|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 19:11 - |
 |
[35-16] [15-1]
 Már éppen nyúltam volna a kilincshez, mikor valaki hátulról megfogott. Konkrétan az alkaromnál. Valahogy éreztem, hogy a vérfarkas lesz az. De először nem tudtam eldönteni, milyen indokból ráncigál be a szobába, meg akar ölni, vagy esetleg beszélni velem. De végül készségesen követtem, pedig lett volna annál fontosabb dolgom is, minthogy vele beszéljek vagy éppen harcoljak. Legszívesebben már Laurent vetkőztettem volna. Tényleg ki voltam éhezve a női testre, ő pedig egész jó csajszi volt, telt idomokkal, ami a kedvencem. Persze, hogy tönkre kellett tennie az estémet a vérfarkasnak... leshetek, ha lelép Lauren, ennyi várakozás után.
Az öltőzőbe beérve elhátráltam a csajtól és úgy lestem rá, hogy most akkor mit akar tőlem. Figyeltem a mozdulatait, átváltozásra készen. Emberi alakban kicsit kínosabb egy szukát szétszedni. Farkasként viszont teszünk rá, mert akkor az állatokra vonatkozó „szabályok” lépnek érvényben. Azok pedig nem tiltják a nőneműek bántalmazását, és úgy valahogy nem gyötör annyira a lelkifúró, ha esetleg megölöm.
Viszont arra már kevésbé számítottam, hogy ennyire nyugodtan fog hozzám szólni. Legalább olyan volt a hangsúly, mintha egy fogyatékossal beszélne, pedig esküszöm én nem vagyok az. Bár néha, főleg bepiálva egy kicsit olyan a feeling. Felsóhajtottam és leültem a székre. A kérdésére nem ismertem logikus magyarázatot, ugyanis az alfa parancsol nekünk, mi csak csináljuk, amit ő kér. A tetteit nem minden esetben szokta megindokolni, de mi az alárendeltség miatt nem is kérjük meg erre. Inkább rabszolgák módjára cselekszünk, vagyis inkább robotok módjára. Mint akiket beprogramoztak egy bizonyos cselekedet végrehajtására. Mivel minket egy módosított gén hajt előre, ezért agresszívebbek vagyunk a kelleténél. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy a többségünk örömmel öl, köztünk én is, igaz egy bizonyos ideig lelkifúróm van miatta, de aztán ez is elmúlik és újra elkap a vágy. Pontosan ezért, szinte mindegy mit mond Chad, csak legyen benne gyilkolás. -Az az én titkom, oké? -kérdeztem vissza, ezzel a költői kérdéssel. Ha tudtam volna rá a pontos választ, még akkor sem nyögtem volna ki, az szent. -Maradjunk annyiban, hogy nem férünk meg miattatok. Pont -zártam le, még mielőtt újból elkezdené a faggatózást.
-Mindig is ellenségeskedés volt a falkák között. Nem mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb? -megértem én, hogy zavarja az alfát, hogy már mások is pályáznak a területükre, de ez van. Majd megküzdünk érte, és remélhetőleg mi fogunk nyerni. Nagyobb esélyünk van rá. |
 Figyelmesen hallgattam. Nem tudom, hogy honnan jött hirtelen a jó kedvem, de esküszöm egy hajszál és elröhögöm magam. Ebben a helyzetben viszont rohadtul nem volt okom rá, hogy vidám legyek. Főleg, hogy most adták a tudtomra, hogy van egy harmadik falka, ami nagy valószínűséggel be akar nyomulni a Warrirorbow és a Thunderlander helyére. Ez konkrétan lesokkolt, megdöbbentett és talán meg meg is rémisztett egy kicsit. Viszont nem bírtam magammal, egyre csak felfelé görbült a szám. És nem attól, amit mondott, hanem mert (magam se értem, miért) annyira viccsnek találtam azt, hogy így "nekem esett". A seggberakósdin nem bírtam tovább, elszakadt a cérna. Hálát adtam az istennek, hogy időben kiment, és csak aztán nevettem fel. Miután lenyugodtam, megtöröltem a szememet. Jól gondoltam, hogy dugni viszik Laurent. Feltéptem az ajtót, és kiléptem a folyosóra. Elhatároztam, hogy ha már ilyen szépen elkúrta a hajnalom hátralevő részét, akkor tartozom neki annyival, hogy én is elcseszem az övét. Utánuk rohantam, és még időben elkaptam a srác alkarját, majd visszarángattam.
