|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 18:54 - |
 |
[14-1]
/Folyt. Köv. Starbucks Coffee/ |
Most, hogy kicsit kinyílt körülöttünk a tér mindjárt más lett a helyzet. És már attól sem kellett tartanom, hogy valamit szegény Daniel-re borítok. Szóval egy picit megnyugodtam, így is fogalmazhatunk. A kérdésére azonban járni kezdett az agyam. Különös, hogy egy héten belül kétszer kerülök másik falkabeli társaságába, vélhetőleg legalábbis. Sherry nem igazán örülne, ha megtudná. De nem volt szívem visszautasítani a kérését, vagy inkább felajánlsáát.
- Azt hiszem, egy kávé jól esne. - Vallottam be tűnődve. Az igazat megvallva kicsit fájt a fejem, de ez csak most tudatosult bennem. Máskülönben egyébként fogalmam sem volt, mikor ittam én utoljára olyat, hogy kávé. Úgy rémlett, nem igazán kedveltem az italt régen sem, s csak nagyon ritkán lehetett rávenni, hogy igyak, de, mintha olyan esetek derengenének, hogy éjszakába nyúló zenekari próbákon szünetben kifejezetten jól esett és kicsit megdobott a benne lévő koffein. Nos, ez a hatás most is jól jött volna. Közben, remélhetőleg úgy, hogy a fiú jött mellettem a kijárat felé tartottam. |
 Láttam rajta, hogy kicsit feszült. Nem akartam feszegetni, hogy miért, úgy voltam vele, hogy még csak most ismertük meg egymást, nincs igazából közöm hozzá. Azt meg nem gondoltam, hogy velem lenne baja, mert kedvesen viselkedett, aranyos volt. - Én is örvendek - mosolyogtam rá. - Velem tartasz egy kávéra, vagy valamire? - kérdeztem. Eléggé merész elhatározás volt meghívni őt valamire, mert lehet, hogy éppen az ellenkező falka tagja. Viszont az is elképzelhető, hogy a mi falkánkba tartozik. Kétesélyes a dolog. Őszintén szólva akkor sem csinálnék belőle ügyet, ha Warriorbow-os lenne. |
Kezdett frusztrálni a tömeg, így igencsak sietős léptekkel tartottam kifelé. Addig észre sem vettem, hogy a mellettem ülő felzárkózott mellém, míg meg nem szólalt. Csak halvány mosollyal bólintottam. Igaza volt. Tényleg ilyen egy tipikus krimi sztori. De azért jól esett megnézni, legalább kikapcsolódtam egy kicsit. Semmi nem jutott eszembe, amit még a filmről el lehetett volna mondani, ennyire sajnos már nem volt jó. Szóval még bizonyos szempontból örültem is neki, hogy bemutatkozott. Sanda oldalpillantást vetettem rá, s bár nagyon gáláns és kedves gesztus volt tőle a kézfogás, ehhez megint egy kézbe kellett fognom a most már üres enni- és innivalótartókat.
- Nos, Daniel, örülök. Lisa. - Fogtam vele kezet mosolyogva, igazából a kisugárzása egészen jó hatással volt rám. Közben kiértünk a teremből, én pedig a legelső szemetesnél kidobtam az üres poharat és tálcát. Amúgy a bemutatkozásra visszatérve annak több oka is volt, miért nem a teljes nevemet mondtam. Egyrészt, mert nem így fog megismerni, ha a farkasok között hall rólam, már, ha még nem hallott, mert abból ítélve, hogy Matt is milyen jól megjegyzett magának, ráadásul az eredeti nevemet is tudta, gyorsan terjednek a hírek. Mondjuk gondolom, hogy ilyenkor mindkét falka érdeke magához csábítani egy mondjuk úgy, vándor farkast, szóval, ha elég régi motoros nem csodálkoztam volna rajta, ha felismer. Nyugodt tempóban sétáltam mellette, azt nem mertem megkérdezni, melyik falkában van, a reakciójától tettem függővé a dolgot. |
Elindultam kifelé. Útközben eszembe jutott, hogy otthagytam a szemetemet. Na mindegy, vissza én már tuti nem fordulok érte. - Hát igen... ilyen egy tipikus krimi sztori - mondtam az emberek között szlalonozva. A lány után mentem. - Jó bunkó vagyok - túrtam a hajamba. - Be sem mutatkoztam - mosolyodtam el halványan. - Daniel - nyújtottam kezet. |
Halk sóhaj szakadt fel belőlem, mikor a film véget ért. A nézők kezdtek kifelé szállingózni, a fiú pedig, aki mellettem ült, megszólalt.
