|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.04. 15:01 - |
 |
[11-1]
Nem sikított. De jó volt hogy azért nem sikított. -Jól vagy?-sandítottam rá. Amikor megköszönte úgy gondoltam igne, de azért mégis inkább megkérdeztem. Még megtapogattam. Minden jól volt. Már pászor csiáltam úgyhogy nem is lettem volna ilyen magabiztos ezuttal. -Úgy érzem hogy helyreállt. Fáslizgasd és akkor fix hogy helyrejön-kacsintottam rá biztatás képpen. Gondoltam hogy még sajog neki. Már mások mondták onnan tudhatom ha esetleg így van... Kicsit szarul éreztem magam, pedig a lába a ,,helyén" volt. |
 Épp megtaláltam a legfájdalmasabb pontot a bokámon, mikor Luke leült mellém. Hozzáért a bokámhoz, a fájdalomra pedig csak egy nagy nyeléssel reagáltam. Simogatni kezdte a lábfejemet, amitől kirázott a hideg. Mikor azt mondta, hogy majd ő helyre rakta, félve felkukucskáltam rá és nekidőltem a kanapé támlájának. Elvettem a kezemet, ő pedig megfogta a lábamat. Felkészültem a legrosszabbra, és elfordítottam a fejemet. Egy hatalmas reccsenést hallottam, a szemem megtelt könnyel és fel"nyüszítettem". Megtöröltem a szemhéjamat és a srácra néztem. - Köszi - mondtam és egy halvány mosolyt erőltettem magamra. |
Kizökkentett a gondolataimből az hogy Adele elbotorkált és leült a kanapéra. Felhúzta maga mellé a lábát. Figyeltem, minden egyes mozdulatát, és az arcát ahogy meg-megrezzen. Látszódott rajta hogy néha gyötri a fájdalom, de azt is megállapítottam hogy milyen jól áll neki. Minden egyes porcikáját megvvizsgáltam az arcán, és ahogy ,,szerencsétlenkedik" De aztán hirtelen felocsudtam és eszembe jutott segíteni kéne... Odamentem és leültem mellé, teljes testemmel felé fordulva. -Hagyd..majd..én...-mondtam és hozzáértem a lábához. Végigsimítottam a lábfején és lágyan megfogtam a bokáját. Ránéztem.-Ennyi az orvostudományom...fájni fog de helyre tudom rántani..utána már csak fáslizgatni kell. Semmi más-mondtam halkan, kedvesen és végig azokba a megigéző szemeibe. Miközben mondtam gyöngéden simogattam a bokáját és néha láttam hogy fáj.-Ezért...ne haragudj mg rám ha lehet...-mondtam de úgy éreztem nagyon húzom az időt és neki fájhat. Hát ha még helyre rántom...Na mindegy fogtam és megtettem...jó reccsent, de miután kicsit megtapogattam, éreztem hogy minden oké. Hát ha felsikít azt nem csodálom..Inkább lesütöttem a szemem de aztán ránéztem hogy hogyvan? |
Elképzeltem Luke-ot egy női felsőben. Te jó isten! Egyet mozdulna, szana szét szakadna rajta. Inkább megráztam a fejemet és elmosolyodtam. - Hát az biztos - feleltem. Figyeltem minden mozdulatát, ahogy megpróbálja kiszedni a felsőjéből az őszilevet, kisebb-nagyobb sikerrel. Halványult valamennyit a folt, de még jól látszódott, hogy bizony az ott van. időközben megint eszembejutott, hogy nekem van egy kiugrott bokám, amit meg kéne "igazítani". A kanapéhoz botorkáltam, és kissé szerencsétlenül, de leültem. Felhúztam magam mellé a sérült lábamat és azt próbálgattam, hogy hol fáj a legjobban. |
-Jól néz ki-dicsértem emg a házát. Majd lehúztam a többi levet hogy ne kelljen több foltnak lennie. Amikor letettem a poharat, hallottam hogy Adele felszisszen. Karjaim rögtön berezdültek hogy elkapjam, de hálistennek nem történt semmi baj. Amikor megpróbálta leszedni törlővel a foltot csak elkente. -Pff-nevettem és felnéztem majd inkább elvettem tőle.-Hagyd csak, majd kimosom otthon-mondtam. Pontosabban a mosógép de ez most lényegtelen. Felnevettem amikor ismét megszólalt.-Hát valószínűleg viccesen mutatnék egy női felsőben..-mondtam nevetve és már előttem éktelenkedett a kép magamról ahogy egy elegáns blúzban állok ami jól feszül rajtam úgy hogy majd szét szakad. Jót mulattam magamon majd csak legyintettem.-Ha megszárad nem fog annyira idegesíteni addig meg megpróbálom valahogy...-mondtam és odaléptem a csaphoz majd bevizeztem a felsőmet azon a részen ahol a folt volt és dörzsizni. Már kicsit kisebb lett majd elzártam a csapot és mosolyogva a lány felé fordultam. |
