|
Témaindító hozzászólás
|
2013.09.30. 19:01 - |
Lakók: Emilie Waklering; Gertrude Waker |
[58-39] [38-19] [18-1]
Már éppen valami csípős megjegyzést akartam tenni, mikor közelebb lépett. Csak nem megint eljátsszuk azt amit a tetováló szalonba? Fordult meg a fejemben de szerencsére ez nem valósult meg mert megcsörrent a telefonja. Valamennyire megkönnyebbültem, viszont kíváncsi lettem volna a fiúkövetkező lépésére. Én nehezen megkapható lennék? Jó, nem tartom magam könnyű esetnek, de hát nem is vagyok olyan nagyon nehéz. Vagy még is? Kell neki fél mondatokat a levegőben hagynia. Végül akaratlanul is ki hallgattam a beszélgetését, pedig tényleg nem volt illendő. De ha már itt tartunk, mikor érdekelt engem az illem? Egyik percről a másikra változott meg a fiú arca, mintha valaki pofon vágta volna, vagy nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel. Aztán egész egyszerűen kiviharzott a nappalimból egészen az ajtóm felé. Mint a filmekben ledöbbent fejjel bámultam utána.
- Mi…- Mi történt? Akartam kérdezni, de a fiú megelőzött és miközben a kabátját magára kapva magyarázott nekem. Eleinte nem nagyon fogtam fel. Kevin? Már mint a bátyja akiről pár órával ezelőtt azt mondta hogy halott? Valahogy nem nagyon állt össze a kép, de mikor a fiú megjegyezte, hogy nem muszáj vele mennem, egyből a cipőmhöz siettem. Ki nem hagynék egy ilyen sztorit. Talán szellemet látott? De mi van ha, ez ilyen családi dolog, amit kettőjüknek kéne lerendezni a nővérükkel. Végül csak vele tartottam, már csak azért is mert ’be volt törve a feje’ és nem gondoltam, hogy jó ötlet egyedül hagyni. mire a fiú kiléphetett volna a lakásból már a nyomába voltam és félig rángattam magamra a kabátot és emeltem le a kulcsot az ajtó melletti kis asztalról.
- Eszem ágában nem lenne itt maradni. – jelentettem ki miközben kapkodva bezártam az ajtót. Nem tudtam eldönteni, hogy a lift vagy a lépcső gyorsabb, de végül benyomtam a lift hívógombját. Szerencsére azóta senki nem ment vele így a mi emeltünkön volt és azonnal beszállhattunk. Meg akartam kérdezni, hogy a nővére nem lesz-e mérges, hogy én csak így beállítok, de végül gondoltam, hogy most több millió gondolat keringhet a fejében így csak csendesen doboltam a lábfejemmel és vártam hogy a lift leérjen a földszintre. |
 Halkan felnevettem. - Nem mondtam ilyet - néztem rá édesen. - De ezek szerint te így gondolod - tártam szét a karom vigyorogva. Imádtam cukkolni, egyszerűen olyan zabálnivaló volt, mikor begurult.
- Mostanság a nehezen megkapható példányok keltették fel az érdeklődésemet - mondtam teljes komolysággal, és közelebb léptem hozzá. Ekkor megszólalt a telefonom. Szaggatott sóhaj szakadt ki belőlem, majd kibányásztam a mobilom és felvettem. Rose volt az. - Miaz? - szóltam bele, mire a húgom hisztérikus hangját hallottam vissza. Azt mondta, hogy haza kell mennem. - Minek? Pont most, nemár Ro... - nyeltem el a mondat végét. - "...láttam Kevint" - sápadtam el az utolsó két szavát hallva. Milliere néztem, és csak álltam némán.
