|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 18:38 - |
 |
[10-1]
- Na, DJ vagy? Az tök jó.. - mondtam mosolyogva és próbáltam elterelni arról a gondolataimat, hogy ő Kevin huga. Beszéglettünk még egy 30 percet, majd mondta, hogy mennie kell. - Én is örültem a találkozásnak. - mondtam majd felálltam és én is elsétáltam, pont a másik íránya.
/Nathan el/ |
 Amikor mondta, hogy sajnálja, csak vállat vontam. Már hozzászoktam, hogy ketten vagyunk Adammel, és őszintén szólva, nem is panaszkodhatnék a mostani életemre azok után, amin keresztül mentünk. Keményen megdolgoztunk hogy újra, valamivel normálisabb életünk legyen. Az újabb mondata kizökkentett agymenésemből. - Nem tudom, mit mondhatnék... - gondolkoztam el. Ezt nem úgy értettem, hogy mit szabad mondanom, hanem úgy egyáltalán.
- Ööö..talán azt, hogy DJ vagyok - jutott eszembe. - Ja, és van... ha úgy vesszük 4 tetoválásom - jelentettem ki büszkén. Mindig is féltve őrzött kincseimnek tekintettem őket. Mindig, mikor a bőrömbe varrták a mintát, éreztem a fájdalmat, és éreztem, hogy élek. Hogy még ember vagyok.
Így beszélgettünk még egy jó 30 percet, majd az órámra néztem.
- Későre jár - álltam fel. - Azt hiszem, megyek - mosolyogtam rá halványan. - Örültem a találkozásnak - néztem vissza a vállam mögött, majd kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös, csontig hatoló szél. Magamra kaptam a kapucnimat, és elindultam hazafelé.
/Rose el/ |
Ránéztem és figyeltem mikor a családjáról beszélt, hogy szerinte észrese vették a szülei, hogy elköltöztek, és hogy az egyik bátyja nem él. Láttam az arcán, azt hogy mennyire rossz volt mikor megtudhatta a hírt. - Értem.. sajnálom.. - mondtam majd néztem rá. Próbáltam oldani kicsit a beszélgetést. - És.. őmm mesélj valamit magadról is.. annyit már tudok, hogy alfa vagy. - mondtam neki mosolygva, és ahogy ezt kimondtam minden beugrott. Elkerekedtek a szemeim, de azért nem túlságosan, és picit meglepődött fejet vágtam. Hát persze. Ez eddig miért is nem ugrott be? Alfa.. a bátyja halott.. hát persze hogy ő Kevin huga. Ha én ezt tudom... Kevin se díjazná, hogy itt beszélgetek a hugával, hiszen épp, hogy kikéne taszítanunk a városból a testvéreit, meg a falkákat, nem pedig itt beszélgetni. Jézusom Nathan mit művelsz... Már akkor tudnom kelett volna, hogy ő a húga, mikor megtudtam, hogy alfa.. Szegény lány meg nemtud semmiről, hogy a bátyja életben maradt, és gyűlőli őket, és kiakarja taszítani őket a városból. És mégis igaz, lett amire gondoltam. Ha én nem tettem meg, hogy széttéptem, valamelyik falkatársam megfogja tenni.. akár Kevin.. Néztem a lányra majd egy pár perc múlva megráztam a fejemet. Én nem mondok neki semmit, az biztos. |
Morcosan néztem rá, mikor azt mondta, hogy rámragasztja. Kicsit megenyhült az arcom, mikor a családjáról beszélt. Arról, hogy a szülei már nem élnek. Elgondolkodtam, hogy az enyémekkel mi lehet. - Értem... - mondtam.
- Szerintem az enyémeknek fel sem tűnt, hogy már pár éve elköltöztünk tőlük - vontam vállat. - Van egy bátyám. Vagy is kettő... de az idősebbik már nincs köztünk - vettem lejjebb a hangerőmből és újra átéltem azt a pillanatot, amikor megláttam Adam arcát, mikor megtudta, hogy Kevin meghalt. Kirázott a hideg és megráztam a fejemet. |
Ránéztem, és mikor láttam, hogy elmosolyodik meg elneveti magát örültem magamnak, hogy kicsit jobb kedvre derítettem. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. - Hát pedig lehet, hogy rád ragasztom - mondtam neki vigyorogva. Mikor halottam, hogy a családomról kérdez, nyeltem egy nagyot, majd megköszörültem a torkomat. - Mondjuk úgy, hogy a vérszerinti családom már jobb helyen van... kivéve a lánytestvéremet. Ő él még a családomból rajtam kívűl.. - mondtam miközbe néztem magam elé az asztalra. Nem akartam magamat sajnáltatni ez miatt, mivel nincs rá szükségem. Ezért csak egy pár percig még így bámultam, majd ránéztem Rosera. - Na de mesélj valamit te magadról, vagy a családódról... amit szabad tudnom persze - mondtam neki egy nagyon kicsi halvány mosollyal. |
Elmosolyodtam. - Biztos - erősítettem meg. Felszaladt a szemöldököm a becenévre. - Remélem ezt nem fogod rám ragasztani, mert megkeserülöd, észlény - néztem rá összehúzott szemmel, de elnevettem magamat. - Mesélj valamit inkább a családodról. Vagy magadról... - ajánlottam. - Már mint, arra gondoltam, amit szabad tudnom - tettem gyorsan hozzá, hogy ne értse félre. |
- Biztos nem kérsz semmit? Kifizetem. - kérdeztem. Hát úgytünik akkor csak megint nem fogunk kb semmit mondani. Ez annyival másabb, hogy mostmár ülünk. Levettem a pulcsimat ami már majdnem kabát volt, vagyis na. mindegy. és rátettem a székre. Néztem Rosera. - És miről beszéljünk okoska? - kérdeztem, remélve hogy picit jobb kedvre tudom deríteni, bár mint láttam eddig nem nagyon sikerült a történtek után. Gondoltam, hogy nem fogjuk ugy venni mintha megse történt volna. Nyeltem egy nagyot. |
Beléptünk. Levettem a kapucnimat és megigazítottam a felálló hajamat. Megcsapott a jó meleg. Így már mindjárt más volt.
- Nem, köszi - mosolyogtam rá és leültem. Igazából azért mondtam, hogy jöjjünk ide, mert ez volt a legközelebb. Nem terveztem rendelni, főleg hogy pénz sem volt nálam. Gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék, valami téma után kutattam. Róla nem akartam kérdezni, mert még a végén azt hitte volna, hogy kémkedem vagy ilyesmi. |
Megjöttünk Roseal. Körbenéztem, majd rögtön ki is szúrtam egy kétszemélyes helyet, ahova leültünk. Ránéztem Rosera. - Éhes vagy? Kérsz valamit esetleg? - kérdeztem és néztem rá miközbe végignéztem milyen kaják vannak. |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
