|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:05 - |
 |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Miután beszereztem gyűjteményem legújabb darabját, egy Lamborghini Murciélagot, azzal jöttem ide a mólóhoz. Semmi kedvem nem volt otthon ücsörögni, és társaságra sem vágytam. Lepartkoltam az út mellé az új szerelmemet, és kiszálltam. A szél pont felém fújt, így rögtön megéreztem az idegen vérfarkas szagát. Egy hím. Erre már felcsillant a szemem. Úgy levadászom... grr. Éhes vagyok egy pasira. Igen, határozottan kellett már a sex. És igaziból már mindegy volt, ki lesz az "áldozat", mert utoljára egy hete volt dolgom hímmel, az meg sok idő. Ráadásul nem is volt helyes. Most meg adott volt az alkalom, egy jó kis Murciélagos dugáshoz. Szóval szépen lassan odalépkedtem hozzá, és ahogy ült ott a mólón. Nos, megfordult a fejemben, hogy belelökjem a tóba, de ilyen gonosz még én sem vagyok.
-Hahó. Mit csinálsz itt ... -kezdtem bele a mondandómba, és mikor végre rámnézett, akkor be is tudtam fejezni. -Szépfiú. |
 Kevin
Régebben sokat jártam ide.Már kiváncsi voltam hogy változott-e de úgy látszik hogy nem.Már csak jó kis társaság kellene vagy egy cicababa.Leültem a móló szélére és a lábam lógattam unatkozva.Halacskák is voltak.Haluci,haluci,haluci.Na jó nem szórakozok így.Bár kitudja lehet hogy a Moby-dick jön elő.Áh az lehetetlen,hülyeségeket beszélek már.Már kéne valami vagy egy jó d*gás.Na ez olyan fontos infó lehetett.Mindegy. |
 Elmosolyodtam. - Rendben - mondtam. Furcsa volt ez az egész helyzet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy majd az ellenkező falka egyik tagjával szóba állok. Hát még azt, hogy segít is nekem. Hálával tartozok neki érte és jobb ha ezt az egészet nem mondom el senkinek. - Itt jobbra - mutattam az utat. Pár ember megbámult minket, de nem igazán érdekelt a dolog. A lényeg, hogy valahogyan, de hazajutok.
Folyt. Köv. Adele Walters lakása |
Mikor felmászott, felálltam és elindultam.-Nekem ez nem fáradtság, mégis mit gondolsz miért szedtelek ki az autóból??? Mellesleg pille könnyű vagy, már akkor megtapasztaltam, amikor felsegítettelek-mondtam és fogtam a lábát hogy azért biztosítsam nem csak úgy fel van dobva oda.-Majd..azért navigálj mikor merre kell menni-mondtam. Tejóég...egy Thunderlanderi házához igyekszem, egy Thunderlanderivel a nyakamban....szörnyű vagyok. Ebből úgy érzem még baj lesz. Ki fognak nyírni...élvezettel..na ezt a gondolatsort inkább nem folytatom. |
Belékapaszkodtam és úgy sántikáltam ki az út széléig. Luke leintett egy taxit. Segített beülni is. Nagynehezen beszenvedtem magamat. Csak kétszer vertem be a bokámat beüléskor. Ezért már járna egy hátbaveregetés. Hirtelen ki lettem teremtve az autóból. Úgy látszik, mégsem kocsival megyünk. Sóhajtottam egyet, majd vállat vontam. Felmásztam a hátára. - Nem muszáj ezt csinálnod - mondtam. - És szólj, ha nehéz vagyok - tettem hozzá. Nem szerettem volna, hogy miattam szenvedjen vagy valami. |
Megrántottam a vállam. Természtes megoldások partnere vagyok nem pedig rögtön a txikba ugrani. Leglább így sem szennyezem a környezetet. Nem arról beszélek hogy én vagyok a Greenpeace példaképe, de ennyi azért bennem is van. Mormogtam valami ,,oké" félét és elindultam az út felé lassan, hogy ha Adele megint elesni óhajtana eltudjam kapni, meg persze megtudjon esetleg más nem, bennem kapaszkodni.... Leintettem az első taxit, amikor kiértünk. Megállt. Kinyitottam az ajtót és segítettem beülni Adele-nek. Ajj b*szki még pénzt is kell érte adni. NEm mintha fukar lennék de legalább vicces is lett volna ha csak egy darabig is cipelhetem. Nem...nincskedvem furikáztatni a seggemet. -Gyere-rántottam ki az autóból majd intettem a taxisnak.-Kösz haver még sem kell.-mondtam majd leguggoltam.-Gyerünk, mássz fel-mondtam neki és elmosolyodtam. Mi a fenének taxizni? |
Elgondolkodtam. Elképzeltem, hogy hogy nézne ki, ha a nyakába ülnék. Majdnem elkapott a röhögőgörcs, ezért inkább megráztam a fejemet. - Nem lenne egyszerűbb, ha hívnál egy taxit? - vigyorogtam rá. Elvégre így neki sem kell cipelnie. Nem azt mondom, hogy nem bírna el, biztos izmos, de ha van más lehetőség... |