- Mindjárt ott vagyok - vágtam zsebre a telefonom és a dzsekimért rohantam. Éreztem magamon egy értetlen pillantást, mire hátrafordultam. - Rose volt az... azt mondta látta Kevint - túrtam idegesen a hajamba. - Nem muszáj jönnöd - néztem rá jelentőségteljesen, de mikor is hallgatott ő rám? |
Óvatosan eligazgattam magamon a pólót és a tetoválásomon lévő ragtapaszt lesimítottam, csak olyan biztos, ami biztos alapon, hogy még véletlenül se jöjjön le. Mikor visszafordultam a fiúhoz a megjegyzésére összefontam magam előtt a karomat és kihívóan pislogtam rá.
-Chh… azt hiszed, nem tudnék felszedni valakit csak úgy? – néztem fel rá miközben összevontam a szemöldököm. – Jó meghiszem, hogy az olcsó kislányok egy 20 perc után a nyakadba ugranak. De attól még nem kéne alábecsülnöd másokat. – vigyorogtam rá megcsóválva a fejem. Természetesen, ha valakinek ilyen angyali pofikája és kidolgozott teste van mint neki, még a bunkó hozzáállását is meg lehet bocsátani. Mint mindig most is tökéletesen nézett ki ami egyáltalán nem fair, én meg nagy valószínűséggel kócos félig nedves hajjal úgy nézek ki mint aki most szabadult az őrültek házából. |
Kivettem a kezéből a pulóvert, és belebújtam. Láttam az arcán némi megkönnyebbültséget. - Ó. Vissza levegyem talán? - vigyorodtam el. Felnevettem, a következő mondatán. - Fellendült az üzlet? - vigyorogtam továbbra is és azon kezdtem gondolkozni, hogy én amúgy elég régen voltam már nővel. 6 napja körülbelül, de az nálam soknak számított. A kérdésére a hajamba túrtam és nem válaszoltam. Lehet, hogy féltékeny voltam, viszont tudtam, hogy nem járt itt semmiféle Alex, Scott vagy Max. Mikor rám nézett, tudtam, hogy most ő fogja átvenni a felsőjét. Balszerencsémre hátat fordított nekem, de még így is láttam a karcsú derekát. |
Mikor láttam, hogy csak később lép ki a fürdőszobából meglengettem előtte a pulóvert, hogy jobban lássa. Már kezdett eléggé zavarba hozni, hogy félmeztelenül rohangál a lakásomon hajnali fél egy-egy körül. Még szerencse, hogy szomszédomnak nincsen röntgen szeme, mert már réges régen történeteket kreált volna ehhez az egészhez. A kérdése zökkentett ki a gondolatmenetemből és csak halvány mosolyra húzódtak ajkaim, felemeltem az egyik kezem és lassan számolni kezdtem az ujjaimmal miközben töprengő fejet vágtam.
- Hmm Alex kedden volt itt, de Scott szerdán reggel jött. Akkor talán Max? – motyogtam elég hangosan, hogy a fiú is meghallja. De aztán muszáj volt elvigyorodnom és szemtelenül a fiú szemébe néztem.
- Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem csipkelődve és a kezébe nyomtam a pulcsit. Én is elővettem egy piros kötött felsőt magamnak és aztán jelentőségteljesen a fiúra néztem. Na, nem mintha nem látott volna még melltartóban, de azért mégis csak, lazán hátat fordítottam és levettem magamról az undorító nedves pólót ami eddig rám tapadt. A melltartóm is nedves volt valamennyire, de az még nem volt életveszélyes állapotban. A lehető leggyorsabban kaptam magamra a száraz felsőt és aztán igazítottam el a hajamat, úgy hogy ne szúrjon. |
A hajam már megszáradt, a nadrágom csak kicsit lett vizes, az is csak alul. A zoknim és a pólóm volt inkább elázva. Amikor megszólalt, elképzeltem magam egy rózsaszín pólóban, ami majdnem elszakad, úgy feszül rajtam. Jó isten! Gyorsan kiráztam a fejemből a rémképet. Bár Millie nem volt az a cicababásan öltözködő lány, amiért nagy respect neki. A mosdókagylónak támaszkodva levettem a zoknimat, és utánna mentem. Megörültem, mikor egy sötétkék férfi pulcsit lengetett a kezében.
