|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:05 - |
 |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Álltam, és nem tudtam mit mondani vagy reagálni. Így voltam még pár pillanatig, majd megszólaltam.
- Lehet, de én idegesítettelek fel - válaszoltam, és míg ő hátrébb lépett, én előrébb egyet. Eleinte direktből cukkoltam, poénnak szánva. Viszont amikor közöltem vele, hogy kötelességem tudatni a falkámmal a veszélyt, na azt nem azért mondtam, hogy idegeljem. Hanem egyszerűen azért, mert tényleg így van. |
 Nem tudtam mit mondani. Álltam és néztem a lányra. Láttam rajta, hogy vagy fél, vagy rosszul érzi magát az miatt, hogy felidegesített, és sztem a 2. jön most be. Szegény magát hibáztathatja, mikor nem is az ő hibája. Éreztem, hogy már lenyugodtam, nagyjából..azthiszem, talán. - Ne mond h sajnálod.. Nem tehetsz róla, hogy agresszívabb és feszültebb vagyok mint mások..Nem a te hibád..- mondtam és néztem rá, majd megint hátrébb léptem pár lépést. |
 Ráhúztam a pulcsim ujjait mindkét kezemre. Ez nálam megszokás, akkor szoktam csinálni, amikor valamit nagyon elszúrtam. Mikor megköszörülte a torkát ránéztem. - Sajnálom - mondtam halkan. Nem tudtam ott hagyni. Láttam rajta, hogy kezdett lehiggadni, amitől én is megkönnyebbültem. |
Álltam Rose előtt és néztem rá. Láttam, hogy már rám se néz. Próbáltam lenyugodni. Ment lejebb bennem az idegesség, hangosan vettem a levegőt. Sóhajtottam egyet majd megköszörültem a torkomal. Nem tehetek róla, hogy a farkas énem miatt ennyire feszültebb, idegesebb és agresszívebb vagyok. Ilyen lettem és kész.. És ugyérzem ezt nekem is elkéne fogadnom lassan, hogy nem tudok ezen változtatni sehogyse, semmi és senki miatt.. Egy nagyon kicsit hátrébb léptem és vártam, hogy mit fog mondani Rose. Vajon nagyon megijeszthettem? Gondolkoztam, és néztem a lányra. |
Már nekem fájt a torkom, annyit üvöltött. Mikor újból közelebb lépett, nem néztem rá. Összeszorított szájjal a földet pásztáztam. Ott tartottunk, hogy bármelyik pillanatban átváltozhatott volna, annyira ki volt készülve. Én meg még direkt cukkoltam. Az egész az én hibám. Én idegesítettem volna fel ennyire? Töprengtem, miközben némán álltam. Nem beszéltek még így velem, ezért bennem is egyre feljebb ment a pumpa, és normális esetben nem is tűrtem volna el. Vajon a többi falkatársa is ilyen idegbeteg? Már, ha egyáltalán vannak falkatársai. A pulcsim aljával kezdtem szórakozni és vártam, hogy mikor tér vissza az önkívületi állapotából. |
Ideges voltam. Nem értettem miért nem bírja befogni, miért idegesít mégjobban. - Fogd már be jó? Ne idegesíts fel mégjobban, könyörgöm. Nem akarlak bántani. Mert most akaratlanul is bántanálak. Örülj, mert majdnem tevagy az egyetlen akivel elbeszélgettem normálisan, ne csessz fel mégjobban. - mondtam üvöltve és közel léptem hozzá. -Mást már a legelső szónál megfogtam volna és széttéptem volna. Ugyhogy ha most jobb ha befogod a szádat..- mondtam és néztem rá idegesen. |
Teljesen ledöbbentem. Párpillanatig fel sem fogtam, mit mondott. - Azt sem tudod, mit beszélsz! Nekem elment az eszed - kiabáltam most már én is. - Ők a családom, könyörgöm, képzeld már magad a helyembe! - néztem rá. - Nem árulkodni megyek, hiszen azt sem tudom hogy hányan vagytok, vagy hogy mit akartok. Nem jelent semmit, ha szólok nekik, feltéve ha tényleg veszélyben vannak - próbáltam higgadt maradni. Tisztára leverte a víz. Majd felrobbant az idegessegtől, ráadásul az előbb meg is fenyegetett. Hidegen hagyott, úgy volt voltam vele, hogy ha akar akkor tessék, tépjen szét, itt az alkalom. Kedvem lett volna elfutni, de eldöntöttem, hogy nem félemlíthet meg. - Na mi lesz már? Mikor ugrasz a torkomnak? - csuklott el a hangom és úgy éreztem, bármelyik pillanatban felmondhatják a szolgálatot a lábaim. |