Elgondolkodtam milyen útómódon tudnám elvinni hazáig. Nem akartam ölbevinni mint egy menyasszonyt, mert még a végén megkérdezik hogy mi van bevitetik a kórházba vagy ki tudja mi a fene lesz. Maradt a nyakam meg a hátam. -Nos, a hátamon szeretnél menni vagy a nyakamba ülnél? Mindenhol elbírlak-mosolyogtam rá. De azért megvártam, hadd döntsön ő én nem fogom erőltetni. Elvégre ő tudja hol fáj meg hogy fáj stb. Én nem igazán értek az ilyesmihez... |
- Hát az még szép lenne - vágtam elrettent fejet. De most komolyan. Ha eltörne a lábam tuti lőttek a hétvégémnek. Viszont így, hogy csak kificamodott, lehet, hogy rendbejön addigra. Nagyon remélem. - Azt megköszönném, ha segítenél valahogyan hazajutni - néztem rá hálásan és elmosolyodtam. Milyen szerencse, hogy itt van most. Ha nem lenne, egy lábon ugrálva mennék haza. |
Hallgattam ahogy filozofál. Bár nem nagyon érdekelt, elvégre ő dönti el mit csinál vele, én nem fogom erőltetni. Amikor megkapaszkodott bennem, inkább rátettem a kezére a kezem hogy biztsítsam.-Nem probléma. Még a végén megint elesel és akkor meg kitörik a lábad és nem csak kificamodik a bokád-vigyorogtam rá, majd amikor kezet nyújtott, szabad kezemet az övébe csúsztattam, majd ránéztem és bemutatkoztam.-Luke-ráztam kezet vele majd viszatettem a zsebembe, de készen voltam arra hogy elővegyem hogy segítsek neki,.-Elvigyelek valahova? Szívesen segítek, hozd rendbe magad nyugodtan-mondtam.
|
Leporoltam magamat. A sárfolttal viszont a lábszáramon nem igazán tudtam mit kezdeni. Majd otthon kisikálom belőle. - Úgy néz ki - húztam el a számat. - Nem fáslizhatom be. Majd csak azután, hogy helyre lett téve. Másképp így gyógyul meg - sóhajtottam. Nem lesz egy kellemes mulatság, az biztos. Egy lábon ácsorogtam. Mielőtt kibillentem volna az egyesúlyomból, megkapaszkodtam a srác vállában. - Bocsi - pillantottam rá. - Amúgy, Adele - nyújtottam kezet. Az még ép volt. |
Elmosolyodtam, amikor nevetni kezdett. Legalább mostmár biztos, hogy nem fogunk egymás torkának ugrani. Könnyed mozdulattal felhúztam. Azt hittem hogy nehezebb lesz, ezrét majdnem hátra estem, mert kicsit nagyobb lendülettel kezdtem el húzni. De egy lépés hátra időben és minden oké volt. Könyű lány volt. Amikor már talpon volt, elengedtem a kezét. -Nincs mit. -mondtam halkan.-Látom kiment a bokád-böktem a lába felé. Látszódott hogy fáj neki és nyilvánvaló hogy ez lehet a baj. Bekéne fáslizni lépett közbe anyai gondoskodó ösztönöm, de én semmit nem fogok erőltetni. Majd ha akar vele valamit szól. Mostantól úgy döntöttem hamár segítettem neki, muszáj leszek továbbra is. Nem mintha nehezemre esne. |
Mikor legutoljára felpillantottam két lábat véltem észrevenni magam előtt. Valószínűleg az ismeretlen srác jött oda a szerencsétlenkedésem láttán. Felnéztem rá azzal a tipikus 'most meghalsz' tekintetemmel, de nem bírtam ki mosolygás nélkül, ami pár pillanat múlva átcsapott nevetésbe. Nem lehetek ennyrie szerencsétlen. Bár, úgy látszik, mégis. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy segítsen talpra állni. Megpróbáltam rátámaszkodni a jobb lábamra, de lehetetlen volt az éles fájdalom miatt. - Köszi - néztem a srácra hálásan. |
Valamu puff félét hallottam. Valahogy nem kellett sokat gondolkodnom hogy rájöjjek nyilván elesett a csajszi. Felálltam. Láttam hogy a füvön ül. Elindultam felé, a móló végéhez mivel nyilván ott füves a terep. A földön ült, és a homlokát fogta. Biztos van valami baj. Lehet hogy kiment a bokája... Nyilván, ekkora puffanás után csodálkoznék ha hipp-hopp felpattanna és örömtől repdesve balettozna tovább felém. Megálltam előtte terpezsben, kezeim a zsebeimbn voltak. Ránéztem. Lehet hogy másik falkatag, de akkor is szerintem az hogy úgymondd ,,emberséges" legyek vele, az földbe tiporja a szabályokat. Lehet viszályok vannak. Azért mégis csak nem fogom megölni, hiszen nem is ismerem. Akkor meg miértne segíthetnék. -Segíthetek?-nyújtottam felé egyik kezem hogy felhúzzam. -De ha jó neked ott ülni felőlem maradhatsz-egy kaján félmosoly bujkált a szám szegletében hogy jelezzem ezt nem azértm ondtam mert bunkó vagyok. |