- Bocs szivi, egy kicsit lenyúlom - vigyorogtam a szőkére és nem túl finoman betessékeltem az öltözőmbe. Közben eszembe jutott, hogy be kéne fejeznem a felöltözést, de mivel pont előttem állt, én meg háttal az ajtónak, semmi kedvem nem volt közelharcot vívni a pulcsimért. Viszont egyre inkább kezdett zavarni, hogy a felső testemet alig takara el valami. Inkább karba tettem újból a kezemet, és rásandítottam. Így, meglepődött fejjel egészen más volt. Helyes. És milyen szépek a szemei... Megráztam a fejemet és inkább a lényegre koncentráltam. - Szóval. Most szépen higgadtan, normális emberek módjára... - kezdtem bele, mintha egy fogyatékossal beszélnék. - Miért nem fértek el tőlünk? - kérdeztem. |
 Obszcén szóhasználat!
Na igen, számítottam rá, hogy fel fogja tenni azt a bizonyos mondta valaki kezdetű kérdést. Mondjuk nem pont így, de egy hasonlót vártam tőle. Erre már muszáj volt őszintén elmosolyodnom. Látszik, hogy nem érti a srácokat. -Igen? Szivi, neked meg nem kéne tárva-nyitva hagynod a szobád ajtaját, mert egyszer úgy jársz, hogy egy nagy faszú, de ocsmány nigger jön be téged megerőszakolni. Tudod, rohadt nagy csábítás egy nyitott öltöző ajtó -magyaráztam meg a tudatlan kis picsának ennek az egész helyzetnek a miértjét. Aztán szép türelmesen végighallgattam a további mondandóját. Érthető volt a felháborodása, mert elég rendesen betámadtam szavakkal, de egyszerűen utálom az ellenség alfáit, ezt pedig képtelen vagyok titkolni, még egy éjszaka erejéig sem megy. Tudom milyen szemetek ők, ha harcra kerül a sor, meg már eleve a túlerő bosszant. Ebbe a csajba lehet még több szorult, mint belém, csak azért mert ő alfa. Amúgy meg arra tanítottak minket, hogy utáljuk a többi vérfarkast, máskülönben minket pattintanak ki a védelmező falkából. Én meg senkinek sem fogok benyalni csak azért, hogy vegyenek be. Eleve utálom az ilyen nyálas dumákat, könyörögni meg nem tudok és nem is akarok. Alig tudok olyan alkalmat, amikor bármiért is könyörögnöm kellett, valahogy sosem ment igazán. Akkor már inkább elfogadtam a sorsom egy dühroham után.
-Nos, hogy ki vagyok én? Komolyan...? Az, aki perceken belül itt a helyszínen seggberak, ha nem nyugszol -vágtam vissza kissé megemeltebb hangon, és a tekintetem az övébe villant. - Egyébként meg csak annyit akartam, hogy átadd a többieknek, hogy van egy harmadik falka. Ha próbáltok is tenni ellenünk, akkor is legyőzünk titeket -jelentettem ki határozottan. Már most úgy érzem, hogy sokkal erősebbek, összetartóbbak vagyunk, mint a másik kettő.
