|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:03 - |
 |
[54-35] [34-15] [14-1]
Mosolyogva figyeltem a reakcióját. Valahogy, nem tetszett neki a viselkedésem, de ez túlzottan nem izgatott. Azonban kíváncsi voltam merre megy, ezért fogtam magam, és átalakultam farkas alakba. Valahogy, kezdett jókedvem lenni, és bevallottam önmagamnak, örültem egy kis társaságnak. Alex után vetettem magam. Könnyű ügetésben haladtam, ami kényelmes volt, mégis a testem ellazult, és úgy éreztem, repülök. Mélyeket szippantottam a levegőbe, kiélveztem, hogy ilyen alakban az orrom rengeteg szagot képes megkülönböztetni egymástól. Behunytam a szememet, ahogy élvezkődtem a szagokban, de kishíján Alex hátsójának mentem. Gyorsan fékeztem, így a farka az orrom hegyét súrolta. Prüszköltem halkan, ahogy a szőre megbirizgálta a mirigyeimet. Aztán ismét felálltam, és beértem. Lazán belecsíptem, hogy éreztessem vele, nem áll szándékomban tovább bunkózni, és mit ne mondjak, farkas alakban ez a gesztus a játékosságra hajlott. Jobban szerettem farkasnak lenni, sokkal jobbfej is voltam. Nem törődtem a rólam alkotott véleményekkel, de farkasként, szerettem jófej lenni. Igaz, általában mindig egyedül vagyok, a zavarkodókat mégsem ordítottam le azonnal. Végig mértem a mellettem battyogó farkast. Sosem szoktam a fajtatársaimat megfigyelni, valami most mégis arra ösztökélt, hogy tegyem ezt. Nem volt zömök, de erős, igazi hím alkata volt. Nem volt hivalkodó, de éppen elég ahhoz, hogy a nőstényeket levegye a lábáról, én azonban, nem voltam olyan könnyű eset, nem mintha pont ENGEM akarna behálózni. A gondolatra, magamban nevettem egy jót. Tovább folytattam a szemlélését. Színe sokféle volt, foltos, és egzotikus a szürkés, fehéres barnás árnyalatokban játszott a bundája, fülei éberen magasodtak a feje búbján. Nagyok voltak, és aranyosak. Bár sosem véltem semmiről hogy aranyos, ezek a fülek ezt a szót juttatták eszembe mégis. Szemei rikító barnák voltak, és ijesztő látványt nyújtottak, ahogy belekeveredett egy csöpppnyi csöpp sárgás árnyalat. Nem fojtattam, túlságosan belepirultam a gondolatba, hogy én most őt bontom elemeire, a saját fejemben. Inkább előre néztem, és kíváncsian vártam, reagál e valamit rám, vagy figyelembe sem veszi azt, hogy éppen próbálok vele jobbfej lenni. |
Tasha:
Ahogy bértem az erdőbe megnyugott sóhqj hagyta el torkomat. A fotóstúdióból egyenest ide jöttem és azon gondolkodtam ,hogy akkor most Kevin tulajdonképpen jár Sherry-vel vagy mi a fene ? Gondolkodás közben több ágris ráléptem de mivelgondoltam egyedül vagyok nem foglalkoztam vele. De ahogy megéreztem mások szagát is óvatosabb lettem. Sőt inkább nekidőltem egy fának. |
 Miután lenyaltam a csajról egy tonna sminket, már kezdtem megunni ezt a fajta hülyéskedést és leszálltam róla. Elkezdtem kiköpködni a cuccot, bár ez állati alakban kevésbé ment. Arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy a szőke szöszi miért nem farkasként mászkált az erdőben. Minden normális fajtárs ezt csinálja, anélkül senki sem szokott elindulni vadászni. Elsősorban mert sok az olyan ember, aki tud rólunk és ránk vadászik az erdőben. Na most, ha állatként mászkálunk, az még kevésbé okoz feltűnést ezen a terepen, mert a sima farkasok is így néznek ki. De ha már valaki emberként teszi meg az út nagy részét, az már szerintem feltűnő lesz a vadászok számára, és az is lehet, hogy golyót kap a fejébe az áldozat. Hallottam már olyan esetről, mikor egy cuccok nélkül mászkáló turistát lőttek le ez miatt. Azt hitték ő is vérfarkas, mert hát nem volt vele senki, gyanús volt. Mondjuk arra is van esély, hogy állatként végeznek ki minket. Bár inkább az első variáció a valószínűbb. Én is már az erdő elejénél át szoktam alakulni, mert amúgy is könnyebb így a zsákmányolás, kiélezettebbek az érzékek, és nem akkor kell nyűglődni a változással, mikor már kiszemelted az áldozatod.