- Hm.. melyik pasid felejtette itt? - néztem rá felvont szemöldökkel. |
Már éppen csípősen hozzátettem volna, hogy ki kérte hogy jöjjön, de aztán rájöttem, hogy még csak most szereztem a segítségem és bármelyik pillanatban el is veszíthetem ezért csak mosolyogtam a mondatán. Valójában nem volt ő olyan bunkó és gonosz minz elsőnek mutatja magát. Igazán jó szíve volt mert akárhányszor megkértem rá segített nekem és főzött rám, noha egyszer sem érdemeltem meg. Egy felmosóronggyal és jónéhány törülközővel tértem vissza. Egy jó negyed óra húsz perc alatt sikerült elérnünk, hogy nem tocsogott minden a vízben és emiatt teljesen feldobódtam. Viszont így egyértelműen megint én tartoztam neki, most már duplán. Még a nyereményét sem találta ki és most újra munkára fogtam. Ráadásul rossz volt nézni a vizes ruhában, ahogy nekem dolgozik.
- Ha gondolod kereshetek valami ruhát...- vontam meg a vállam és felnéztem rá. - De nem hiszem, hogy túl sok férfi ruha lenne nálam. - léptem ki a fürdőszobából és a legközelebbi doboz felé léptem. Egyértelműen női darabok foglaltak benne helyet noha nem vagyok az a tipikusan nőiesen öltözködő lány. Szerintem egyetlen egy szoknyám sincsen, maximum még az a hülye miniruha amit az egyik régi barátom esküvőjén volt rajtam. Farmer és blúz párosítás a legelőkelőbb viseletem, de nem túl gyakran járok elegáns helyekre.
- Hmm, ehhez mit szólsz? -emeltem ki egy sötétkék férfi pulcsit. Őszintén szólva az egyetlen ilyen darabom amit hálóingnek használok és csak az irtózatosan puha anyaga miatt vettem meg. |
- Többet nem jövök hozzád. Mindig dolgoztatsz - morogtam neki, és kivettem a kezéből a felém nyújtott törülközőt. Nekiálltam a küszöbnél felitatni vele a vizet. Nem sokkal később már az tisztára átázott, ezért odaléptem a zuhanykabinhoz és kicsavartam. Hát úgy jó másfél liter víz jött ki belőle. Visszacsusszantam az ajtóhoz és megint elkezdtem ugyanazt a folyamatot. Lehajol, töröl, kiegyenesedik, kicsavar. És még ezt úgy 15-ször, mire nagyjából kész lettünk. - Beállt a derekam - jegyeztem meg. |
Könyörögjek? Na persze, annyira azért nem kellett a segítsége. Durcásan összefontam magam előtt a karom és már indultam volna a fürdőszobából kifelé de valójában aggódtam, hogy ha innen kilépek nem csak a fürdőszoba fog vízben úszni mert széthordok mindent a vizes ruhámmal.
- Rendben. Ha nem segítesz, akkor már mehetsz is. – pillantottam rá borúsan de szegénynek mindene csupa víz volt így egy jó kis tüdőgyulladást garantáltam volna neki. Én se gondoltam teljesen komolyan, hogy így távozzon, de nem is tartok férfiruhákat otthon maximum egy-egy nagyobb pulcsim volt amit magára vehetett volna. Persze nem vagyok ilyen rendes hogy azokat adjam oda neki, sokkal inkább majd a rózsaszín három számmal kisebb pólóimat (már ha vannak egyáltalán)nyújtom neki oda. Már éppen azt képzeltem el magamba milyen jól is fog kinézni mikor meghallottam a hangját. A beleegyező hangsúly miatt azonnal felvillanyozódtam.
