|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:18 - |
 |
[40-21] [20-1]
Úgy vélem, körülbelül reggelig lehettem eszméletem nélkül. Egy szűk jegyirodában ébredtem, emberi alakban. Fogalmam sincs mikor változtam át, és hogy hogyan kerülhettem ide. Megpróbáltam felidézni a múlt éjjel eseményeit, de nem minden jött össze. Viszont Angelre tisztán emlékeztem. Aztán beugrott, hogy amikor elájultam, ember alakban rohant hozzám. Még annyit láttam homályosan hogy mond valamit. De nem értettem hogy mi az. Bizzonyára ő vonszolt be ide. Felültem de ekkor valami nagy fájdalom hasított bele a fejembe. Felszisszentem és odatettem a kezem a fájdalom forrására. Bizonyára emiatt ájulhattam el. Megpróbáltam felállni és megtartani az egyensúlyomat a falnak kapaszkodva...mintegy másnapos komolyan... Kinyitottam az ajtót. Abban reménykedtrem, hogy megtalálom Angelt, és lehetőleg élve. Amikor kiléptem a sötét fülkéből, váratlanul ért az élénk őszi napsütés. Hűvös volt, összébbhúztam magamon a dzsekimet. Hunyorogtam, és szimatoltam, hátha megérzem még a lány jelenlétét. Kellemes érzés töltött el amikor éreztem azt a finom illatot, amit akkor is éreztem, amikor épp keresgéltük egymást. Lelkesen elindultam hogy megkeressem, és rá is bukkantam. Odarohantm hozzá.-Angel!-kiáltottam vidáman és aggódva. Szorosan magamhoz öleltem, nem tudom miért, talán mert attól féltem megölöm, vagy esetleg ő öli meg magát...vagy egymásik farkas aki ide téved a teliholdtól, esetleg egy Thunderlander-i. |
 Amikor ltepert pont akkor tért vissza az igazi én. Majd amikor leugrott rólam ismét telihold Angel lett urrá a testemen . Próbáltam követni de végül hülyeségnek tűnt. Bennem meg dúlt a harc. Amikor eszméletét vesztette sikerült győznie a "jónak" . Emberré változtam és oda rohantam.
- Úr isten ,Vik ! - mondtam kétségbeesetten és a haláltól sem félve próbáltam felemelni. Azért egy farkas nem olyan könnyű. Próbáltam keresni eggy olyan helyet ahol nem tehet kárrt sem magában sem bennem. Végül az egyik jegyirodát választottam. Kicsi és nincs annyi veszélyes dolog. Ott letettem. |
Felékaptam amikor elkezdett körbejárkálni, majd letepertem a földre és beléakartam harapni rávicsorogtam. A vér nyállal keveredett és úgy csöpögött a másik farkas arcára. Nem tudtam ki ez, nem tudtam mit kar, de fenyegetettt, hát fenyegettem énis, megmartam a marát és ránehezedtem majd szemeimet az övébe fúrtam. Felismertem. A józan ész és az idióta harcolt bennem. Leugrottam róla és megráztam a fejem. Akkora kavarodás lett bennem hogy elfelejtettem azt hogy itt van és hogy meg akar vagy hogy én megakarom ölni. Hirtelen az eszemet akartam. Küzdöttem és küzdöttem, elkezdtem körbe körbe rohanni, majd tántorogtam, leestem a peronrol a sínek közé és vergődtem. Habzott a szám a tusakodástól, a konkrét öntusától. Majd ismét egy darabig az idióta győzött. Felugrottam a peronra és nekiakartam ugrani a másik farkasnak. Csakhogy már képzelegtem is és az egyik oszlopra hitem azt hogy ellenség. Teljes erőbőlk nekiugrottam, majd úgy bevertem a fejem meg mindenem hogy lezuhantam a földre és eszméletelenül feküdtem. Teljesen kiütöttem magam. |