Kíváncsian néztem Hayleyt, és vártam, hogy lecsesszen az előbbi kis akciómért, ami nem következett be, csak éppen elég mogorva hangnemben válaszolt. Jó, ezelőtt is ismertem már valamennyire, de nem hiszem, hogy képtelen hülyéskedni. Mondtam volna, hogy hé nekem kellett lenyalnom a sminket az arcáról, de sajnos nem lehet ordasként bármilyen emberi szót kinyögni. Ezért csak sóhajtottam egyet, majd folytattam az utamat, kifelé az erdőből. Így is csináltam már egy elég nagy kitérőt, és számítottam rá, hogy a város túlsó felén fogok kikötni, ha visszamegyek. Az meg nem különösebben érdekelt, hogy követ-e a szőke, vagy sem. Hát ha ennyire fapofa, akkor nem muszáj. Zárja be magát egy nagy kalitkába és ki se jöjjön onnan egész életében. Felesleges, ha ilyen antiszociális. Senkinek sincs szüksége ilyen vérfarkasokra. Oké, megértem, hogy ott a módosított gén, ami minket behülyít, de azért én nem lettem tőle egy mogorva pöcs. A hirtelen haragúságra való hajlamot meg szerintem amúgy is magamban hordoztam, ez meg csak rátett egy lapáttal. |
Amikor megláttam Alexet rám vicsorítani csak gúnyosan felkacagtam.-Nem hozod rám a frászt öregfiú-vigyorogtam. A következő érzelemkitörés pedig egyenesen hirtelen ért. Éreztem rajta a rókavér illatát. Hiszen jófközel volt. Bár nem tudtam miért kezd el nyalogatni, semmi oka nincs rá. Ismer és tudja hogy én nem vagyok játékos, sőt mi több a legtöbben nem is szeretnek mert általában szigorú és bunkó vagyok... Ennek ellenére vizesre nyalta a pofám, én meg nem győztem kapkodni a fejemet...sajnos túl hossz volt a nyelve. Amikor végre leszállt rólam, felálltam és ismételten leporoltam magamról a koszt. A ruhámnak mindegy volt, de számomra ez lényegtelen volt, mert imádtam harcolni, és nem tartozttam a beszariak csapatába. Ennek ellenére mivel gyakran ki vagyok festve, és nőies ruhákat hordok mindenki azt mondja hogy plázacica vagyok meg stb. Én ezekre szartam egyenesen, aki ismer tudja milyen vagyok. Nem tudtam Alex melyik kategóriába tartozik. Én nem tartottam fontosnak hogy másokat jól ismerjek, az pedig más kérdés volt hogy a többiek mennyire akartak engem ismerni. Aki pedig teljes mértékben bele akart túrkálni a lelki világomba vagy valami ilyesmi, azt egyenesen letudtam koppintani, azok után pedig nem álltak sorban azért hogy olyan kártyával mehessenek tovább mint például: Jól megismertem Hayley Vongat. Nem, abszolút nem. Nekem a falkafő bizalma volt a legfontosabb. A tbbiek pedig az erőmben bíztak. Nem is volt szükségem barátokra, szerelemre. Aki akart magának, annak néha odaadtam magam, de nem voltam soha a romantikus alkatok főfője. Valamiért úgy döntöttem nem fogom leb*szni Alexet, gondoltam hogy csak hülyéskedni akar, ami szintén nem az én terepem volt. -Remélem kiélvezted magad-mondtam félszegen sunyin rápillantva, majd megigazítottam magamon a cuccokat...ne nézzek már úgy mint aki a pad alatt hancúrozott a másikkal. Még farkas alakban oké, de így azért kicsit félreérthető. Én pedig nem voltam az a fajta csaj... |
