|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:01 - |
 |
[20-1]
 Éreztem, hogy valami csöpög. Magamra néztem, 3 mély karmolás volt a mellkasomon, ami már elkezdett gyógyulni, de ez érdekel a legkevésbé. - Nem - feleltem automatikusan, majd a többiekre néztem. Sherryn csak pár karcolás volt, Lua-nak pedig már beforrt a sebe. Újból Gertrude-ra pillantottam, közben pedig egyfolytában kattogott az agyam, hogy hová is vihetnénk a lányt. Hirtelen beugrott, hogy a közelben van egy elhagyatott katonai bázis, ha minden igaz, senki sem nyúlt hozzá már jó ideje. Ott talán elláthatjuk a sebeit. A karjaimba vettem, majd felálltam Gertrude-dal. - Gyerünk a katonai bázisra - mondtam és gyors léptekkel elindultam.
Folyt. Köv. Elhagyatott katonai bázis |
 Miután eléggé legyengöltem, automatikusan visszaváltoztam emberi alakomba. Lassan,d e felébredtem. Amint kinytottam a szemem, a tekintetem Paco sebeire szegeződött, majd aggódva néztem a többiekre. Nem akartam hogy baja essen bármelyik falkatagnak is. Még mindig éreztem a fájdalmat, de lassan beletörődtem. -Ugye... -vkezdtem erőtlen hangon - ....nem lett nagy bajotok? - kérdeztem, majd reflexxszerűen a sebemhez nyúltam. Remegő kézzel, végül megállapítottam, hogy nem csak egy kis karcolásról van szó. Nem volt olyan hely, amit jobban rühelltem a kórháznál. De ezt most nem kerülhettem el. Szuper. |
Amint Sherry segitett leszedni magamról a farkast újra vicsorogni és morogni kezdtem. Az adrenalin miatt szinte nem is éreztem a fájdalmat ami a fülemmel történt. Sherryvel széttéptük a dögöt,majd azután odamentem a sebesült Gertrude-hoz és Paco-hoz. Aggódtam a lányért,mivel a nyakából ömlött a vér. Nem szoktam túlságosan foglalkozni a másikkal,de azért mégiscsak a falkatársam volt,igyhát leültem mellé és néztem,hátha történik valami. A vadászatban és a harcban sokkal jobb voltam,mint a sebesültek ellátásában... |
 Pár pillanatig még a domb tövében heverő tetemet vizslattam, biztos ami biztos elven. A nyüszítésre felkaptam a fejemet. Időközben Lua is megérkezett, majd végzett az egyikkel. Viszont a másik egy jókorát harapott a fülébe. Ekkor Gertrude valahogyan eszméletéhez tért, és elterelte az utolsó farkas figyelmét, viszont megint összeesett. A figyelemelterelés részben sikerült is, viszont nekem is közbe kellett lépnem. Segítettem tehát Luának az utolsó rohadékot is eltenni lábalól, majd miután elült a veszély, visszaváltoztam és Gertrude-hoz rohantam. Paco is ott volt, és próbálta "felpofozni". A srác mellkasán óriási huzamban 3 karmolásnyom tátongott, amiből csöpögött a vér. Végignéztem magamon, rajtam csak pár karcolás volt. Feszülten vártam, hogy mi történik. Állatorvost még sem hívhatunk a tisztásra. Mégis mit mondanánk neki? Hogy éltünk túl egy farkastámadást? |