Szépen, nyugodtan közeledtem felé. Lehet ez a túlzott nyugodtság volt a baj, mikor nem figyeltem egy lépésnél, és megcsúszott a lábam a nyírkos füvön. Eltakartam. Olyan bravúrosan sikerült, hogy kiment a jobb bokám. Bassza meg! Káromkodtam, és megpróbáltam feltápászkodni a földről, kisebb-nagyobb sikerrel. Remek. Most mégis hogyan fogok versenytáncolni a hétvégén?! Fogtam idegesen a homlokomat, és még mindig a földön hevertem. Bár, lehet, hogy addigra helyre jön, mivel a farkasok gyorsabban gyógyulnak mint az átlag emberek. Viszont akkor ezt most rögtön meg kéne "igazítani", nehogy úgy maradjon. |
Éreztem hogy közeledik. Még nem tudtam hogyan fogok reagálni, ráadásul elképzelésem sem volt mit is kérdezhet. Vagy mit fog csinálni. Fogja, lehuppan mellém köszön, vagy a nyakamnak esik és a vízbe lök...bár ez elképzelhetetlenebb verzió. Ezt azért ebből al ányból mégsem nézném ki. Mást nem tudtam, vártam mikor ér ide és mi fog törtrénni. Már kezdtem izgulni. Najónem de kíváncsi voltam. |
Bétaként a falkában én vagyok a második legfontosabb személy. Én felelek azért, hogy ne legyenek konfliktusok, nézeteltérések valamint ügyelnem kell arra, hogy kellően összetartó legyen a csapat. Én is iktatom ki az ellenkező falka kémjeit, tehát belőlem nézik ki a legkevésbé azt, hogy a másik falkával kezdjek barátkozni. Mégis, így 15 méterről érzek valamilyen furcsa dolgot, valamilyen érdekes késztetést, hogy odamenjek az ismeretlen sráchoz. Felálltam és leporoltam magamat. Kényelmesen kinyújtóztam. Háttal álltam neki, mégis a szemem sarkából láttam, sőt, éreztem, hogy engem figyelt. Megforuldtam és elindultam felé. |
Hangokat hallottam a móló túlsó feléről. NEm kellett odapillantanom, szaglásomnak köszönhetően felismertem az ellenkező falka tagját, és hpgy nőst....illetve női nemű. Bár kíváncsi voltam arra pillantottam és felmértem a lányt. Viruló szőkeség volt, bár felmerült bennem a kérdés hogy festett-e mert nem teljesen tűnt természetesnek...mindegy ezen nem agyaltam túl sokat. Inkább kíváncsi voltam akar-e tőlem valamit vagy úgymond ,,békés" szándékkal jött. Bár gondolom nem én vagyok az oka hogy idejött és reméltem nem akar civakodni...mint a legtöbb szőke Thunderlanderi. Legalábbis volt már olyan hogy sipitozni kezdtek velem. Reméltem ez nem olyan fajta csaj. Nem is tudtam eldönteni törődjek e vele. Ellenkező falkával barátkozzak? Nem leszek áruló. Ezért inkább nem mozdultam. |
Végre vége volt mára a táncpróbáknak. A partnerem, aki mellesleg egy perverz idióta, eltörte a lábát a múlt hónapban, és ennek köszönhetően eléggé lemaradt a koreográfiával. Persze míg ő lábadozott - szó szerint - én keményen dolgoztam, mint mindig. A magassarkú már kikezdte a lábamat, ezért félúton a mólóhoz érve levettem a cipőmet és a zoknimat. Mezítláb folytattam tovább az utamat. A hajamba túrtam. Egy ismeretlen alakot pillantottam meg a faépítményen, ezért inkább megálltam egy füves részen, és leültem oda. A levegőbe szimatoltam. Idegen volt számomra az illat, és holtbiztos voltam benne, hogy ő is vérfarkas. Méghozzá az ellenekező falkából. Valószínűleg most érkezhetett a környékre. Egy újabb jel arra, hogy gyarapszik a Warriorbow. Gondoltam és az előttem lévő fűszálakat kezdtem tépdesni. |
Végre egyedül. Ki kellett szellőztetnem a fejem, sok volt a meló a mai napra. Itt mindig nyugalom volt, ezért is jöttem ide. Zsebre vágott kézzel sétáltam végig a mólón, majd egy részén megálltam és leültem. Lelógattam a lábaimat és néztem a vizet. Szép őszi délután-este volt. Nem volt olyan hűvös, egy szél pólóban sem fáztam, bár alapból a testhőmérsékletem valahogy olyan hogy sosem fázom nagyon. Eszembe jutottak a napom néhány eseménye. Ma mindenki jókedvű volt, én is. Klassz nap volt. Bár nem a legőrültebb olyan átlagosan jókedvem volt. Csak jó lenne már haverokat vagy barátokat szerezni akikkel tényleg jóban leszek és akár kettesben is megbeszélhetnék dolgokat. Ez hiányzik. De elvoltam én amgamnak mindig. |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