Fogalmam sincs mennyi órát aludhattam itt az erdőben, de szerintem négyet biztos. Kivételesen arra ébredtem, hogy egy róka szaglász engem. Odakaptam, mire az elkezdett menekülni. Nekem meg már nem volt annyira tele a hasam, így utánaszaladtam. Az a kis szerencsétlen nem volt gyorsabb nálam, rávetettem magam, majd amint lehetett a torkához nyakához kaptam. Teljes erőből összeszorítottam az állkapcsom, minek következtében egy hatalmasat reccsent az állat gerince, aztán összeesett a róka. Lebénult, sőt meg is halt, így már nem volt több dolgom vele. Egyébként ennek sok értelme nem volt, de néha már hobbiból is szeretek ölni, mondjuk embereket kevésbé, de vadállatokat simán. Azt hihetnéd, hogy utálom őket, pedig ez nem így van. Csak egyszerűen meghülyít ez a rohadt módosított gén, azért bolondulok be néha. Otthon egyébként van kutyám, méghozzá egy Dobermann, Tony. Ő a legjobb haverom, szinte a családtagomnak tekintem. Van, hogy órák hosszat eljátszok vele a parkban, szóval nem vagyok én állatkínzó, csak néha rám jön az ölhetnék. De a kutyámat semmi kincsért nem bántanám, sőt semmilyen kutyát, mert tudom mennyire lehet szeretni őket. Nekem is szörnyű lenne, ha meghalna Tony. Egy róka még nem akkora nagy kár.
Mielőtt még elkezdett volna bűzleni a tetem, sietve elhagytam a környéket. Hazafelé tartottam, mikor valami különös, furcsa szag csapta meg az orromat. Elkezdtem szagolgatni, végül beazonosítottam a tulajdonost... az egyik vérfarkas volt az, méghozzá a falkatársam. Kissé nyugodtabb, kinyúltabb léptekkel vettem felé az irányt, de még eszem ágában sem volt emberi alakot ölteni. Elsősorban azért, mert nem tudtam biztosra, hogy ő melyikben van éppen. Mikor megpillantottam Hayleyt, szívatásból sunyítottam, és elkezdtem rá morogni, úgy közeledtem. De még mielőtt átváltozhatott volna (ha egyáltalán bevette ezt a „tréfát”), felegyenesedtem farkas alakban, és elkezdtem csóválni a lompos farkam... mármint, a leghátsót. Aztán ráugrottam, leterítve őt és agyon-vissza nyaltam az arcát. Bár attól már előre féltem, hogy ezért rendesen le fog cseszni, mert a ruhája is mocskos lett, a haja stb. De basszus, nehogy már ilyen kényes plázapicsa legyen, mert akkor eldobom az agyam. Vagy már tiltja a törvény, hogy hülyéskedjek a másikkal? |
Vadászni mentem. Zsongott a fejem, hót ideg voltam. Rendesen felhúztak a többiek, le kellett vezetnem az energiámat, ugyanis saját falkatársaimat nem szándékozok bántalmazni. Egy kiadós zsákmány befalása után kimerülten dőltem ki egy fa alá pihenni, így sikerült nagyjából lenyugodnom. Itt legalább nem látott senki. Enyhe volt a téli időjárás, még csak nem is mínusz fokok voltak. Visszaváltoztam. Nem volt rajtam más, csak egy latex hatású fekete nadrág, magassarkú ami kivételesen csak 4 centis volt, a lehető