-Amúgy az a csaj odakint a barátnőd? Csak mert most őt fogom megdugni. Na pápá -nyitottam ki az ajtót, még mielőtt bármit is elkövethetett volna ellenem. A szőke leányzó még mindig várt rám, ezért vele együtt megindultam a kibérelt szobába. |
Töprengtem még pár pillanatig az élet "nagy" dolgain. Mikor feleszméltem, megráztam a fejemet és a hajamba túrtam. Már vagy hatodjára bambultam el, kétség nélkül azért, mert fáradt voltam. Annak az egy pohárka Jack Daniel'snek nem lehetett ekkora hatása. Nagy nehezen felkászálódtam az asztalomtól, és elkezdtem öltözni. Belebújtam a farmernadrágomba és épp begomboltam, mikor hangok szűrődtek be azon a kis résen. Valaki dugni vitte Laurent. Automatikusan odakaptam a fejemet, mire a vérfarkas becsapta maga mögött az ajtót. Szívem csücske. Mostantól így fogom hívni gondolatban. A megjegyzésére felszaladt a szemöldököm. - Mondta valaki, hogy gyere be? - egyenesedtem ki csípőre tett kézzel. Frankón ott álltam előtte mezítláb, egy szál farmerben és melltartóban. Na, nem mintha a színpadon több ruha lett volna rajtam, sőt... De azért mégis. A kérdését direkt hagytam figyelmen kívül. Ő ok nélkül f*szfej velem, én meg még elárulom, hogy hová tartozom. Hát persze. Hallgattam, amit mond, és most vagy én vagyok az összeesküvés-mániás, vagy most mondta ki, hogy egy másik, vagyis harmadik falkába tartozik. Ez lehetetlen. A szavai visszhangzottak a fejemben, én meg elszámoltam 7-ig, hogy biztos ne rohanjam le a gyerekes mondataimmal, mint például: "Mi voltunk itt előbb." Vettem egy mély lélegzetet és a mellkasomon karba fontam a kezeimet.
- Ki a fene vagy te, hogy ezt eldöntsd? - kérdeztem a lehető leghiggadtabban. Nem értettem, hogy honnan ez a mérhetetlen mennyiségű gyűlölet és arrogancia a szemében.
|
A bárpultnál iszogattam egy jó ideig, néha szóba álltam a mellettem ülő pasassal, aztán tovább piáltam. Már azért kezdtem egy picit megérezni, de azt nem mondanám, hogy lerészegedtem. A produkció végénél visszafordultam az asztalhoz, azt még meglestem, majd a pultra könyököltem. Elgondolkoztam azon, milyen lenne ha saját sztriptíz bárom lenne a garázsomban vagy a házam mellett valahol. Milyen jó lenne már, csak bemennék és előjönnének a jobbnál jobb csajok, akiket produkció után bármikor „elkérhetnék”. Amolyan ágyasok lennének. Ezzel már csak az a gond, hogy oké, ezt így most kiterveltem, de kivitelezni elég költséges lenne. Ha mondjuk kibérelnék egy külön házat, meg azt még átalakítanám picit, vinnék be rudakat stb. és még a csajoknak is fizetnék. Ó, nekem még arra nincs lóvém. Amúgy is egy új autóra gyűjtök, nemsokára meg is tudom venni a szerelmemet. Egy Chevrolet Camaro-t fogok venni, méghozzá a fekete Concept verzióját.