- Talán zavar, hogy így beszélek veled?Hát jólvan akkor mond meg.. mégis hogy kéne beszélnem veled? Te is olyanvagy mint a többi, ha a falkádról van szó, megváltozol. Oké hogy véded őket. De az előbb még normálisan elbeszélgettél velem, mostmeg futnál hozzájuk 'árulkodni' - tört ki belőlem ez a pár mondat üvöltve.Nagyon ideges voltam, és mint láttam, ő is eléggé észrevette, lese tagadhatnám, hogy ideges vagyok. Egyre jobban izzadtam, idegesedtem, feszültebbé váltam. Éreztem, hogy nem sok kéne ahhoz, hogy átváltozzak és széttépjem, akaratlanul is. - Remélem tudod, hogy a tűzzel játszol kislány. Ne akard, hogy olyan történjen amit nem akarok.-mondja neki üvöltve idegesen. Pár lépést hátrébb léptem, próbáltam lenyugodni de rohadtul nem sikerült. |
Szóval sikeresen elárultam, ki is vagyok. Nyeltem egy hatalmasat, mikor közelebb jött, talán még egy picit remegtem is. Nem értettem, hogy miért lett ennyire ideges. A következő mondatára viszont a félelmem átcsapott dühbe. - Már nem azért, de nem tudom ki beszélt velem úgy az előbb, hogy kb. itt dögölhetnék meg, akkor se foglalkotatná a dolog - emeltem feljebb a hangomat. Tudtam, hogy a tűzzel játszom, de ha volt dolog amit mindennél jobban utáltam az az, ha bántják a 'családomat.' |
- Falkád? Ó szoval te vagy az alfa - mondtam és néztem rá. Nagyon ideges lettem. Nem sport miatti izzadtságcseppek jelentek meg az arcomon, hanem az idegesség miatti. Közelebb lépett Rosehoz, nagyon közel. -Jólvan, fussál csak, és mondjad el nekik, hogy lehet lesz olyan is aki már a holnapot se éli meg. - mondta nagyon idegesen, már szinte majdnem üvöltve. Az arcomon látszodott az idegesség, és ha nagyonjól megnézett még azt is észrevehette, hogy elkeseredtem egy picit. Azért nem esett valami jól, hogy most ismertem meg, és majdnem hogy ő volt az egyetlen akit nem bunkóztam le igazán, mint amilyen vagyok, akivel jól elbeszélgettem, és már menne is a falkájához, hogy veszélybe vannak. OKé, hogy falva 'vezér' meg minden. Hát de akkor is.. Pont a móló lába melett álltunk, megfogtam és beleütöttem egyet, de amilyen erősen csak tudtam. A kezem tiszta seb lett, de hát persze hogy alapból meggyógyult gyorsan. A móló lábán is látszott hogy valaki megint idegbeteg volt. |
- Épp azért kérdezem... mert nem tudom - mondtam elhaló hangon. Kicsit a lelkembe tiport ezzel a 'felőlem akár meg is dögölhetsz' modorral. Na jó, nem kicsit hanem nagyon. Hátráltam még két lépést, aztán újból megszólaltam. - Sajnálom... de ha csak egy kis szikrányi esélyt látok arra, hogy a falkám veszélybe kerül, azt tudatnom kell velük - közöltem rezzenéstelen arccal. |
Észrevettem, hogy hátrébb lépett egyet. Most vagy megijedt, vagy nemtudja hova tartozom, vagy épp hogy rájött. Hát igen. Sok lehetőség van. Vajon most mondjam meg neki? Ha megmondom neki egyből letámad, vagy hozzám se szólna. Direkt ugy tettem mint aki nem halott semmit, még el is néztem másik írányba. Pár percet vártam majd visszafordultam. - Mégis mit gondolsz, szerinted hova tartozok?- mondtam neki majd ránéztem. -Na milesz? Letámadsz, vagy itt hagysz? - direkt ugy beszéltem mint akit egyáltalán nem érdekel h itthagyja-e vagy akármi, és remélem hogy ezt ő is így vette le. |
Alig észrevehetően hátráltam egy lépést. A zsebemhez kaptam, de nem volt nálam a telefonom, mivel futni mentem. Több száz kérdés merült fel bennemm mégis csak egyet tettem fel.
