|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:05 - |
 |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Ezzel tudtam volna vitatkozni, de inkább lemondóan sóhajtottam egyet. Ő tudja, én csak nem akartam, hogy megfázzon. A hajamba túrtam majd zsebre vágtam a kezeimet. Nem válaszoltam, csak elindultam utána. Pár lépés után be is értem a lányt. Kissé még mindig le voltam döbbenve, hogy az 5 fokos vízbe csak úgy, fehérneműben beleugrott.
Folyt. Köv. Hailey-nél |
 -Relax.Semmi gáz.-nevettem el magam.-Ki van "képezve" a testem ilyenekre.-kacsintottam rá majd a nacimat úgy használtam mint egy türülközöt.Felcsavartam a hajamat és felvettem a pólóm.Szerencsére hosszitott felső volt.-Apukám,a hadseregnél "dolgozott",és ő tanitott ilyenekre.-mosolyogtam a fiúra.-De ha nemgáz haza mennék átöltözni...De...-haboztam egy kicsit.-Ha van kedved,jöhetsz velem.-néztem rá majd felkaptam a földröl a táskám és a cipőm és el indultam hazafelé.Olyan alapon voltam,hogy ha akar jön,ha meg nem akkor marad. |
Ha valaki nem akar beszélni valamiről, általában nem szoktam erőltetni. Később úgy is elmondja, ha akarja. Csobbanást hallottam, majd mégegyet és már csak akkor kaptam észbe, mikor Hailey egy szál fehérneműben eszeveszettül úszott a táskája után. Még ha süt is a nap, van kemény 10 fok, így ősszel meg még kevesebb, tehát egyáltalán nem tartottam ésszerűnek ezt a választást. Felálltam és figyeltem, hogy mikor visszaér, ki tudjam segíteni a vízből, bár nem igazán volt rá szüksége. - Őszintén... - ráncoltam a homlokomat végignézve rajta. - Normális vagy? - vigyorodtam el hitetlenkedve. Tetszett a látvány, de per pillanat jobban érdekelt, hogy ne fázzon meg. |
-Hosszú történet.-ráztam meg a fejem.-Nem szeretek beszélni róla.-vontam vállat majd ránéztem,és egy ügyetlen mozdulattal belelöktem a táskámat a vizbe. -Áááh.Nenenene.-kaptam le magamról a felsőt és a nacit.És hopp,már a vizben is voltam.Eléggé lemerült,szóval muszály volt utána úszak.Pár pillanat múlva meg is volt és felkapaszkodtam a mólóra,felhúztam magam és kicsavartam a hajamból a vizet. |
Egy újabb követ hajítottam el, izomból. - Hogy kerültél ide amúgy? - kérdeztem a szemem sarkából figyelve. A megjegyzésére csak megvontam a vállam. Ez van. Én ilyen vagyok, nem kötelező senkinek sem eltűrni. Viszont aki meg szeretne ismerni, annak muszáj megküzdenie a kezdeti nehézségekkel velem szemben. |
- Nem régóta - raztam meg a fejem. - Hat azt már tudom, hogy nem vagy egy nagy beszédes - vontam vallat. - Akkor egy kicsit visszafogom magam - fordítottam oldara a fejem es bámultam a tavolba. |
Homlok ráncolva néztem a lányra. Megállapítottam, hogy csendben se tud maradni. Ő eléggé poénosnak találhatta, hogy nem vagyok az a könnyen megnyílós fajta. Én pedig nem igazán szerettem ezt a tulajdonságomat. Halványan elmosolyodtam. - Mikor jöttél ide? Még nem láttalak a környéken - kérdeztem tőle egy kavicsot eldobva, ami pontosan hatot pattant a víz felszínén, aztán elmerült. |
- Nem harapok - kacsintottam rá. - Legalábbis tudtommal - néztem előre majd egy kisebb mosoly húzódott az arcomra. - Na jó. Csak néha - vágtam komoly fejet majd hirtelen elröhögtem magam. - Nekem ez a komolyság nem megy - ráztam meg a fejem. - Na jó. Lebuktam. Egy kém vagyok, aki kemked utanad - vágtam komoly fejet. - Bocsi, hazudni is sz@rul tudok. |
Kezetráztunk. - Paco - mutatkoztam be röviden. Nem igazán szoktam használni a teljes nevemet, csak ha valami hivatalos dologhoz kell. Másképp meg, minek? Úgy sem tudják megjegyezni, vagy épp kiejteni, akkor meg felesleges. A lány hátat fordított és elindult vissza a mólóhoz. Pár pillanatig haboztam, majd utána mentem. Nem vagyok az a könnyen barátkozós típus, nehezen nyílok meg ismeretlen embereknek. Főleg a nem a mi falkánkba tartozóknak. Ki tudja... lehet, hogy kém, akit a nyakamra küldtek, vagy ilyesmi. Odalépkedtem mellé, és leültem tőle pár centire. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Imádtam a természetet, főleg a napfelkeltét, amikor minden friss. |
- Jól van. Akkor megnyugodtam - sóhajtottam fel. - Hailey Camilla Koren - nyújtottam neki kezet. - Hogy mit keresek itt? - döntöttem oldalra a fejem. - Na azt én sem tudom - nevettem el magam, majd beleturtam a szőke hajzuhatagomba. Komolyan mondom olyan mint egy széna bogja. Najó.. eltuloztam kicsit. - Ha van kedved tovább beszélgetni, jössz utánam. Ha meg nem, akkor maradsz.- fordítottam neki hátat majd a móló végéhez sétáltam és leültem. |