legalacsonyabb, de legmelegebb. Nagyon fázós lábam volt, szívós természetemnek ez volt a gyenge pontja. Felül egy fehér derékmelegítő rajta egy hófehér lenge anyagú ing, azon egy pulóver ami krémszínű volt. Semmi minta nem volt rajta, nem kedveltem a mintás dolgokat. A dzsekim szét volt húzva, de nem fáztam. Felálltam és leporoltam a fenekemről az avart ami ráragadt. Az erdőnek már nem volt korhadt levél illata, csak az üresség. Késett a tél és ezt érezte a természet. Pedig imádtam a telet. Rideg és fagyos. Akárcsak én. Bár most épp tűrhető hangulatban voltam. Ekkor az arcomba fújt a szél, ami meglibbentette a kócos tincseimet, amik szabadon omlottak a vállamra. Ma reggel még a fésülködésre is rettentő nehezen vettem rá magam, így most csak lazán hullott alá ahogy akart. A sminkelés viszont nem maradhatott el. Viszont valami most felkeltette az érdeklődésemet. A szél nem az üres korhadék szagot hozta magával amit ilyenkor szokott, hanem egy falkatársamét is. Kíváncsi voltam ki is lehet ez, úgyhogy menten a szag nyomába eredtem kíváncsi tekintettel. |
Az egyik fának támaszkodtam, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Végre ideértem. Elég kajás voltam már, de semmi kedvem nem volt embereket gyilkolni a városban. Már csak azért sem, mert az szokás szerint elég nagy felhajtást eredményezne, meg én sem vagyok mindig egy szemét állat, csak ha azt mondják, hogy az legyek.
Eltávolodtam a fától, majd kinyújtóztam. Szépen lassan, lábtól felfelé alakultam át farkassá, aztán mikor végeztem, két lábról leereszkedtem négyre. Próbáltam óvatosan leérni, mert a zsákmányállatok még ezt a halk puffanást is meghallják és távolodnak tőlem. Körülnéztem, bár ez most tulajdonképpen semmit sem segített, mivel elég gyenge és fekete-fehér volt a látásom, így a szaglásomra és hallásomra hagyatkozhattam csak. Hegyeztem a fülemet, hátha meghallok valami hangot, és szimatolgattam. Közben haladtam előre, egészen addig, míg végre sikerült megéreznem az őzek szagát. Azt a nyomot követtem, míg végül már hallottam is a neszezésüket. Óvatosan odalopóztam hozzájuk, a magas fűben rejtőzve, majd mikor elég közel értem az egyikhez, megindítottam a rohamot. Teljes sebességgel szaladtam felé, de ő is elkezdett futni. Már rettentő kajás voltam, úgyhogy megfogadtam, hogy addig le nem állok, míg el nem kaptam a zsákmányom. Bennem volt a kitartás, és addig üldöztem, míg végül lefáradt, én pedig a maradék erőmmel rákapcsoltam és leterítettem a földre. Az éles fogaim a nyakán csattantak, átvágva ezzel az artériáját, amiből fröcskölt a vér a pofámra. Végre elvérzett az áldozat, én pedig magam után vonszoltam egy biztonságos, de közeli helyre, egy nagy bokor tövébe. Ott elkezdtem belőle lakmározni. Felszakítottam a hasfalát, majd a fontosabb szerveit ettem meg, utána a lábát kezdtem el. Durranásig zabáltam magam, lehetőleg, hogy még egy jó darabig ne kelljen vadásznom.