Mielőtt még megtörtént volna a baj ,hogy én is elveszítem a fejem ,farkassá változtam. Jól tudtam ,hogy úgy kevésbé borzalmas érzés. Bár így még előbb lett urrá rajtam az a borzalmas teliholdi feeling(xd). Amikor Vik vissza jött a szőrömet felborzolv ,vicsorogtam éés morogtam. Farkamat az égbe emeltem elég fenyegetően. Rá "ugattam" . És bár az igazi , a kedves énem nem akarta bántani és minden erejével küzdött ,a jelen énem uralkodott. Elkezdtem körbe járni körülötte. Úgy néztem rá mint aki menten felfalja. |
Szomorú arcot vágtam.-Sajnálom-mondtam halkan. Fel kellett állnom.-Mindjárt fennt a hold és...-nem tudtam befejezni. Lerogytam a földre, összehúzott a görcs. Hatalmasat ordítottam és vért hánytam. Éreztem hogy ég a bennsőm. Angelre néztem, szemeim szikrákat szórtak. Fenevad vagyok. TŰNJ El! Ordítottam gondolatban Angelnek de tuttam hogy nem hallja. Farkassá alakultam, és felborzolódott a szőröm. Vicsorogtam rá és hörögtem. Vér csöpögött a számról, és éreztem hogy nem akarom hogy baja essen, de am ásik énem megakarta ölni. Azaz idióta, aki felszínre kerül teliholdkor. Ilyenkor mindig begolyózok. Viszont most, valami más szagot éreztem. Lehiggadtam látszólag, mert elmélyültem a szag felismerésében.Ember. Nincs messze Felhörögtem és átugrottam Angelt majd beleugrottam a bozótosba. Egy zseblámpa rám világított én pedig rávetettem magam arra, aki tartotta. Szerteszét harapdáltam, kaszaboltam, cibáltam. Mancsim és a testem csupa vér volt. Megöltem. És vége volt. Megtántorodva, mint egy részeg kaptam vissza nyomokban az eszem. Visszalépkedtem a vasútállomásra, a peronhoz. Angelre vicsorogtam. Még élt bennem az őrült. Támadó állásba helyezkedtem. HA kell, megtámadom. De még nem volt vége. Kezdett viszatérni az ép elmém, de még nem tudtam uralkodni magmon....a fenébe is..-. |
-Igazából még senkinek nem mondtam el. - szólaltam meg. Hamarosan a hold teljes gészében felettünk lesz ,kiteljesedik. Mi meg úgyis megzakkanunk. Tehát ne veszthetek semmit.
- Évekkel ezelött még bérgyilkosként dlgoztam. Neveket sosem kaptam és arckat sem. Csak egy helyet ahová elcsalják az adott személyt. Egyik nap is így történt. Felbéreltek. Egy ál utazási irodába csalták a családom. És nekem is ezt a helyet adták meg. Nem tudtam róla ,hogy ők oda mennek. El volt tervezve. A sötétben elvágtam egy nő torkát. Csak később láttam meg ,ahogyan egy kocsi fényszórója rávilágított, hogy az anyám volt. Kimentem az épületből. Mindenki üvöltését hallottam ,kivéve az öcsém és a bátyámét. Tudtam ,hogy bátyám már tud a vérfarkas mivoltjáról ,de az öcsém az mindig titkolozott. Tehát semmit nem tudok róluk. |
-Ha nem esik nehezedre elmondhatod-mosolyogtam rá. Éreztem hogy egy kicsit nehézkes helyen vagyok nála. És éreztem a holdat is. Az ereimben a vér zuborgott, éreztem ahogy forr, éreztem ahogy megőrülnek a zsigereim. Nincs sok hátra és elvesztem a fejem. Talán amit mesél még megtudom hallgatni ép ésszel, és reagálhatok rá valamit, de utána, valami történni fog. Nem tudom meg akadályozni, Küzdök ellene jelenleg is, de ez a bizsergő érzés a hasamban, a torkomat markolászó inger hogy felordítsak, és a görcs ami húzza a lábujjaimat...mint amikor először kellett táváltoznom. Valami fémes íz burkolta be a számat, mintha vért hánynék. Megpróbáltam leplezni az érzéseket, hogy rosszul vagyok. Értelmes tekintettel néztem Angelre, és figyelmesen hallgattam ha beszélt. Még bírtam... |
Nyüszörgő hangot hallattam. - Foggalmam sincs ,hogy van-e még . - mondtam. El kezdtem azon gondolkodni ,hogy ellmondom neki hogy mi történt. Soha senkinek nem tudtam elmondani , évek óta cipelem ezt a terhet. Ránéztem.