Gondolataimból egy édes női hang zökkentett ki. Az egyik csinos kis táncosleányzó volt az. Az alakján nem igazán láttam kifogásolnivalót, még a feje is tűrhető volt, azaz ideális dugókoma jelölt. Úgy döntöttem felszedem éjszakára, ő pedig végig partner volt ebben. Pár szép szó után már tárta is volna szét a lábait, én meg nem akartam hazáig várni, mikor itt is lehet szobákat bérelni. Kivettem az egyiket estére, majd az öltözők felé vettem az irányt, mivel onnan lehet bejutni abba a pár lakosztályba. Vittem magammal a csajszit is, de a folyosón észrevettem, hogy az egyik ajtó nyitva van. Kíváncsiságból bekukucskáltam a résen, és akkor láttam meg a vérfarkast. Abban a pillanatban ő is odanézett, nekem meg nem volt túl sok választásom, beléptem a bejáraton és becsaptam magam után. -Tudod mi a kurva vicces? Az, hogy már harmadszorra találkozok veled, pedig elhiheted, már elsőre sem akartam -álltam meg a falnak dőlve és úgy lestem a csajra. -Hova tartozol? -vontam kérdőre, mert ebben nem voltam egészen biztos, bár azt hiszem Warriorbow-os. Ha jól emlékszem már találkoztam vele fehér farkas alakjában. -Amúgy jobban tennéd, ha te és a rühes falkád más tájakra vonulnátok, mert így is-úgy is mennetek kell, csak még van választási lehetőségetek... magatoktól szépen elhúztok innen, vagy majd mások kirugdosnak titeket -mosolyogtam rá gúnyosan. |
Mikor kiléptem a színpadra megint ismerős arcok fogadtak. Az egyik asztalnál ott ült pár csávó még múlthét péntekről, aztán a mellettük lévőnél ott volt Josh, akivel szinte már haveri viszonyban voltam. Megcsalta a felesége és úgy látszik még mindig nem békültek ki. Láttam az arcán az örömöt, mikor megpillantott. Elmosolyodtam. Tőle balra viszont ott ült a vérfarkas. A színfalak mögött, a zenére várva legalább hatszor elképzeltem magamban, hogy hogyan tépem ki egyesével a végtagjait. De most komolyan. Mi az hogy ribanc? Mert ha legalább úgy viselkedtem volna vele, hogy megérdemeljem ezt a "becenevet", akkor oké, nem bánom. De így, hogy még csak nem is láttam életemben soha, ne illessen engem semmiféle jelzővel. Kicsit mérgesen megragadtam oldalról a rudat, majd zászlót alakítva fellendültem a tetejéig, átfordulva. Próbáltam inkább erre koncentrálni és beleadtam apait-anyait. Nem vetkőztem, a boss szerint így mégnagyobb 'szenzáció' vagyok. Már nem azért, de ha akarná vagy megfenyegetne, hogy kirúg se vetkőznék le. Semmi pénzért. A közönség elégedett volt, én pedig 100%, hogy kinyírom a főnökömet. Vagy ráuszítom Ryant. Bár kétlem, hogy az ellen fordulna, aki a fizetését adja. Csak én vagyok ennyire idióta. Fel sem tűnt, hogy elhalkult a zene. Fogtam magam, lecsusszantam a fémről, meghajoltam és elviharzottam az öltözőmbe. Bevágtam magam mögött az ajtót, ami ennek köszönhetőn még inkább kinyílt, de lusta voltam visszamenni, hogy becsukjam. Leültem a székembe és körülnéztem. Ott volt egy vitrinpolc pár éremmel meg trófeával. A tükör felé fordultam. Be volt készítve egy fél literes, szénsavmentes ásványvíz, biztos valamelyik jó fej takarítónő hagyta itt. Lecsavartam a kupakját és beleittam. Jól esett, ekkora erőbedobással szerintem még sosem táncoltam a rúdon. |
Hallottam még a hátam mögött az alfa kérdő hangját. Sőt, éreztem magamon a tekintetét, de nem törődtem vele. Meg voltam róla győződve, hogy tudja miért mondtam, szóval eszem ágában sem volt visszamenni. Alapvető szabály a vérfarkasoknál, de még talán a vérmacskáknál is, hogy a másik falka tagjaival nem cimbizünk, a vezérüket pedig nagy ívben kerüljük. Ha ez nem így lenne, akkor értelmetlenné válna ez az egész, nem kéne területfelosztás sem. Mindenki élhetne ahogy akar, megszűnne az összetartás, a falkák által nyújtott védelem. Oké, azért egyszer kipróbálnám ezt is, de nem biztos, hogy ez olyan jó lenne.