- Egy angyal vagy Adam. Nemsokára szárnyaid nőnek. – bizonygattam neki őszinte mosollyal és rögtön a kezébe nyomtam egy száraz törülközőt az egyik polcról. |
Elvigyorodtam. - Könyörögj - mondtam halál komolyan. Mindig is szerettük csesztetni a másikat, ha alkalom adódott egy oltásra, azt nem igen hagytuk ki. És semmire se vágytam jobban jelen helyzetemben, minthogy Emilie Waklering-et könyörögni lássam. Mikor elkezdett közeledi felém, kíváncsian figyeltem, hogy mi fog kisülni ebből, ám amikor elsütötte élete poénját, unottan megforgattam a szememet. - Tudom, cica - na itt már viszont nekem is nevetnem kellett. Én meg a takarítás. Két külön világ. Szerintem csak nagyobb mocskot csinálnék neki még ennél is.
- Főztem rád, vadásztam neked. Mi lenne veled nélkülem? - néztem rá amolyan megadom magam sóhajjal. |
Szomorúan lebiggyesztettem a rózsaszín ajkaimat és egy óvatos pillantással néztem fel a fiú szemébe.
- Legyél jó fiú és segíts szegény Milliekének. – pislogtam fel rá kiskutya szemekkel, szerintem nem túl sok sikerrel, de azért beleadtam anyai apait. Még a hülye becenevére sem szóltam semmit pedig normális esetben már réges-rég kikapartam volna a szemét. Mi az hogy vöröske? Igyekeztem legyűrni magamba a késztetést, hogy nehogy véletlenül beolvassak valami neki, de aztán csak édesen mosolyogtam. De tudjátok, ez milyen egy ördög sem tud angyalbőrbe bújni. Az utolsó mondatára felcsillant a szemem és gonosz mosoly játszott arcomon.
- Hmm. Valójában igen, nagyon dögösen festesz Adam. De tudod mi lenne még jobb? – hajoltam hozzá közelebb egészen a füléig. Pár pillanatig csak ördögien vigyorogtam aztán egy nemes egyszerűséggel kiböktem.
- Egy felmosórongy. – nevettem fel elhúzódva tőle, és aztán a szemébe nézve figyeltem a reakcióját. – Igen határozottan jól állna ez az egész fürdőszoba takarítás neked. Szerinted nem? – pislogtam rá ártatlanul és a velünk szemközti tükörbe mutattam ahonnan két ázott huszonéves pislogott vissza rám. |
Tettetett elképedtséggel néztem rá. - Uhh. Ez durva volt, vöröske - de jogos, úgy hogy inkább nem szálltam vele vitába. - De azt ne tagadd le, hogy élveznéd - vigyorogtam rá rosszfiúsan és a vállamra dobtam a pólómat.
- Cuki a törcsid - akadt meg a szemem a macis törülközőjén, amivel épp a haját próbálta szárítgatni. Láttam, ahogy végignéz a helyiségben. - Én ugyan nem rakok rendet - szögeztem le még mielőtt megfordult volna a fejében, hogy újabb rabszolgamunkára kényszerítsen.
- Nyilván azért törtem be a fejem, hát persze - kaptam a homlokomhoz, felismerést tetettve. - De ahogy elnézem, tetszik a látvány. Legközelebb csak szólj, és leveszem - dőltem a mosdókagylónak és a hajamba túrtam. |
Felháborodottan néztem rá mikor kijelentette, hogy én zaklatom őt.
- Na persze. – vigyorodtam el felháborodottan. – Nem tudom kettőnk közül kiről feltételeznék jobban a szexuális zaklatást. – böktem a mellkasára aztán kiléptem mellőle és elvettem a macis törülközőt. Megpróbáltam valamennyire megszárítgatni a nedves hajam nem sok sikerrel, mintha ma már egyszer ez megtörtént volna, pontosabban az uszodában. Mikor kijelentette hogy gonosz vagyok, pimaszul elvigyorodtam és megráztam a fejem.