- Kíváncsi vagy rá ,hogy miért nemtudom ? |
-Értem-válaszoltam, amikor ismét hallottam a hangját. Leültem mellé. -Rendszerint itt töltöm a teliholdas éjszakákat. De valahogy mégis otthon ébredek az ágyamban. Nem tudom hogyan. Ezt a helyet még régebben a bátyám mutatta-mondtam majd kíváncsian Angelre néztem.-Neked van testvéred?-kíváncsiskodtam halkan. Nem akartam ugyanis ilyenkor mély érzéseket vagy sebeket felszabadítani, felszakítani. Ezért csak halkan, óvatosan tapogatóztam. Ismertem az embereket, ismerkedni is szerettem, de ilyenkor óvatos voltam. Tudtam hogy ez sokaknak érzékeny téma. Nem szerettem, és most sem szeretem ha emiatt megsértődnek rám. Tulajdonképpen utálom ha megharagudnak rám és mégis nekem van igazam. Meg úgy általánosságba. Ez van...ilyen vagyok- |
Elgondolkoztam azon ,hogy a falka többi tagja hol lehet . A gondolatmenetemből Vik zökkentett vissza.
- Hát igen. Nem állt szándékomban megölni valakit... így is sikerült valakit megharapnom - mondtam végig a lányon tartva a szememet . Leguggoltam és egy kis helyen elsöpörtem a mocskot majd oda leültem. Láttam ,hogy elgondlkozott. Nem akartam zavarni |
Láttam hogy ő is hasonlóan van mint én. Nem tudtam elképzelni egyesek hogy tudnak ilyenkor elmenni egy kocsmába, vagy egy bazi nagy buliba. Nem illett...és elképzelni sem tudtam magam egy ilyen szituban ahol hulla részegre iszom magam, mellett ott a telihold és minden nyavalya. Bólintottam a kövektező mondatára mad összefontam a karjaimat és elindultam a peronon. -Gondolom nyugis helyet kerestél a teliholdas éjszakára azért jöttél ide-pillantottam rá. -Elárulom, itt a legjobb-mondtam halovány mosollyal. Amikor egyedül voltam, mindig idejöttem hogy itt töltsem el ezt a tébolydás estét. Volt hogy Monroe is jött, de később elment mert nem akarta hogy bántsuk egymást. A Monroe-s tleiholdas estéim még akkor voltak, amikor még ,,friss" vérfarkas lány voltam és nem voltam vészes. Meg hát akkor még nyilván Monroe is fiatalabb volt. Azok az esték mindig klasszak voltak, nagyon jókat marhultunk a bátyámmal. De azóta minden változott. Ő néha szerelmes volt és engem elkerült vagyé n nem értem rá vele foglalkozni. Természetesen most már minden rendben van. Meg tudjuk szabni az egymásra mért időt, és tökéletesen megvagyunk. A legjobb barátomnak is mondhatnám. Ahhoz képest hogy mások ölik egymást, mi teljes egyetértésben vagyunk ,akár egy jó házaspár. De ez csak egy vicc. Felsóhajtottam, amikor hirtelen eszembe ötlött milyen volt először itt lenni. Amikor Monroe először hozott el ide.
|
-Rendben Vik- mondtam . Elég szigorúan vislkedett. Megértem én sem akartam elveszíteni a fejem. leengedtem a karomat és amikor ő engem akkor én is végigmértem őt.