Miután végeztem, szép lassan elvánszorogtam az állattól, és ledőltem az egyik bokor tövébe. Semmi kedvem nem volt így teli hassal hazamenni. Amúgy sem volt semmi fontos dolgom otthon, maximum a gépezés várt rám, ami meg ráér. Előző napon egész délelőtt a városban voltam a haverokkal, délután meg egy csajt vittem a vidámparkba. A mai napra direkt nem terveztem semmit, mivel tudtam, hogy valamikor vadásznom is kell. Szóval az oldalamon feküdve próbáltam lazítani, végül elnyomott az álom. Reméltem, hogy nem téved erre egyetlen vérfarkas sem, mert nem szeretek vicsorgásra és morgásra ébredni. |
Lassan eljátszadoztam a gondolattal, hogy meg kell szokjam ezt a stílust Vivienne-től, ha találkozunk még egyáltalán. Bár volt egy olyan érzésem, hogy viszontlátom még a furcsa farkaslányt. Csa bámultam utána, a szavai jártak a fejemben. Nem túlságosan ijesztett meg, inkább nem igazán tudtam mit kezdeni velük és nem azért, mert nem fogtam fel a jelentésüket, hanem nem tudtam hova rakni. Kénytelen voltam bízni a jóslatában és reménykedni abban, hogy majd megtudom, mi folyik itt. Halkat sóhajtottam, aztán kerülőúton indultam meg a város felé. Amíg visszaérek lesz időm gondolkodni, és sétáltam is egy jót.
//Lisa el, lezárt kör// |
 Megfordultam és elkezdtem sétálni kifele az erdőből. Szegény lány nem fogta fel, hogy mi fog történni. Majd csak felvilágosítják róla a falkatársai.
- Kár, hogy majd megköszönni nemtudod már, miután meghaltál.. -
mondtam nevetve és tovább sétáltam.
/Vivienne el/ |
Mikor Vivienne visszanézett, határozottan álltam a pillantását. Még mindig úgy gondoltam, hogy itt valami zavar van, amúgy az ember csak nem közöl ilyeneket. Bár nem voltam orvos elkezdtem rajta gondolkodni, hogy valami nagy trauma érte és azért ilyen, vagy, mi történt? Tűnődve fürkésztem, miközben néztem, ahogy újra elindul.
- Azért kösz a figyelmeztetést! - Szóltam utána szimplán, nem volt benne sem gúny, sem irónia. Úgy gondoltam, így lehet a legkonfliktusmentesebben lereagálni a helyzetet, végül is ki tudja, hogy mire számíthatok tőle. |
Hirtelen megálltam és visszanéztem.
- Mi az hogy mi van? Nem értetted amit mondtam vagy mi?- kérdeztem és néztem rá. Végülis csak az igazat mondtam, hogy meghal, mert ha én most nem nyírtam ki, majd más a falkámból széttépi ha összetalálkozik vele. Lisa nemtudja hogy hányan vagyunk, igaz hogy kevesebben ,de mi együtt erősebbek vagyunk mind a két falka összesen. Hiszen mi egy kicsit más dologgal fertőzödtünk meg, nem ugyanazzal amivel ők. Erőszakosabbak vagyunk, gonosszabbak és majdnem mindenkit megölünk. Ha akartam volna kedves lenni, akkor se tudtam volna, mert a farkas énem az nem kedves, hanem gonosz.
- Te semmit se tudsz.. Majd meglepődsz mikor széttépnek vagy akármi más. - nevettem egyet rajta. |
Bosszús sóhajjal tűrtem az újabb füsthullámot, de szerecsére egy apró szellő hamar elvitte onnan, aminek most nagyon is örültem. Döbbenten bámultam Vivienne-re, konkrétan kezdett úgy viselkedni, mint egy pszichiátriáról szökött súlyos páciens. Komolyan megfordult az agyamban, hogy ne segítsek-e neki visszajutni, de végül arra jutottam, nem az én dolgom. Önző vagyok, nem?
