|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:18 - |
 |
[40-21] [20-1]
Megforgattam a szemeimet:-Dehát ha ketten voltak...-motyogtam magam elé. Elvégre logikus nem? -Ki fél???-néztem körül és ártatlanul széttártam kezeimet, majd korholóan a kis szőrmók felé böktem.-Mit kpzel hogy csak így rám hozza a frászt!?-mondtam ingerülten de azért éreztettem a hangomban, hogy ez nem teljes harag, csak egy kis hülyéskedés. Mellesleg olyan rég vagyunk ,,összezárva" Angellel, hogy anélkül az éreztetés nélkül is felfogná. Azért mégis megnyugodtam, amikor az egér már nem a szobán belül tartózkodott. Mivel egy konkrét porfelhőt kavart a társam, semmit sem láttam. Próbáltam felékozeledni, de valami megint utamat állta, én pedig kezdtem tényleg dühös lenni. Belerúgtam a valamibe, ami odébb csúszott, majd köhécselve próbáltam ellegyezni a port. Lassan tényleg eloszlott. Még köhögtem kicsit de nagy nehezen kinyögtem egy ,,igent". Majd felvettem a könyvet és Angel felé nyújtottam. Ha akarja nyissa ki, de nekem már elegem volt a meglepetésekből, úgyhogy úgy döntöttem hogy a felfedezéses részeket Angelre bízom, ha pedig nincs semmi, az én szerepem annyi leszmint sétálgatni vagy épp az egyik ágyon dögleni... |
 - Igazad lehet! - bólogattam - De akkor miért van mindenből kettő? - gondolkoztam hangosan. Nézelődtem még a dolgok között.- Semmi említésre méltó ! - mondtam . Ahogy kitépte szegény szekrényajtót kuncogni kezdtem. És ahogy ijedtében hátraugrott egyenesen felnevettem. - Ne félj már szegénytől ! - nevettem majd odasétáltam és megfogtam az egeret a farkánál fogva és kitettem a szobából. Most én kutakodtam a szekrényben.ihutam belőle egy ládikt. - Vigyázat portámadás ! - mondtam majd felé fújtam a dobozon összegyűlt port. Letettem az egyik íróasztalra a dobozkát . - Na megnézzük mi van benne? - kérdeztem vigyorogva. Gondolom nem sokat látott a portól ,ugyanis majdnem pofára essett egy régi könyvben. |
Csodáltam a helyet, és ahogy Angel megnézi, emgvizslatja a dolgokat.-Valami non stop dolgozó szoba lehetett...de elég eldugott helyen van-ültem fel eddigi fekvő pózomból és körülnéztem.-Van valami érdekes dolog?-kérdeztem és benéztem az ágy alá, de ott centikben állt a por. Visszaemeltem a fejem és felálltam. Odaléptem az egyik szekrényhez, és megpróbáltam kinyitni az ajtaját, de az ajtó recsegett ropogott és végül a kezemben maradt. Hát egy kicsit fura fejet vághattam, mert konkrétan a kezemben tartottam egy szekrény ajtót. Bekukucskáltam, mi lehet ott. De mivel egy kézzel nem akartam turkálni, a letörött ajtócskát a falhoz támasztottam. Ruhadarabok, cipő, kicsi pici kacatok...nini! méegy egérke!!!! Ijedten hátraugrottam, ahogy az egér cincogva billegtette fejét és egyenesen engem méregetett. |
Izgatottan néztem ahogy lenyomja a kilincset. Ahogy belépett én is utána. Csodálkozva néztem korbe a kis helységben. - Igaza van engedélyt adok a parancs megtagadására! - mondtam csodálkozó szemekkel. Odasétáltam az ablakhoz és FEHÉR! pulcim ujjával letöröltem egy kis port ,hogy kilássak. Hogy őszinte legyek egész otthonos. - Komolyan mondom be kell foglalni ezt a helyet ! - jelentettem ki. Odaültem az egyik íróasztalhoz. - Behalok ! Itt egy csomó papír és toll , na meg ceruza ! - mondtam mikor kihúztam az egyik fiókot. |
Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam ah elyiségbe. Igen apró volt és...nem hittem a szememnek, volt benne két ágy. Egy ablak, szakadt függönnyel, íróasztalok...szekrény polc...stb. Jó állapotban volt. Csodálkoztam hogy ezmind hogy maradhatott egyben. Az ablak sem volt törött. Csak poros volt, semmi egyéb. -Ezt ne..-nyögtem ki. Ezt nem dúlhattuk fel. Ez a mi kis kuckónk. Elmosolyodtam és levágódtam az egyik ágyra. Mosolyogtam, és a plafont néztem. Volt eg padlás feljáró, de tudtam hogy oda én tutira nem megyk fel. Erre nem venne rá senki. -Jó ez a hely-mosolyogtam Angelre. |
Annyi mindent "romboltunk" ,hogy az hihetetlen! Igaz a helynek ártni már nem ártott. Szép emlékek már most is , és az a fura ,hogy már most visszasírom ! Nem Angel ,nem ! Még nincs is vége! Ordibáltam magammal gondolatban . Épp pár papírt néztem megggg amikor Elvtárs hívott. - Rohanok Elvtárs! - mondtam majd siettem a hangja felé. Ahogy intett már-már futottam. a Keze egy kilincsen volt , láthatóan még nem mentünk be oda. A szemem felragyogott. - Akkor azonnal feldúlni ! - adtam "parancsba" vicces fejjel de katonás hangnemben xD |
Sokmindent megnéztünk, sokmindent találtunk, sokmindent eldobáltunk, és azt hiszem, mégnagyobb felfordulást csináltunk. Hol én mentem Angel után, hol ő kóborolt utánam. Volt hogy elhagytuk egymást, volt hogy állandóan egymásba botlottunk. A kedvencem mégis az volt, amikor megijedtem egy egértől, és farkas alakba ugrottam, Angel pedig azt se tudta mivan és védelmezően sietett a segítségemre. Természetesen azt az arcot soha nemfelejtem el amit vágott amikor megpillantotta a rémületem okát: az egérkét. Szegény pici elszaladt én pedig nevetve visszaváltoztam. Egy lépcsőn felrohantam majd vissza mert inkább nem néztem be a sejthetően pókhálós és a koszosabbnál is mocskosabb helységbe. Inkább lementem, és felfedeztem egy még ki nem nyitott, egész jó állapotban lévő ajtót. Nagyon fúrni kezdte az oldalamat a kíváncsiság hogy mi lehet mögötte, de Angel nélkül nem megyek be. Szóltam neki.-Angel!-mondtam majd amikor feltűnt az alakja intettem a kezemmel.-Gyere, van itt valami amit még nem dúltunk fel!-kuncogtam a markomba majd megvártam amig odaért mellém. A másik kezem a kilincsen pihent. |
Futottam utána. Furcsa volt mégis felemelő érzés amit műveltünk. Beléptem utána a helységbe Szép volt és nagy ,de rohdtul piszkos. Esküszöm ha tehettem volna ki is takarítom xd. Mentem utána a másik helységbe , valószínűleg valami raktár ,vagy iroda lehetett. Tágas volt és láttam is bent eg asztalt. Fogtam magam és az azon lévő iratokat nézegettem. Ha találtam valami érdekeset odahívtam Elvtársnőmet xD |
Hihetetlen mennyire meg tudtunk őrülni. Minden idegen volt, minden különleges, és minden izgatta a fantáziámat. -Erre!-vetettem bele magam egy nagy helyiségbe. Csodaszép volt, de elhagyatott és üres, mellesleg piszkos. Bizonyára a belépő tér volt, vagy nemistudom. Forogtam a saját tengelyem körül és néztem a helyet. Csodaszép volt. -Ezt nézd Andel! Nem gyönyörű?-kérdeztem majd odarohantam az egyik ajtóhoz és feltéptem, majd belevetettem magam a másik helyiségbe. Kíváncsi voltam mit találhatunk itt. Hihetetlen mennyire fel voltam pörögve, ráadásul Angellel, akiről elsőre tutira nem néztem volna ki hogy ilyen is lehet. Imádtam ezt a helyet, ez valahgy minden percben eszembe jutott. CSak rohangáltam fel és alá mint egy óvodás és mindenhez hozzányúltam. |
Amikor leszállt rólam emberré változtam és mosolyogva néztem mit csinál. Esküszöm mint egy kislány! Tele van életerővel. Amikor pedig támadt az ötlete ,hogy fedezzük fel a helyet én is bepörögtem. Felugrottam a földről majd vigyorogva néztem rá . - Hajrá ! Merre menjünk ?! - futottam oda hozzá . Kapokdtam a fejem ,hogy merre érdemes menni. Végül arra jutottam ,hogy mindenhol lehetnek érdekes dolgok. |