- Ki a franchoz tartozol? - szinte már suttogtam, de tudtam, hogy úgy is hallja. Rendesen össze voltam zavarodva. Gyorsan körbepillantottam, még mindig csak mi voltunk a környéken. |
Tudtam, hogy nem a becenevemen gondolkozik, nem hazudik valamilyen jól, legalábbis nekem nem igazán tud. - Na és mi lesz a becenevem? - kérdeztem és kérdően néztem rá, de mire kimondtam a kérdést észrevettem, eltáttota a száját, nem annyira, de pont elég volt ahhoz, hogy észrevegyem hogy meglepődött valamin. - Mi a gond? Miért táttotad el a szádat?- kérdeztem kérdően és néztem rá. Biztos vagyok benne, hogy rájött hova tartozom. Vajon most mit fog tenni? |
Nem hiszem, hogy magányos farkas. Ha új lenne, arról meg tudnék. Gondolkodtam, átfutott az agyamon minden lehetséges opció, de mindig ugyanannál kötöttem ki: hogy egy harmadik és egyben új falka tagja. Valahol belül mélyen tudtam, legalábbis sejtettem, de nem akartam beismerni. - Csak azon, hogy milyen becenevet adjak neked - kamuztam. És abban a pillanatban beugrott valami. A szaga! Nem olyan volt mint a többié. Most már nem érzem, mert hozzászokott az orrom. De elsőre éreztem! Villant be és eltátottam a számat. Nem túl nagyon, vigyáztam azért hogy ne nézzen teljesen dilisnek. De az is lehet, hogy ezt az egészet csak beképzelem magamnak. |
Néztem és figyeltem a tekintetét. Láttam h miközbe néztem, fészkelődőtt a pillantása. Hmm. vajon tudja, hogy Rambrighti vagyok, vagy nem sejt semmit? Láttam rajta, hogy nagyon gondolkozik. Kíváncsi voltam mikor jut eszébe, hogy a harmadik falka tagja vagyok, amit mondjuk nem is nagyon sejthet.. mivel eléggé nem ugy viselkedik mint ahogy azokat leírják. Én magamse tudom miért, de nincs kedvem kiiktatni a városból Roset. -Nagyon gondolkozol ám okoska.- néztem rá nagy szemekkel és felhúzott szemöldökökkel. |
- Tapsot érdemelsz, kibírtál 3 mondatot nevetés nélkül - veregettem elismerően vállon. Néha már tényleg azt hittem, hogy füves cigit szív, olyan jól szórakozott. Miután végig nézte, hogy én azt figyelem, miképp nyomja el a cigit, találkozott a tekintetünk, én pedig fészkelődni kezdtem a pillanása alatt. Bemutatkozott, mire elmosolyodtam, és máris 500 lehetséges becenév futott át az agyamon, de igazából azon gondolkodtam, hogy ha nem Thunderlanderi, sem Warriorbowos...akkor vagy új, vagy magányos farkas, vagy egy harmadik falka tagja ami eléggé kizárt. |
Köhögtem egyet majd megköszörültem a torkomat. Na mára elég is a cigarettából, úgy érzem. Néztem a lányra, hogy figyelte végig ahogy elnyomom a cigit. Láttam rajta, hogy rájött h már biztos amit rólam gondol, hogy farkas vagyok. - Örülök Rose - mondtam, majd ránéztem Rose szemére - Nathaniel - mondtam - de inkább csak hívj Natnak, vagy kitalálhatsz valamit, vagy még a srác jelző is megteszi, mert nem igazán kedvelem a nevem -. |
Vállat vontam. - Ez tény - közöltem szárazon. A változatosság kedvéért újabb felhőt kaptam a képembe. - Esküszöm, ha mégegyszer rám fújod... - léptem hozzá közelebb, de nem bírtam befejezni, mivel elnyomta a csikket. Pont úgy, ahogy én. És a tenyerének pár másodperc múlva kutya baja volt. Elégedetten elmosolyodtam, mert mostmár holtbiztos voltam abban, hogy ő is farkas. - Félős kisfiú? Hogy te milyen kreatív vagy... - csóváltam a fejemet nevetve. - Rose. |
Nevettem egyet. - Mi ez az okoskodás? Mindig ilyen vagy? Kis okoska - mondtam majd néztem vigyorogva a lányra. Beszívtam, majd megint ráfújtam egy jó nagy adag füstöt a lányra. Mielőtt eltudta volna venni a cigarettámat, elnyomtam én ugyanugy, ahogy ő az elkobzott cigimet. Eldobtam a csikket majd ránéztem a lányra.- És elárulod a neved vagy csak hívjalak félős kisfiúnak? - néztem kérdően a lányra, és közbe mosolyogtam, nevetést alig bírtam visszatartani. |
[97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