- Mi van? - Reagáltam le nem túl értelmesen a következő kijelentését, majd hitetlenkedve elnevettem magam. - Egyszer biztos. - Vontam vállat mosolyogva, elhatároztam, hogy nem hagyom magam idegesíteni. Néztem, ahogy nyújtott léptekkel elindul felém, majd egy kissé arrébb taszít, de könnyed mozdulattal kitértem az útjából, hagytam, hogy tovább menjen, hacsa nem fordult vissza és az irányába ofrdulva néztem utána. |
Láttam, hogy idegesíti Lisát a gúnyos vigyorom, a cigaretta füst, de hát szeretem ídegesíteni az embereket, szóval tőlem ez várható, főleg ha nem falkabelim.
-Jólvan.. -mondtam és ezzel a lendülettel kifújtam a füstöt újra ugyanoda, Lisa arcába. Végeztem a cigarettával, majd összenyomtam a tenyerembe és eldobtam a csikket.
Újabb gúnyos mosolyok és vigyorok következtek az én részemről a lány felé. Elnevettem magamat. - Nem mindegy, hogy szennyezem-e a tüdődet? Nem sokára ugyis halott leszel - mondtam neki, hiszen nemsokára ő is tudni fogja, hogy van egy harmadik falka és kiakarjuk taszítani őket. A nevetés én felőlem ugyanugy gúnyos volt mint az előtte lévő mosolyom és vigyorom. Fogtam meg magam, és nagy lendülettel elindultam egyenesen magam előtt, ezzel picit meglökve Lisát, és sétáltam tovább előre fele. |
Csendben gondolkoztam, közben a fél szemem végig Vivienne-n tartottam. A telefoncsörgésre kissé összerezzentem, de türelmesen vártam, míg befejezi a beszélgetést. Meg sem próbáltam hallgatózni, hiszen mi közöm van nekem ahhoz? Nem is ismerjük egymást, nekem pedig nem voltszokásom beleavatkozni mások dolgába. Látszólag jól szórakozott, akárkivel is beszélt, de egyszer csak vége szakadt a társalgásnak. Felvontam a szemöldököm, mikor megláttam a gúnyos vigyorát, aztán ideges mozdulattal próbáltam meg ellegyezni a füstöt az arcom elől, hogy lássak is valamit és közben igyekeztem nem levegőt venni.
- Kösz, de nem dohányzom. - Mosolyodtam el. - Az nem zavar, ha más a tüdejét szennyezi, de rám ne költsd fölöslegesen a pénzt, még a végén azt mondod, hogy elloptam előled a cigit. - Mondtam teljesen faarccal, de igazából már kezdett egy kicsit idegesíteni. De egyelőre még nem annyira, hogy azt ki is mutassam. |
Beszívtam majd kifújtam a füstöt. Igazából, biztos aranyos lány lehet ez a Lisa, csak gondolom neki is elég fura ez a szituáció. Meg hát, most minek barátkoznék vele össze, ha pár nap múlva már lehet egymás ellen harcolunk. Semmi értelme nem lenne, ha normális lennék hozzá. Nem tudtam neki mit mondani, ezért csak figyeltem az arcát, hogy melyik mozdulatomnál milyen fejet vág. Csörgött a telefonom. Felvettem. A tesóm volt, Nathan, arról beszélt, hogy a két másik falka alfája már tudja, hogy van egy harmadik, és bármikor lehet harc. Elmesélte, hogy melyik alfa , hogy tudta meg a dolgokat meg minden lényeges dolgot. Örültem, mert mostmár végre nem kell hazudoznom, hogy bocs én magányos farkas vagyok, meg semmi ilyesmit nem. Persze Lisa csak azt halotta, amiről én beszéltem, és egy olyan szót sem ejtettem ki a számon, amivel rájött volna ezekre. Miután leraktam a telefont, egy gúnyos vigyort mutattam Lisa felé, majd beszívtam és kifújtam a füstöt Lisa arcába. |
Tűnődve figyeltem Vivienne-t, azon gondolkodva, hogy mit kéne kérdeznem. Közben eléggé bosszúsan vettem tudomásul, hogy újabb cigire gyújtott, de az arckifejezésem rezzenéstelen maradt. Körbehordoztam tekintetem a kopár tájon, de aztán visszatért a lányra. Még mindig próbáltam rájönni, hogy mi olyan furcsa vele kapcsolatban, de továbbra sem sikerült. Azt sem tudtam, mit mondjak, az egész helyzet egyszerűen abszurd volt. |
Reméltem, hogy semmit nem vett észre abból, hogy kicsit fura voltam.