Szóval odasétáltam egy másik asztalhoz és ott néztem egy dögös táncost. Ő valamivel jobban nézett ki mint az előző, már éppen azon gondolkoztam, hogy lefizessem-e északára, fellépés után, vagy még keressek jobb csajokat. Végül úgy döntöttem még várok a dologgal és nem leszek olyan türelmetlen. Maradtam a helyemen a produkció után, és vártam a következőt. Néhány percig csak nézelődtem, feltűnt, hogy az alfa már nincs a helyén. Idegesen kapkodtam a fejem, hogy hova tűnt. Már terveztem, hogyan fogom a színfalak lökni, ha esetleg idejön hozzám és elkezd csipkelődni. Nem lenne túl kifizetődő itt, mindenki szeme láttára összekapni vele, még emberi alakban sem. De azért tudat alatt reménykedtem, hogy inkább lelépett és nem engem akar majd terrorizálni. Egyébként meg simán megküzdenék vele, ha kéne, legszívesebben szétkapnám a csajt. Persze először is hazavinném, megerőszakolnám, aztán utána megölném.
Gondolatmenetemből a két táncoslány belépője zökkentett ki. Végre elkezdődött a másik műsor, így próbáltam arra koncentrálni a továbbiakban. Csak az okozott kisebb meglepetést, mikor a vérfarkas is kilépett a színfalak mögül.
-Baszki, már csak ez kellett -motyogtam magamban. Összeszűkült szemekkel méregettem a feketés hajú, sexy csajt. Sajnos a teste túl tökéletes volt ahhoz, hogy most is lelépjek, viszont minden mozdulatát figyeltem. Az izmaim megfeszültek, ugrásra készen. Látszott rajtam a feszültség. Végül felálltam a helyemről, majd a pulthoz mentem. Még nem éreztem eléggé a piát magamban, ezért kértem egy pohár bort. Az az örök kedvencem, már nem mintha akkora kultúrivó lennék, de imádom. Reméltem, hogy ez majd megszünteti bennem a feszültséget, mondjuk elég nagy hátrányt jelentett, ha netalán harcra kerülne a sor. De bassza meg, ha itt nekem akar rontani az alfa. |
Figyeltem a pasast. Szegény eléggé kiütötte magát, de azért mégse toporogjon már az aurámba, csak mert részeg. Utáltam az alkeszeket, véleményem szerint nem volt undorítóbb dolog a világon. Hát még ha egy csajról van szó... nyeltem egy hatalmasat, hogy ne jöjjön fel azonnal a gyomrom tartalma. Megittam a poharamban maradt italt, mire egy hang csapta meg oldalról a fülemet. Válaszra nyitottam volna a számat, mire megéreztem a szagát. Egy farkas ült mellettem. Nem értettem, hogy eddig hogy nem éreztem meg. A pia ennyire elnyomta volna az érzékeimet? Végignéztem rajta, minden apró kis szegletét az emlékezetembe véstem. Kicsit sem volt ismerős. Új lehetett a környéken, másra nem tudtam gondolni. Agyalásomból a srác következő mondata zökkentett ki: "ellenséges ribanc." Felszaladt a szemöldököm és letettem a poharat a pultra, kicsit nagyobb erővel, mint akartam.
- Mi van? - néztem rá ingerülten, de ő már akkor rég átült egy másik helyre. Próbáltam megemészteni az előbb történteket. Mi a büdös franc volt ez? Ráncoltam a homlokomat. Thunderlanderi lenne? Kizárt.