Elmosolyodtam és a kezébe nyomtam az őszilevet. Megittam a poharam tartalmát, majd a mosogatóba tettem. A kérdésére én is körbenéztem a helyiségben. Szőke sörényembe túrva válaszoltam. - Igen - vontam vállat. Szerettem mindent én magam csinálni. Így pontosan tudtam, hogy mi, merre, hány méter, és miért van ott, ahol van. Meg amúgy is imádtam dekorálni a házat. Miután a tekintetemet körbefuttattam a konyhában, visszanéztem Luke-ra. Egy nagy folt éktelenkedett a pólóján. - Gratulálok - vigyorodtam el. Szinte már el is felejtettem volna, hogy fáj a bokám, ha nem lépek rá, hogy segítsek a srácnak. Fájdalmamban felszisszentem, és próbáltam visszafojtani egy káromkodást. Megmarkoltam a papírtörlőt, letéptem belőle két kockát és megkíséreltem valahogyan eltűntetni a foltot, kisebb-nagyobb sikerrel. Szerintem csak rontottam a helyzeten. Hátrébb léptem és megvakartam a homlokomat. - Nem hiszem, hogy van ekkora pólóm - mosolyodtam el. |
Figyelemmel néztem ahogy milyen rendesen egymás mellé illeszti a két lábbelit. Szinte centire pontosan. Rendszerető csajszi...gondoltam rögtön. Aztán hirtelen érzékeltem ahogy halk, gyengéd hangján megszólal. Éreztem a hangján hogy a végén elmosolyodik. -Ha-ha-ha-mondtam sármos mosollyal az arcomon. Mivel eddig az ajtó félfának támaszkodtam, keresztbe tett kezekkel, kicsit előre kellett dőlnöm hogy lendületet kapjak ahhoz hogy betudjak menni. Lábaimmal leszedegettem a cipőimet majd valahogy egymásmellé rugdostam őket de nem olyan precizen mint ahogy Adele tette. Hallottam ahogy nílik a hűtő ajtó, oda sem kellett néznem, majd rögtön éreztem az őszibaracklé illatát. Rögtön megkívántam, pedig nem is voltam szomjas. Még mielőtt beléptem volna válaszoltam.-Ha jól érzem azt hogy őszilé van a kezedben, akkor igen-léptem elő és kíváncsian szemléltem körbe a konyháját meg úgy összességében mindent. Olyan nőies kis lakja volt. Valahogy illett hozzá a berendezése. Amikor kitöltötte a lét, akkor a poharat a kezembe vettem és a pultnak dőltem kezemben a pohárral.-Te tervezted meg a berendezést?-kérdeztem és fejemmel megpróbáltam utalni arra hogy a házra gondolok. Kicsit idétlen mozdulat volt és ezáltal meg is löttyent a kezemben az innivaló és a pólómra fröccsent. Rögtön éreztem ahogy a pólóm hozzám tapad.-Eeehh....-nyögtem zavartan ahogy lefelé néztem a narancssárga foltocskára a pólómón ami kicsikét elfojt.... |
Amikor letett, előhalásztam a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Leérve ledobtam a táskámat, és a cipőmet a földre raktam. - Bejöhetsz. Nem harapok - néztem hátra a vállam felett és elmosolyodtam. Nem akartam semmit sem ráerőltetni, elvégre nekem is furcsa a helyzet. Egy idegen, Warriorbowból származó srác van a házamban. A hűtőszekrényhez botorkáltam és kiszedtem belőle egy doboz őszilevet. - Kérsz valamit? - néztem Luke-ra, és ha kért, akkor öntöttem neki is. |
Éss megérkeztünk nem mondom hogy nagy-nehezen, mert nem volt bonyolult ahogy Adele navigált. A bejáratnál letettem, óvatosan majd vártam.-Bekísérjelek? Ha kell még segíthetek valamiben..-ajánlottam miközben a ház külsejét nézegettem. Takaros udvara volt, és szép kinézete. Arra gondoltam milyen rég is voltam én otthon. Haha... ma egésznap melóztam mostmeg egy másik falkatagnak segítek. Jó poén. Ennek nem kéne kiderülnie, és aztán megyek is fürdeni hogy lemossam magamról az illatát, ami lényeében egész kellemes. Farkasság....dejó lenne kiruccanni egyet az erdőbe, vadászgatni, ellenni a falka többi tagjával. Rég volt már hogy visszatértem farkas alakomba, túl sokat kellett dolgoznom. És mit ne mondjak, elég nagy szívás. Már lassan elfelejtem milyen is farkasnak lenni. Nane, azt nem, amint lehet újból átalakolok és élvezem az életet. Meg aztán ma még nem is gyúrtam....pedig az a mindennapjaim része, akármennyire is fáradt vagyok, ez pedig fontos nem elhanyagolni. Kicsit elkalandoztam, ezért megpróbáltam visszakanyarodni a valóság felé, és újból a csajszira figyelni hogy el ne essen. |
|
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