-Valószínűleg csak elkerültük egymást. - mondtam . elég "komoran" viselkedtem ,ahoz képest ,hogy amúgy pörgős vagyok. Figyelembe vetem a státuszát és sajnáltam ,hogy most csak iiilyn gyenge ismerkedésre tellet. Na de telihold van senki sem akar most ismerkedni. Inkább meg akarja úszni épp bőrrel és gyilkolás nélkül. |
Amikor ő is átváltozott, elégedett vigyor terült el az arcomon. Mintha manipulálni tudnám a társaimat. De természetesen ezt csak egy ösztönös reakció volt. Amikor közelebb lépett és kezet nyújtott, a saját jobbomat az övébe csúsztattam. Selymesen puha keze volt. Megszorítottam és keet ráztam vele miközben szemeibe néztem és én is bemutatkoztam.-Viktory Ambers, de szigorúan csak Vik.-mondtam határozott arccal, majd elengedtem a kezét és kihúztam magam. -Igen, tudom. Érzem rajtad-mondtam de azért én is úgy tettem mint ő. Biccentettem majd így szóltam:-Úgyszintén, tanító-mondtam majd amikor felemeltem a fejem, és találkozott a pillantásom az övével, egy félmosolyra telt tőlem. -Nem láttalak még errefelé. Újonnan érkeztél, vagy csak ilyen szinten elkerültük egymást?-tettem fel a kérdést. Valahogy komoly tanárnénis kedvem volt, de a hangomon érződött hogy nem vagyok elutasító, sem szemtelen. Inkább csak amolyan sablonos. Nem volt kedvem a nevetgéléshez és az idétlen makogásokhoz. Most nem. Van olyan nap,de ma telihold van. Különösen meg akarom őrizni a nyugalmam, és az eszem, amíg csak lehet. Még holdkelte előtt vagyunk, és a nap frissen van lemenve, ezért még látni lehet a sziluetteket, és az arcokat is egyetemben. Kihasználtam az alkalmat, és végig fürkésztem gyorsan a társamat, és mit ne mondjak, igazán elegáns. Ha nagyon kíváncsi lennék jól megszaglásznám. Akkor mindent ki tudnék deríteni róla. De most nem vagyok mohó. Csak konrolálhatóan kíváncsi. |
Felnéztem a már sötétülő égre és amikor visszanéztem rá már emberi alakban volt. Ösztönösem viszaváltoztam. Mostmár biztos voltam benne ,hogy falkabeli. Közelebb léptem hozzá és kezemet nyújtottam. Amikor(ha) kezetfogott velem bemutatkoztam.
-Üdv. Angel Lecter vagyok. - mondtam - Warriorbow ,vadász. -ismertettem a státuszom. Végül elmosolyodtam. Olyan fiatal ,ezért irigyeltem. |
Éreztem hogy keres. A vonyításokra válaszoltam. Éreztem hogy közeledik. Amikor mgpillantottam, egy teljesen új farkast láttam magam előtt. De tudtam hogy nem kell tartanom tőle. Falkámbeli volt, éreztem a szagán. Biccentettem, majd emberré alakultam hogy azért mégiscsak... Mikor visszanyertem a kétlábú alakot, csípőmre tettem a kezem, majd a másikkal a fülemmögé tettem az egyik szemembe lógó hajtincset. Végigmértem az ismeretlent. Nő. Minden bizonnyal idősebb nálam. Htá persze, én vagyok rendszerint is a kis fiatalka. Legalábbis akikkel eddig találkoztam lenéztek a korom miatt. És ez rohadtul szokott idegesíteni. Vadász. Éreztem rajta. Az idők során nagyon kfiinomult a szaglásom. Ezt Monroe is mondta.Különlegesen jól fejlődött ki a szaglásod. Ez pompás. Sokszor lesz előnyödre. Szerencsés vagy Hangzanak a fejembe a mondatai. Elkezdtem méregetni a farkast, de az az igazság, hogy ezt akkor tudom jól csinálni ha én is olyan alakban vagyok . De mivel most nem fogok visszaváltozni, megpersze az alakváltásommal arra invitáltam Őt is hogy tegyen úgy mint én. Reméltem hogy így lesz. Legalábbis...akkor könnyebben lehet ismerekdni. Ha meg nem akar...úgyis elhúzza a csíkot, felőlem aztán, nem izgat ha egyedül kell túlélnem az éjszakát. Eddig általában nem akadt társaságom. Csak kíváncsi vagyok így milyen lehet. |