- "Jó estét, Sherry!" - megint felvertek a elmélkedésemből, ami még feljebb nyomta bennem a pumpát. Idegesen, villogó tekintettel néztem az előttem álló főnökömre. - Na, baszd meg, csak te hiányoztál - motyogtam alig hallhatóan, ő pedig visszakérdezett. Csak megráztam a fejemet. - "Ha már úgy is ennyire ráérsz fel kéne pörgetni kicsit a bulit" - mutatott a maga mögött levő színpadra. Seggfej. Kelletlenül feltápászkodtam a helyemről és elviharzottam az öltözőmbe. Hahó, még fehérneműt se hoztam, mert NEM DOLGOZNI JÖTTEM. De megfojtottam volna. És persze, hogy ezért nem kapok plusz fizut. Mérgelődve levetettem a ruháimat, és a tükörben tanulmányoztam a rajtam lévő alsóneműt. Fekete, csipkés melltartó és bugyi. Ez magában is elég szexi volt, szóval vissza belebújtam a szintén fekete magassarkúmba. Másra se vágytam hajnali fél egykor, minthogy túlórázzak. Eszembe jutott megint a srác a bárpultnál. Hogy ki a fene lehetett... A hajamba túrtam és megindultam a színfalak mögé. 2 csaj állt még rajtam kívül ott. Úgy volt, hogy ketten táncolnak, méghozzá ugyan azt. Belerondítottam a produkciójukba, merthogy engem is felparancsoltak a színpadra, szóval majd én improvizálok, mint az esetek többségében szoktam. Mégis mindig én aratom a legnagyobb sikert a bárban. Felsóhajtottam, mikor meghallottam a zenét. |
Nagyban néztem a vöröske rövid kis műsorát. Nem számítottam rá, hogy a bár következő vendége egy nőnemű egyed lesz, pedig így történt. A kinyíló ajtó hangjára odakaptam a fejem, és akkor megpillantottam egy gyönyörű csajt. majdnem az állam is leesett, mert ilyen a címlapokon szoktam látni, nem a valóságban. Az alakja, és az arca, a kettő ötvözete maga volt a megtestesült álom. Egy kis ideig követtem a tekintetemmel a pulthoz, majd inkább újra a táncos bigét néztem, nehogy túl feltűnő legyen, hogy azt a vendéget stírölöm a vonagló szuka helyett. Alig telt el olyan 10 perc, mikor váratlanul az előbb oly nagyban csodált nőszemély mellém ült. Felsóhajtottam, és már éppen arra készültem, hogy leszólítom vagy valami, de sajnos nem volt alkalmas a pillanat. Egy rendesen beállt csávó tartott felénk, feléje és azt figyeltem, hogy már majdnem rá is esett arra a szerencsétlen csajra. Hanem mikor az egyik kidobó csávó vitte el a kótyagos pasast, akkor már leesett, hogy a mellettem ülő leányzó nem átlagos vendég.
-Te táncos vagy, igaz? -néztem rá kérdően, a lehető leghamarabb választ várva. Aztán a biztonság kedvéért úgymond "bekapcsoltam" a farkas érzékeim, és mélyen beleszagoltam a levegőbe. Olyan ismerős szag csapott meg, mint mikor... ó, ne. Mindenre számítottam, csak erre nem, hogy ő a Warriorbow alfája. Emberi alakban még nem láttam, vagy egyszerűen nem emlékeztem rá. Szóval ez most nem kicsit sokkolt le. Oké, megfogadtam, hogy most az egyszer nem törődök azzal, hogy az ellenséges falka tagját húzom meg, vagy sem. Na de azért egy alfa már más lapra tartozik. Elhúzódtam tőle és kivillantottam a ragadozó fogsorom. Tulajdonképpen ez olyan mint, mikor a vámpírok kihúzzák a szemfoguk, csak ezt nálunk részleges átalakulásnak nevezik. Erre nem mindenki képes, csak a tapasztaltabbak. Akik nem gyakorolják be, azoknak nemcsak a foguk változik meg ilyen helyzetben, hanem mondjuk az egész arcuk, az meg nem kicsit feltűnő. -Ellenséges ribanc -morogtam neki, majd fogtam magam és felálltam. Nem voltam hajlandó mellette ülni, így egy másik asztalhoz sétáltam. Tudtam, ha maradok, akkor össze fogunk kapni, azzal meg megint magunkra tereljük a figyelmet. |