Úgy látszik, hogy az imáim meghallgatásra találtak, ugyanis hirtelen két falkatársam bukkant fel, egyenesen a semmiből. Az egyik pontosabban az alfa volt, Sherry, a másik pedig Lua. Nagyon hálás voltam értük és az időzítésükért is. Míg Sher az egyik farkast leterítette, én azonnal reagáltam, és letámadtam a másikat. Lua is hadakozott eggyel, majd hallottam, ahogy végez vele. Az a bestia, akivel én harcoltam, megfutamodott, és hanyatt homlok az erdőbe menekült. Üldöztem még egy darabig, majd megálltam és vicsorogva jeleztem, hogy többet ide ne merje tolni a pofáját. Visszarohantam a többiekhez. Már csak egy maradt. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy Gertrude felállt, majd megint elájult. Odasiettem hozzá, így az utolsó farkast a két lányra bíztam. Gyorsan felmértem a helyzetet, és megállapítottam, hogy egy hatalmas seb tátong a nyakán. Szerencsére nem érte sem a légcsövét, sem a nyelőcsövét, viszont pár eret igen, ami így magában is nagy baj. Visszaváltoztam emberi alakba, és letérdeltem mellé. Próbáltam valahogyan eszméletéhez téríteni, és hideg fejjel gondolkodni. |
Csak feküdtem ott, de valamilyen nyüszítés hallatán felébredtem. Gyorsan oldalra akartam nézni, teljesen megfeledkezve a sérülésemről. Ahogyan a fejemet fordítottam, a fájdalom újra elárasztott. A fejem visszaesett a földre, és tudtam, reménytelen a dolog. De ekkor dühös lettem, és elegem lett, hogy tehetetlen sebesült vagyok. Nagyon utáltam ezta helyzetet, mikor segítségre szorulok. ilyenkor inkább tettettem hogy minden rendben, minthogy gyengének mutatkozzak. Végül felálltam. Minden végtagom ép, nincs is különösebb bajom. Csak a nyakamban dübörögntek az ereim, és a nyillalló fájdalom újra és újra belémcsapott. Megláttam még két falkatársamat. Kissé megkönnyebbülve, hogy Francis nincs egyedül, tudtam, valamit tennem kell. Gondoltam ha most mást nem is, de elterelhetem az ellenség figyelmét. Próbáltam minden erőmet összeszedni, és úgy járni mintha mi sem történt volna. Ez látszólag sikerült, az éppen Luával hadakozó farkas rám szegezte tekintetét. Reméltem Lua ekkor tud majd egy nagyobb harapást is ejteni rajta. Nem tudtam sokkal többet tenni, de azt hiszem túl hírtelen álltam fel. Kissé megszédültem, és fogalmam sincs milyen idegvégződés miatt, de a fájdalom újra beütött, és "elvette az eszméletemet." |
Éppen az erdőből jöttem ki farkas alakban mikor ismerős szagok csapták meg az orromat. De az ismerős illatokat megzavarta néhány ismeretlen szaga is. Futásnak eredtem a szag irányába és mikor odaértem három eleven ismeretlen farkas és egy döglött dögöt láttam az ismerősök mellett. Elkezdtem vicsoritani, morogni és nekitámadtam az egyik feketének. Letepertem a földre és a nyakába haraptam,de sajnos csak egy kis bundát tudtam kiharapni,mivel lerúgott magáról. Ő is nekem támadt,de mikor rám akart ugorni kétlábra álltam és újra a nyakába haraptam, most sikerrel jártam. Egy húsdarab maradt a számban,mire ő a földre esett, kihasználtam a helyzetet és végleg elintéztem a bestiát. A többiek felé fordultam és egy újabb farkasnak ugrottam neki, de sajnos most én maradtam a földön és a fülemből kiharapott egy darabot azz ellenség egyik tagja. |