- Értem.. - mondtam és néztem rá. Igazából nemtudom most mit kelenne mondanom, meg semmi ötletem se volt. Csak bámultam magam elé, és közbe rágyújtottam egy újabb cigire. Szívtam, majd kifújtam a füstöt, persze azért nem pont Lisa felé, mert valahogy mikor az előbb cigiztem, akkor is fura arcot vágott. Lehet, hogy nem igazán kedveli, ha valaki cigarettázik. |
Kíváncsian hallgattam a szavait. Éreztem, hogy valami nem stimmel, de fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen mi is az. Így inkább arra koncentráltam, hogy lereagáljam, amit mondott.
- Nos, azt hiszem, az utóbbiban hasonlítunk, én is hasonló célból jöttem. - Mosolyodtam el. Bár úgy tűnt, Vivienne elég zárkózott és távolságtartó, én igyekeztem a helyzethez mérten közvetlen lenni, mint mindig. Ha nem intett volna óvatosságra valami, valószínű teljesen olyan lettem volna, mint egyébként is, de ez a különös érzés meggátolt ebben. Talán egyszer rájövök, miért. |
Láttam rajta, hogy próbál kérdezgetni dolgokat, hogy átláthasson rajtam. Majd ugyis rájön egyszer, hogy van egy harmadik falka. Hisz ha jól tudom a többiek már elkezdték az 'intézkedést' ez ügyben. Egyszer még ugyis fogok harcolni Lisával is, csak ezt ő még nem sejti. Vagy ha nem én, akkor valameyik falkatársam biztosan. És valószínűleg, mi fogunk nyerni. Már most érzem, hogy nyerésre állunk, és kiüzzük a másik két falkát inenn. Na igen. Ahogy ezen gondolkoztam, visszakérdezett, hogy én mitcsináltam errefele. - Én az előbb vacsoráztam, aztán eljöttem sétálni az erdőbe. Itt szoktam gondolkozni ugy mindenen.. -mondtam majd néztem rá és vártam a reakcióját. Most lehet azthiszi, hogy megakartam támadni, mondjuk átfutott a gondolataimon, az igaz. És az is biztos, hogyha rám egy fa mőgül lestek volna, nekem is ez jutott volna eszembe elsőre. |
Az arcát fürkésztem, egyre jobban nem tetszett a helyzet és úgy tűnt, hogy ne mhisz nekem. Pedig igazából nem hazudtam, tényleg egyedül vagyok. Nehezen tudtam kiigazodni rajta, nagyon furcsa volt az egész helyzet. De muszáj volt tovább próbálkoznom, hogy végre átlássak rajta.
- Pár éve már a környéken vagyok. - Feleltem teljes nyugalommal, a szemem sem rebbent, hiszen ismételten igazat mondtam. Mert mielőtt csatlakoztam volna a falkámhoz, már itt voltam az erdőben. Szóval ismét csak nem mondhatom, hogy hazudtam, amit egyébként sem szoktam.
- Egyszerűen csak sétáltam. - Feleltem ismételten. - Semmi konkrét célom nem volt. - Tettem hozzá. - És te? - Kérdeztem vissza rögtön, mert nagyon érdekelt volna, hogy ő mit csinál itt, ha már egyszer egy fa mögül lesett rám. |
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