Édes otthon. Mikor beléptem az ajtón megkönnyebbültem. Megcsapott az a jellegzetes bár-illat... vagy szag, kinek mi. Köszöntem néhány megszokott, ismerős arcnak és felültem az egyik bárszékre. Nem terveztem, hogy táncolni fogok, mivel nem azért jöttem. Szóval csak imádkozni tudtam, hogy ne fussak össze a seggfej főnökömmel, és ne parancsoljon fel a színpadra. Rendeltem egy Jack Daniel's-t és a fejemet fogva könyököltem a pulton. Az előbb történteken rágódtam, reméltem, hogy Gertrude rendbe jön. Mikor megkaptam az italomat beleittam és megfordultam a székemmel. Éppen valami bepiált, büdös tag vánszorgott felém. Rám esett volna, ha reflexből nem nyújtom ki az egyik lábamat, és tartom távol magamtól a mellkasánál a magassarkúmmal. - Ryan! - kiáltottam tök nyugodtan, mikor a két méter magas, 120 kilós kidobó fickó felállt, és eltámogatta az "enyhén" illuminált csávót a közelemből. |
Eljött az idő, hogy Julian csajozzon. Igaziból már nagyon régóta nem voltam csajjal és ezt a közérzetem sínylette meg. Bejártam már a várost, egy-egy könnyen kaphazó, dögös szukát keresve, de a luxus prostikat drágállottam a rendesek meg többségben taszítottak. Igen, én ilyen téren rendkívül válogatós vagyok. Nincs az az isten, hogy egy bányarém lovagoljon meg. Szó sem lehet róla. Itt a sztriptíz bárban meg egy műsor után meg lehet kapni némelyik táncost, főleg ha rendesen leitatod őket a pultnál. Valamint még az is egy fontos szempont volt, hogy az itteni csajszik általában bombázók. Még az sem igazán izgatott, hogy esetleg egy ellenséges falkabeli egyedet viszek ágyban. A lényeg, hogy estére az enyim legyen, reggelre meg szépen lépjen le, halkan, mert szeretek sokáig aludni.
Szóval beléptem a bár ajtaján, és körülnéztem. Már javában riszálták a formás kis seggüket a jobbnál jobb dugnivaló leányzók. Legszívesebben mindegyikhez odamentem volna egyenként rácsapni a hátsó felükre, mert ez már felért egy kínzással. Legelőször rendeltem valami innivalót, piát a pultnál, majd az egyik asztal felé vettem az irányt. Leültem a szabad fotelre és alaposan végigmértem az éppen soros táncoslányt. Szép formás vöröske, sexy alkattal, csak az arca nem tetszett annyira, de ez megoldható egy zacskós trükkel. Éppen ezért egyáltalán nem bántam meg, hogy odamentem. Bár azért már vártam, hogy a szebbik kategória is kidugja az orrát a függöny mögül. |
 Halkan felkuncogtam. Hát, az biztos. Kicsit leamortizáltam őket úgy 3 percen belül. - Felőlem hazakísérhetsz - mondtam mosolyogva. Igazából örültem a társaságnak az éjszaka kellős közepén. Nem mintha annyira félteni kellett volna, el tudom én intézni, ha olyan van. - Jaj, ugyan már, csúnya bácsikat szoktam vacsorázni - vigyorogtam és felvettem a kabátomat, majd elindultam a kijárat felé. Köszöntem a csaposnak meg a többieknek és elhagytuk az épületet. Kicsit messze laktam, de ki lehetett bírni. Ekkor jutott eszembe, hogy Tasha alszik, nem kellene felzörgetnünk hajnalok hajnalán. - Öö.. nem mehetnénk inkább hozzád? Nálam éppen egy 16 éves lányt szállásoltam el, mert elaludt a Starbucksban... - na jó, ez így nagyon hülyén hangzik. - Majd útközben elmesélem - mosolyogtam a srácra, látva az értetlen tekintetét.