Még egy darabig szórakoztunk, majd amikor meguntam, kiszaladtam Angel alól és a síneken kezdtem szaladgálni, miközben visszaváltoztam emberré. Az egyik oszlopot megragadtam, és körbe forodtam. Lehunytam a szemem, hogy élvezzem a csípős szelet, ami az arcomba csapott. Csodálatos volt és imádtam ezt a helyet. Rámosolyogtam Angelre.-Fel fedezzük ezt a helyet jobban?-néztem kalandvágyóan Angelre. Kívánsi voltam mit rejteget ez a hely. Rettentően beindultam, nem ismertem magamra. |
-Na azért ! - mondtam tanárnéni stílusban majd elmosolyodtam ahogy azt mondta maradjunk itt. - Akkor maradun - bólogattam és ahogy nem figyeltem rámvetette magát én meg elnevettem magam majd farkassá változtam és úgy "játszottunk". Vicces volt , utoljára pár éve csináltam ilyen farkasos birkózás félét . Néha játékosan egymásba hharaptunk de amúgy a cél az volt ,hogy felülre kerülj. Hisz az nyer ,nem ? |
-Ezt egy szóval sem mondtam!-tettem csípőre a kezem. Nem erőlködtem, Angel társaságában nem tudtam az igazi Vik maradni. Kifordított önmagamból. Amikor azt mondta elmenjünk e szigorú arckifejezést öltöttem fel.-Maradjunk itt, imádom ezt a helyet-vigyorogtam. Máshol nem tudtam elképzelni a jókedvet, csak itt, Angellel. Amikor azt modnta nem fog leakadtni az elvtársról, mármint a megnevezésemről, fogtam magam és rádobtam magam, farkas alakban. Birkózááás foreveeer!!!! |
Láttam ahogy kicsit kizökken a boldogságból (értelmiségi mondat gratu én). Aztán ahogy elkezdte a mű hisztit azt hittem elnevetem magam. - héj ! Az elvtárs nem feltétlen öreg ! - kuncogtam - Vagy én öreg vagyok? - vontam fel kérdőn a szemöldököm majd elnevettem magam. Furcsa volt egy nálam ténylegesen fiatalabb lánnyal ennyire komolytalanul beszélni , még a végén elveszítem a megbecsülésem xd.
- Na de ELVTÁRS! - emeltem ki a szót - Mit csináljunk ? Elmenjünk valahova? - kérdeztem mosollyal az arcomon. - Hát Vik bármit tezel én mostantól Elvtársnak szólítalak - nevettem halkan. |
Csak mosolyogtam. Aztán elfelhúsült az arcom, a következő telihold említésére. Aztán kizökkentett valami.-Elvtárs?-húztam fel a szemöldökömet. Komoly arcot vágtam.-Na de kérem! Ennyire öreg még nem vagyok!-kaptam fel a vizet és toppantottam majd az orromat a magasba szegve felálltam. Természetesen ez csak egy kis színjáték volt. Ráadásul az orros rész olyan magasra sikeredett, hogy apró színészi életem itt kudarcot vallott...lelepleződtem. Ezért kislányosan a vállam elé kaptam a fejem, és olyan kisdiákos mosolyt idéztem az arcomra. |
- Figyelj még én sem tudom mivan odabent! - mutattam a fejemre a jó kezemmel. Közben végig mosolyogtam. Elkzdtem azon gondolkodni ,hogy honnan tanult meg ilyen jól sebet ápolni. A gondolatmenetemből a hangja zökkentett ki. - Hát annyira azért nincs messze. - mondtam ,hisz ha úgy vesszük gyorsan telik az idő. - Na elvtárs ,mit csináljunk ? - folytattam a viccelődést . Ha lehet azt mondani jogom van oroszosan beszélni és viselkedni... az vagyok ! |