Valaki folytatta a "dalomat". Én abbahagytam a vonyítást és az ismeretlen keresésére indultam. Néha vonyítottam egy keveset ,hogy tudasam ,hogy közel vagy messze vagyok-e.Közben szaglásztam ezzel is elősegítve a kutatásomat. Hamarosan ráleltem a lányra. Pár méterre tőle leültem. Ha jól emlékszem egyszer már láttam őt így farkasnak . De nem voltam benne biztos ,hogy falkámból való-e ezért tartottam a távolságot. |
Loholtam mint állat. Napnyugta előtt akartam ideérni, az egésznapom egy nagy hebehurgyaság volt. Szörnyen éreztem magam. És én hülyem ég farkasalakot sem öltöttem hogy kényelmesebben tudjam kiköpni a tüdőm. Úgy éreztem mintha űznének. A vicces az volt, hogy konkrétan a semmi elől menekültem. A régi vasútállomásra tartottam. Ott akartam átvészelni az estét, hogy senkinek sem ártsak. Bár már a hold az egésznapomat tönkretette hogy konkrétan meghülyített. Most is miért futok? Na, ezt sem tudom. Megálltam az egyik peronon és terpeszbe álltam. Majd lefeküdtem és remegni kezdtem. Összehúztam magam magzati pózba és előidéztem az átváltozást. Farkas alakban ziháltam. Jónéhány percig hevertem így majd amikor sikerült összeszednem magam,remegő lábakkal felálltam. Meg kellett találnom az egyensúlyt. A szívem heves kalapálása csillapodott és a pulzusom visszatért a rendes kerékvágásba. Már besötétedett. Mélyen beszívtam magamba a zord, csípős hideg levegőt. De az őszi rothadó szagok mellett valami különleges is belekeveredett. ~Nem vagyok egyedül~ Villant elmémbe rögtön. Előreszegtem füleimet, minden zaja figyeltem. Szigorú képet öltöttem fel, és mint ak ivadászni indul, úgy kezdtem el keresni ki van még itt. Hamarosan meghallottam egy vonyítást. Hát...nem szégyenlős az biztos. Leültem, fejemet az égnek emeltem, és folytattama dalt. Nem csak mert így szokás, hanem mert tudatni akartam vele, hogy itt vagyok én is. Aztán majd megtaláljuk egymást.... |
Farkas alakban sétálgattam erre. Teliholdkor mindig ide jövök mert itt nem nagyon vannak emberek és nem veszélyeztetek túl sok személyt. Szaglásztam és össze vissza járkáltam. Minden apró neszre fekaptam a fejjemet. Néztem ,hogy van-e valami ehető valahol. Végül leültem középre ,egy jól látható helyre és "vonyítottam a holdnak". |
Miután egész nap kaját kerestem, és csak egy nyulat tudtam felfalni, betértem az elhagyatott vasútállomásra. Tekintetemmel a betont kémleltem, majd egy nyitott ajtón ugrottam be az egyik vágányra élelem után kutatva. Már nem bírtam tovább, így emberré változva ültem le az egyik székbe, olvasgattam a fleiratokat amiket még az én korom beli fiatalok írtak fel, majd csak elvigyorodva ráztam meg fejemet. Halk nevetés után indultam tovább, s áttérve a következő vágányra néztem be az illemhelyre. Hátgyönyörű voltmit mondjak. Igazi 5*-os illemhely. Remek, itt sincsen semmi. Lekászálódtam a vonatról, s megindulva a jegypénztár felé sóhajtottam fel. Kibaszttul éhes voltam, ésmár megint nem találtam semmit!Kurvajó mit nem mondjak. Istenem, hogy kerültem én ide. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