Rohantam, amilyen gyorsan csak tőlem telt. Hogy hová, vagy hogy miért, azt még egyelőre nem tudtam. Útközben lerúgtam magamról a magassarkút és ledobtam a táskám a fűbe. Futásból felugorva változtam át, és felszaladtam az egyik dombra. Egyből megcsapott négy ismeretlen, és két nagyon is ismerős szag. Rögtön felmértem a helyzetet, négy rohadtul ellenszenves farkas támadt a falkatagjaimra. Több se kellett, azonnal nekirontottam az egyik éppen ugrásra készülő dögnek. Nem számított rá, hogy valaki oldalról leteperi, és egy jó erőset harap a bordáiba. Kitéptem belőle egy darabot, mire felnyivákolt és rámvicsorított. Felálltam és mint két boxoló, úgy kerülgettük egymást. Fél szemmel közben észrevettem, hogy Gertrude a földön hever, valószínűleg eszméletlenül. Ez elterelte a figyelmemet, és a helyzet pont kapóra jött annak a girhesnek. Hanyatt borított, én pedig azzal a lendülettel lerúgtam magamról. Legurult a domb oldalán és többet már nem kelt fel. |
A tájat fürkésztem és teljesen elbambultam. Hátrakaptam a fejemet, mikor morgást hallottam. Négy idegen farkas közeledett felénk, jól láthatólag nagyon be voltak ránk rágva. Talán azért, mert betolakodtunk a területükre. Támadásba lendültek, rám háram ugrottak, Gertrude-ot pedig egy hím farkas szemelte ki magának. Láttam a lány kétségbeesett tekintetét, de egyelőre én is tehetetlen voltam. Eluralkodott rajtam a düh, kitörtem a három dög alól, egyenesen nekirontva annak a farkasnak, aki az előbb Gertrude-ot bántotta. Letepertem, majd a lányhoz szaladtam és beálltam elé, teljes testemmel őt védve. Morogva vicsorogtam az egyre közeledő támadóinkra, de legbelül tudtam, hogy ezt a csatát egyedül nem nyerhetem meg. |
A dombra érve meghentergőztem a fűben, kifújtam magam. Végül Francis mellé baktattam, leültem, és a tájat bámultam. Ekkor gyanús hangokat hallottam. Gyorsan hátrafordultam, és észre vettem az ellenséges farkasokat. Morogtak, és látszólag szét akartak tépni minket, mert "betolakodtunk". Négyen voltak, azon gondolkoztam hogy fogom ezt túlélni. Ha futunk valószínűleg utolérnek, mert éppen most loholtunk tobb száz métert. Nem tudtam mi legyen, csak ilyedten a fiúra pillantottam. ebben a pillanatban egy farkas rám, három pedig Francisre ugrott. Egy darabig próbáltam harapásokkal védekezni, de természetesen egy hím hadakozott velem. Esélyem sem volt. Egyszer csak a nyakamba harapott, majd messze dobott el. Hangosan nyüszítettem, és egy teljesen más helyen landolva örültem, hogy túléltem. Nem volt erőm semmihez, utoljára azt láttam hogy Francis hadakozik velük. Végül elvesztettem az eszméletem. |
Csak szaladtam, olyan sebességgel, mintha az életem múlna rajta. Mintha valaki üldözött volna. Kissé rossz előérzetem támadt, de nem igazán fogalkoztam vele. Felbaktattunk egy dombra, tehát kiértünk a tisztás szélére. A domb tetején leültem és onnan figyeltem a tájat. Igaz, nem sok látszódott belőle, mivel eléggé nagy volt a köd, de nem baj. |
Csak futottam utána. Kíváncsi voltam merre megy. A futástól az adrenalinszintem megnőtt, és egyre izgatottabb lettem. Néztem a mellettem gyorsan "elhaladó" tájat. Már hatalmas sebességgel futottam, és Francis mellé értem. Kíváncsian néztem rá, és reméltem tudja hová akar menni. |
Felpattantam és megráztam a bundámat. Eltöprengtem egy pillanatra, hogy most mi tévők legyünk. Nyújtóztam egyet és megvakartam a fülem tövét. Érdekes, hogy farkasbőrben elérem, míg emberi alakban ott szakadnék ketté. Ilyen roppant érdekfeszítő dolgokon gondolkodtam, majd nagynehezen visszazökkentem a jelenbe. Újból Gertrudera pillantottam. Kedvem lett volna most egy kicsit rohangálni a tisztáson. A fejemmel invitáltam, hogy kövessen, és elkezdtem egy random irányba szaladni. |