- Nem gonoszabb nálad. – mosolyogtam és szétnéztem a fürdőszobámba, ami leginkább valami harctérhez hasonlított. – Áá, na ne már. – jelentettem ki mikor az amúgy is eléggé vizes zoknim még vizesebb lett mert éppenséggel minden tocsogott a vízben. Még mindig a fürdőszobám rendjét sirattam mikor Adam megcsapott a pólójával. Mert természetesen egyből megszabadult tőle, hogy még jobban megnehezítse a koncentrációs képességem.
- Na, ki bántalmaz kit? – pillantottam fel rá, és aztán a szemem önkéntelenül végigsiklott a tökéletes felsőtestén. – Fogadjunk, hogy csak azért estél hanyatt, hogy feljöhess a lakásomra és megszabadulhass a pólódtól. – néztem a szemébe kacéran, és újra a hajamhoz nyúltam amiből csöpögött a víz. |
- Mármint, te zaklatsz engem - vigyorogtam rá.
- Mondd, vöröske - néztem a szemeibe, mikor a nevemen szólított. Egy pillanatra nem figyeltem oda, épp azon gondolkoztam hogy jó kis vízszámlát csináltunk neki, ő meg persze kapott az alkalmon és elzárta a csapot.
- Gonosz vagy - néztem rá sértődött fejjel, majd elléptem a faltól, majdnem hátast dobva, merthogy ugyebár csúszott a zoknim. Kisebb Balatont varázsoltunk a fürdőszobájából seperc alatt. Megpróbáltam magamról leszedni a pólómat, már rohadtul idegesített, hogy rám van tapadva. Sikerült kibújnom belőle, bár kissé kinyújtottam. Nemes egyszerűséggel összetekertem a felsőmet és kicsavartam, majd vigyorogva, nem túl erősen megsújtottam vele Millie combját. |
A kijelentésére valamennyire zavarba jöttem, de ahelyett hogy ösztönösen takargatni kezdtem volna magam, mint a lányok többsége, szemtelenül elvigyorodtam. Hiszen alig egy órája hogy egy szál melltartóba ácsorogtam előtte a tetováló szalonba.
- Fel is foglak jelenteni amint végeztem a bosszúmmal. - jelentettem ki és újra felnyúltam hátha elérem, de sajnos csak egy ócska próbálkozás volt. Mire feleszmélhettem volna a hátam a hideg csempének simult és egyre több víz érkezett az arcomba és a testemre.
- Adam. – nevettem miközben kihajoltam a vízsugár ellen, de hát nem sok sikerrel mert ugye a fiú a falnak szorított. Aztán lassan abbahagytam a próbálkozást és a kezemmel a falon tapogatva keresni kezdtem a kapcsolót. Most kezdtem rádöbbenni, hogy jól jött a helyzet csere, csak hogy pont már centiméter kellett volna, hogy elérjem a csapot.
- Héé. – pillantottam fel rá a lehető legszelídebben, mikor nem jött több víz az arcomba. Csak reméltem hogy jó színész vagyok, mert ha bnem nagy valószínűséggel soha az életben nem szabadulok el a fürdőszobámból. |
Csurom víz lett a pólóm, és teljesen hozzám tapadt. Nem volt más amit ennél is jobban utáltam volna, de per pillanat, akadt nagyobb gondom is. Millie megpróbálta elkobozni tőlem a zuhanyzófejet, mire ajándékul újabb adag langyos vizet kapott az arcába és az egész testére.