Felvontam a szemöldököm és háttal a mögöttem levő fának dőltem. Féloldalas mosoly ült ki az arcomra, míg a tekintetem az egyik szemétől a másikig vándorolt. Kicsit oldalra döntött fejjel válaszoltam. - Nem - válaszoltam. - Nem foglak megtámadni - mondtam, bár az előbb pár pillanatig megfordult a fejemben. Nőket nem szokásom bántani, legyen szó emberről vagy farkasról. Természetesen megvédeni megvédem magam, de nem teszek súlyosabb kárt az ellenfelemben. De csak akkor, ha az ellenkező nemű. Ha viszont hímről van szó, akkor nincs kegyelem, akár csak a boxban. - Mit keresel errefelé? - kérdeztem kiváncsian. |
Felsóhajtottam.-Most vagy megkukultál,vagy csak húzod az agyam,hogy nem szólalsz meg.-nevettem el magam-Na akkor megvárod még át "farkasodom" vagy msot azonnal támadsz?-túrtam bele a hajamba.Ez már megszokott volt.Álladóan össye futok a Warrior falkából valóakkal és valamelyik mindig meg ekrget.Utálom.Utálom ezt a versengést.Hülyeség és kész.Valójában semmi ekdvem sem volt harcolni.Mostanában egyre kevesebbet eszek mert nincs kedvem vadászni.Utálok ölni,de hogy életbe maradjak muszály megtennem. |
Meglátott, lebuktam. Ezt már viszont csak akkor sikerült észre vennem, mikor két magasarkú cipő állt az orrom előtt. Felkukkantottam rá, majd felálltam a porból és megráztam magamat. Füleimet hátra csaptam, míg beszélt. Eléggé bátor lány volt, mivel ennyi erővel akár "valódi" farkas is lehettem volna. Nem tudom, hogy mit reagált volna akkor. Viszont így meg egyből magát is elárulta, bár nem mintha nem tudtam volna, hogy ő is közülünk való. Szépen lassan visszaemberedtem, mint ahogyan az előbb mondta. Egy fának támaszkodtam, míg az átváltozás fájdalmai alább nem múltak. Egészen jól bírtam már ezt a tortúrát, mindig egyre kevésbé sajogtak az izmaim egy-egy átalakulás során. Mikor már jól voltam kiegyenesedtem és végigmértem. Most már kivehető volt: nem a Warriorbow-hoz tartozik. |
Elkezdtem szimatolni.Fura "szagot" éreztem.-Hmm.Ki lehet az?-gondotlam magamban majd balra néztem,de csak a szemeimmel.Úgy tettem mint aki nem érzett semmit.Fel álltam felvettem a cipőmet és elindultam az erdő felé,hátha kitudom venni ki/mi az.Tulajdonképpen "ki" volt.Dudorázva haladtam előre,majd hirtelen meg áltam és megszólaltam.-Felesleges bújkálnod.-mosolyogtam majd oda mentem elé,és lehajoltam.-Végig a porban foksz feküdni,vagy vissza "emberedsz" és fel álitod magad.Vagy talán nekem kell?-elmosolyodtam,felegyenesedtem és karbatettem a kezemet és vártam a reagációját. |
A móló mögötti erdőben császkáltam, farkas alakomban, éppen egy őz szagát fogva. Fejem le volt szegve és a talajon szimatoltam, mikor egy másik illat csapta meg az orromat. Felkaptam a fejemet, majd megálltam és a füleimet kezdtem hegyezni. Lépéseket, pontosabban kopogást hallottam, amiből egyből azt szűrtem le, hogy egy nő nemű lény járkál a faépítményen. Az egyik bokor mögé lopóztam, és onnan figyeltem a történéseket. Nem igazán tudtam kivenni az arcát, hiába jó a farkasok látása, ilyen messziről még ez is meghaladja a képességeiket. Annyit viszont le tudtam szűrni, hogy életemben nem láttam még a lányt, valószínűleg új. De hogy nem a mi falkánkban, az is biztos. Nem voltam valami rokonszenves az ellenkező família tagjaival. Lefeküdtem a porba és ott lapultam egy darabig, remélve, hogy nem érzi meg egyből, hogy figyelem. |
Egy kis nyugira vágytam.Nem rég költöztem ide,úgyhogy még eléggé ismeretlen volt Alaszka.Mar körbe jártam a belvárost,de a munkám miatt a külvárosra nem volt időm.Egy cuki kis össze álitás volt rajtam.Az egyik kedvenc cuccom.Egy fekette póló,fekete hosszú derekú rövidnaci,a legkényelmesebb magassarkúm és a kedvenc kistáskám. Eléggé elvoltam fáradva,szóval egy kicsit kisétáltam a móló végére és leültem.Levettem a cipőm és lelógattam.Nem sok kedvem volt ehez a harcolósdihoz,de ha nem engedelmeskedek még a végén kidobnak a falkából és járhatom a magam útját.Bár nem lenne rosz,csak egyedül?..áh.nem nekem való.Társasági lény vagyok.Sóhajtottam fel majd bele túrtam a szőke hajzuhatagomba. |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