Egy pillanatra végigmértem a fiút farkasbőrben. Alaposan feltérképeztem és elraktároztam a "képet". Senkivel nem kevertem volna össze. Felálltam és kicsit megráztam magam. Ismét Francisre pillantottam, amolyan "mit csináljunk?" nézéssel. |
Megtöröltem a mancsommal a számat. Mikor jól laktam visszakullogtam Gertrudehoz. Lefeküdtem mellé és a hátamra dőltem. El is tudtam volna aludni. Nyújtóztam egyet és az orromat a fűbe fúrtam. Csak néztem a lányt. Még farkas alakban is lenyűgözően szép látvány volt. |
Végülis eltakarítottam a nyulat, majd végül Francisre pillantottam. Nem is láttam hogy vadászik, de akkor már egy őzt terített le. Csak néztem hogyan lubickol az önbizalomban, és adrenalinban. Lefeküdtem majd hentergőzni kezdtem. Szagokat gyűjtöttem, és teljesen kielégülten csak élveztem a farkasbőrömet... |
Nyújtóztam egyet. A hang irányába néztem, de Gertrude már akkor farkas alakban közeledett az egyik bokor felé. Én is nekiiramodtam. Futásból felugrottam és úgy változtam át. Mikor földet értem, lelassítottam és a lányhoz baktattam. Egy nyúllal tért vissza. Mivel én nem igazán vagyok oda az ilyen picike, négy lábú "plüss"állatokért, nagyobb falat után néztem. A tisztást nagy dombok ölelték körül. Találomra elindultam egy irányba. A levegőbe szimatoltam. Egyszerre két illat is megcsapta az orromat. Egy fiatalabb és egy öregebb őzé. Úgy döntöttem, hogy az öregebbiket fogom leteríteni. A szag után koslattam és amint megpillantottam a prédát, rávetettem magamat. A korához képest eléggé kitartó volt, de nálam nem jobban. Egy darabig csak a hátán kapaszkodtam, szerencsétlen meg futott velem. Pár reménytelen rúgás után megadta magát, én pedig győzelemittasan haraptam el a torkát. |
Kijöttünk, majd egy nagyot sóhajtottam, és átváltoztam. Rég voltam már farkasbőrben. Aztán a fiúra szegeztem a tekintetem. Ekkor neszt hallottam az egyik bokorból, és hirtelen a hang irányába pillantottam. Na gondoltam ha már énis ilyen nagy vérfarkas vagyok, legalább vadásszak. Nem voltam különösebben éhes, de már csak az érzés kedvéért is. Egy ilyen "mindjárt visszajövök" pillantást vetettem Francisre aztán lopakodva közelítettem a hang felé. Egy nyúl volt. Békésen evett, de én már felturbóztam magam, úgyhogy hirtelen ráugrottam és elkaptam a nyakát. Visszatértem a fiúhoz, majd letettem a nyulat a földre. Belekóstoltam egy két falat erejéig. |
Mielőtt a tisztásra jöttünk volna, gyorsan hazaszaladtam, hogy beengedjem Caspert a lakásba. Előtte még sohasem változtam át farkassá, szóval nem tudtam, hogy hogyan reagált volna. A "szagomhoz" már hozzászokott, azzal nincs gond. Viszont, egy vérfarkassal még sosem állt szemtől szembe.
Kiértünk a területre. Itt mindig kissé hűvösebb és párásabb volt az idő. Elgondolkodtam azon, amit Gertrude még a kávézóban mondott. Bevallom, teliholdkor én is nagyon félek, nehogy kárt tegyek valaki másban. Volt már rá példa... Egyszer egy fához láncoltattam magamat. Ez azért volt szükséges mert talán a falkából én vagyok az aki a legjobban ki tud vetkőzni magából. Kirázott a hideg még a gondolattól is. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