Elmosolyodtam amikro viccelődött amikor pedig Chuck Norrissal jött, egyenesen a szám elé kaptam a kezem és kacagtam.-Honnan veszel ilyeneket, életemben még nem hallottam ilyesmiket..-köhécseltem, majd mosolyogva néztem sikeresen befáslizott karjára. Megk ell hagyni büszke voltam magamra. ANgel pedig, hát mitne mondjak, remek humorérzékkel volt megáldva. Összekulcsoltam a kezemet és a térdemhez raktam, hogy hátra tudjak dőlni majd egy jó nagyot sóhajtottam. -Végre túl vagyunk a teliholdon...már csak a következőtől kell agódni, de arra még bőven ráérünk...-mosolyogtam rá Angelre. Kellemesnek tartottam a társaságát, és nem gondoltam volna, hogy nálam idősebbekkel ilyen jól ki fogok jönni. Azt hiszem, ddig ez volt a legcsodálatosabb teliholdam... |
-Ha minden rendben akkor ... áúcs! - mondtam a mondatom nem befejezve ugyanis égető fájdalom hasított a karomba amikor hozzáért. - Hát igen eléggé fáj. Csak lecsaptam egy ellenséges szovjet kémet . -parodizáltam a történteket. Ahogy elkezdett ápolni néha felsziszentem és próbáltam elkapni onnan a karomat. De amúgy hősiesen tűrtem a fájdalmat. Járkált ide oda .Nagyon kiismerte magát itt. Én csak kapkodtam utána a fejem. Egész pofásan leápolta a karomat. - Köszönöm , Vik! - mondtam mosolyogva. - Az a kis fájdalom nem számít ! - mosolyogtam .- Képzeld el... - emeltem meg a jobb karom és húztam el magunk előtt mintha egy látomásnak kéne ott megjelennie. - .... Ahogy Chuck Norris hősiesen pofozgatja az ellenséget ,majd hirtelen levágják egy ujját , a jobb fülét majd a fél bal lábát! Na az fájdalom ... és még undi is . - viccelőtem mintha a tegnapi napon történt kis incidensek meg sem történtek volna. Hozzáteszem a látomás dolog amúgy sem jött volna be ha sikerül is ,mert így is hunyorogtunk az éles napsütés miatt. |
Méregettem őt, de hangja nem hagyta folytatnom ezt a tevékenységet, mert a válaszaimmal foglalkoztam.-Velem minden rendbe azt leszámítva hogy különleges pózok miatt lehetséges hogy sajog imitt-amott valami-mosolyodtam el halványan de a karját meg kellett néznem. Óvatosan hozzáértem.-Fáj igaz? Mit műveltél? Segítek biztos van itt valami....-mondtam és a jegyirodában találtam néhány rongyot egy másik helységben hát félig jó félig rossz állapotban lévő elsősegély dobozt. Még talán Monroe hozta ide régen amit jó állapotban találtam. Angelhez siettem, letudtam törölgetni a vért, aztán találtam még egy jó Betadine-t azzal lefertőtlenítettem. Tudtam hogy fáj neki, ezért gyengéden csináltam mindent, mintha fénék hogy el fog törni a karja. Amikor lefertőtlenítettem végleg, egy fáslival, aminek a másik felel eszakadt bekötöztem. Viszont a Monroe-s dobozban volt valami jó hintőpor meg kötszer, mindent alkalmaztam, így mostmár remekül volt a karja...látszólag.-Bocs ha fájdalmat okoztam....-sütöttem le szemeimet a munka végeztével. Ennyivel jártam neki. A karikák a szemei alatt arról árulkodnak nem sokat aludt...bizonyára vigyázott rám, és ennyivel minimum tartozok neki. Ráadásul én úgy éreztem még adósa vagyok az biztos. |
Jó sokáig volt eszméletlen. végig tartottam a frontot. Haa jött eg ellenséges behatoló ,legyőztem. Sikerült is szereznem egy szép vágást a jobb karomra de nem foglalkoztam vele.Regel lehetett amikor zajt hallotam a jegyirodától. Féltem ,hogy ismét itt van valaki ezért gyorsan visszasiettem. Megnyugodtam amikor megláttam ,hogy csak Vik az.
-Vik! - mondtam majd ahogy megölelt bal karommal átöleltem őt majd eltoltam magamtól. - Jobban vagy? - néztem rá aggódva. Őszintén szólva egyikünk sem festett valami jól. Neki kicsit bevörösödve a feje ,nekem meg a jobb karomon a ruha elszakadt és vérzett a karom. De nem igazán foglalkoztam magammal. Aggódva vártam a válaszát. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