Folyt. Köv. Kevin Rettinger & Sarah Rettinger lakása |
 -Úgy érzem még egy ideig szótlanok lesznek.-néztem a többiekre és halkan elnevettem magamat, majd visszanéztem a lányra.-Hazakísérjelek? Nehogy a csúnya bácsi rádtámadjon.-vigyorogtam. Persze biztos voltam benne, hogy Sher megtudja védeni magát, hisz nem véletlenül vérfarkas. De jobb dolgom úgy sincs, a haverjaim hülye beszólásaihoz meg most pláne nincs semmi kedvem.. Így hát maradt Sher az egyetlen társaságnak. Na nem mintha bántam volna.. |
Magamra kaptam a krémszínű pulcsit és a barna szövetnadrágot, majd a fekete talitalpúmat. Kabátomat a kezembe véve kiléptem az öltözőből és egyből Kevinnel találtam szembe magamat. Kicsit meglepődtem, mert nem számítottam rá, és automatikusan hátrébb léptem egyet, neki az ajtónak. Elmosolyodtam. - Á, semmiség - mondtam és rántottam egyet a vállamon lévő táskán. |
Magamba vigyorogtam, ahogyan a többiek reagáltak. Amikor a fejemhez hajolt, szinte éreztem a lehelletét. Néztem, ahogyan az öltözőjébe sétál, majd elégedetten nyújtóztam egyet. Beletúrtam a hajamba és az öltöző ajtaja melleti falhoz sétáltam és nekitámaszkodtam. Megvártam amíg kijön, majd eléléptem.-Elég jó voltál.-vigyorogtam. |
Újabb és újabb trükköket vetettem be, pörögtem, csúsztam, másztam, majd a végén fél lábammal a rúd körül, spárgát alkotva ért véget a produkcióm, Kevin előtt. Olyan 3 centi választotta el az arcomat az arcától. Elmosolyodtam és felegyenesedtem. Azt vettem észre, hogy kb. mindenki engem nézett, nem is a színpadot. Alig észrevehetően elpirultam és leléptem az asztalról. A többi srác még mindig meg se nyikkant. Úgy vigyorogtam, hogy majdnem körbeszaladt a fejemen. Bevonultam az öltözőmbe. Mára vége a műszaknak. |
-23.-válaszoltam neki, majd hirtelen eltűnt a színpad mögé. Zsebredugott kézzel odasétáltam a haverokhoz és leültem a jól megszokott helyemre. Amint kilépett Sher, szemeim szinte rátapadtak. A fiúkra néztem és visszatartottam a nevetésemet. Sherre néztem és eléggé tetszett amit láttam. Mintha most még jobban odatette volna magát, hogy elkápráztassa a haverjaimat. Mostmár egyre jobban kezdett érdekelni ez a lány.. Volt benne valami ami kissé titokzatossá tette. |
Elmosolyodtam. - 21 - mondtam büszkén és elvigyorodtam. - Te? - néztem rá. Az órára pillantottam. Lejárt a szünet. - Ó-ó, mennem kell, kezdődik a következő felvonás - húztam el a számat és köszönésképp rámosolyogtam, majd elűntem a színfalak mögött. Újból felsorakoztunk a színpadon és elindult a zene. Megragadtam az előttem álló fémet, majd felkúsztam rá, de most úgy, hogy közben a lábaim spárgában voltak a levegőben. Mutatványoztam még egy darabig, majd lelépdeltem a színpadról, egyenesen oda, ahova az előbb különszámot kellett volna hogy előadjak. Kevin már visszaült a helyére. Felléptem az asztalra, és táncolni kezdtem. A többi srác, akik az előbb még nagyban ordítoztak, most síri csendben, tátott szájjal ültek. Elégedetten elvigyorodtam. |
-Hmm..gondolhattam volna, hogy modellkedsz. Olyan reklámfilmbe illő arcod van.-néztem végig rajta újból, egy halvány mosollyal.-Hány éves is vagy? Persze, ha publikus.-vigyorogtam. Kábé velem egykorúnak nézett ki, de tuti nem idősebb nálam. Igazából nem különösen számít a kor, csak érdeklődtem.. és kerestem valami témát. |
- Amúgy is.. azért dolgozom itt, mert imádom a rúdtáncot. Egyáltalán nem kényszerülök rá, hogy ez legyen a munkám, mivel ez mellett még modellkedem is - mondtam és lehúztam a piámat. - Nem rabolod - mosolyogtam rá, és az órára pillantottam. Volt még bő 10 percem az újabb műsorszámig. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