- Na, ez viszont már szexuális zaklatásnak minősül - döntöttem kissé oldalra a fejemet vigyorogva, miközben bólogattam és az átázott felsőjét néztem. Felnevettem, mikor a csempének akart szorítani, és egy laza mozdulattal megfordítottam a pozíciónkat. Pontosabban én szorítottam őt a csempéhez. Közben persze egyfolytában folyt a víz, már teljesen feláztattuk az egész fürdőszobát. |
Mikor a fiú hangosan kezdett kiabálni már akkor tudtam, hogy semmi baja, maximum egy felszíni karcolás. Ezért még jobban összevizeztem gondoskodva róla hogy egy kicsi folyjon a hátára és az arcába is. Önelégülten mosolyogtam amit ő ugye nem láthatott, de mikor már csak tiszta víz folyt le a fejéről hagytam felegyenesedni. De azt hiszem rosszul tettem mert a mondatára pimaszul elvigyorodtam és már éppen válaszoltam volna mikor egy jó adag langyos víz találkozott az arcommal. Legelőször csak meglepődötten tátogtam, aztán kitöröltem a szememből a vizet és vigyorogva a zuhany feje után nyúltam.
- Nagyon vicces. Ne hidd hogy ennyivel megúszod Adam Fulton. – csak reménykedni tudtam, hogy egy óvatlan pillanatába sikerül kikapnom a kezéből, de hála az alkoholnak valamivel lassabbak voltak az egyébként tökéletes reflexeim. Megpróbáltam végül a hideg csempének szorítani és úgy kikapni a kezéből, de sajnos sokkal magasabb volt nálam , és ezzel csak azt értem el hogy még vizesebb lettem. |
Időm se volt reagálni, arra eszméltem fel hogy a fejemre, arcomba nyakamba, na meg persze le a hátamon folyik a víz. - Hé, valaki, segítség! Bántalmaznak testileg! - kiabáltam. - Hát, hallod, itt akár lövöldözhetne is az ember - fárasztottam a lányt. Ha akartam volna, egész egyszerűen kiszabadulhattam volna a fogásából, de az túl egyszerűnek tűnt. Kicsit alább hagyott a fájdalom, most inkább zsibogni kezdett a sebem. - Valld be, hogy élvezed - morogtam az orrom alatt. Felegyenesedtem, majd rá néztem. - Biztos - feleltem és azzal a mozdulattal kikaptam a kezéből a zuhanyfejet és felé irányítottam. Felnevettem, mikor összerezzent a víz hatására. |
Mikor a fiú hátralépett kivettem a kezéből a zuhany fejét és visszatuszkoltam a fülkébe.
-Ajj ne legyél már ilyen béna. – vigyorodtam el és a tarkójánál fogva lenyomtam a fejét. Na, nem mintha ennyivel erősebb lennék nála, de azért próbálkozni lehet.
- Azt akarod, hogy egy csúnya vérfertőzést kapj? – vontam össze a szemöldököm miközben lassan ráeresztettem a fejére a vizet. Annak az eredménye, hogy a fiú nem tudta magának lemosni a sebet az lett, hogy ő is meg én is vizesek lettünk. A pólóm ujja vizesen tapadt a karomhoz hiába tűrtem fel és szerintem jó adag került a fiú nyakába is. Bíztam benne, hogy nem fog ellenkezni inkább összeszorítja a fogát de azért erősen tartottam a fejét. Figyeltem, ahogyan a vízbe vér vegyül és lassan lefolyik a lefolyón.
- Nem is tudom. Biztos hogy ne menjünk be a kórházba? – nem akartam hogy bármi baja legyen. Azt meg főleg nem hogy az én lakásomon kelljen újraéleszteni. |
Levettem a dzsekimet és leraktam a kanapéra. Követtem Millie-t a fürdőszoba felé. Lassan már teljesen otthon leszek a lakásában. A zsepim teljesen átázott, ki is dobtam. Mikor a kezembe nyomta a zuhanyrózsát, először értetlenül pislogtam rá. Aztán leesett, hogy azért adta, hogy mossam le vele a fejemet. Megnyitottam a vizet, majd aláhajoltam, de azzal a mozdulattal felszisszentem és hátrahőköltem.
- Na neeem - csóváltam a fejemet. - Rohadtul csíp - mondtam. |
[58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