- Egy kicsit sablonos volt. De azért a maga módján izgalmas. - Mosolyodtam el halványan. Mostanra nekem is sikerült elpusztítanom az enni- és innivalóadagomat, így az üres tálcát és a poharat tartva a kezemben álltam fel, aztán elindultam én is kifelé a teremből, de azért fél szemmel a fiút néztem. Csak megszokásból, de egyáltalán nem feltűnően. |
Feszülten figyeltem, hogy mi lesz a végkifejlett, hogy meg fejtik-e végül a rejtélyt. Természetesen mindenre fény derült, a gyilkost elkapták és jó időre börtönbe zárták. Tipikus krimi. Újból nyúltam volna a kukoricásdobozba, de csalódnom kellett, mivel üres volt. A kólámból is már csak úgy két korty maradt. Meg is ittam a maradékot. A lányra néztem.
- Nos? Hogy tetszett? - kérdeztem miközben kinyújtóztattam a lezsibbadt végtagjaimat. Felkászálódtam a székből és lesöpörtem magamról a morzsákat. Kicsit trehányul tudok enni, ez tény. |
A film érdekes volt. Tényleg. Igyekeztem én is nézni, nagyjából le is kötött a történet. Közben nachos-t eszegettem, eleinte azt hittem, majd megfulladok a szósz csípős ízétől, pedig abszolút nem ázott el tőle a chips, de csak bekönnyezett a szemem. Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan telik az idő, már azon kaptam magam, hogy a film utolsó, felettébb izgalmas részei következnek. Oldalpillantást vetettem a mellettem ülőre, mennyire nyűgözte le az alkotás. Nekem igazából egész tetszett, bár nem volt valami extra különleges sztori, ahhoz képest, hogy én évek óta ilyen komolyan még soha nem ültem le filmet nézni, nekem teljesen megfelelt. |
Rámosolyogtam a lányra és visszafordítottam a fejemet. Már feszengtem, mocorogtam a székben. Mindent csináltam, csak hogy végre elkezdődjön a film. Nem is kellett többet várnom, a reklámok véget értek és rákezdett az a tipikus dallam. Már majdnem megettem fél litert a kukoricámból, holott még nagyon az elején voltunk. Hihetetlen vagyok. Vagy inkább éhes. De lehet, hogy mindkettő. Nem is érdekes, eldöntöttem hogy mozi után elmegyek egy jó kis vadászatra. Úgyis régen öltöttem már fel négylábú, farkas alakomat. Itt az ideje. |
- Akkor jó. - Feleltem megkönnyebbült sóhajjal, aztán, mielőtt megint kísérthettem volna a sorsot, beleállítottam a pohártartóba a kólát, hogy ne akarjon még egyszer a mellettem ülő ölébe pottyanni, akarom mondani folyni. Unottan néztem a reklámokat, nem igazán érdekelt, hogy mikről szólnak, felesleges maszlag volt az egész. Közben magamban azon mosolyogtam, székszomszédom milyen jóízűen ropogtatja a kukoricát, amit valószínű normális körülmények között meg sem hallottam volna, de, mint tudjuk, más volt a helyzet. Ami azt illeti, én még hozzá sem bírtam nyúlni a kajámhoz, pedig most, hogy figyelmesebben végigpásztáztam az emlékeim biztos, hogy régen is volt már részem a nassolnivalóban, talán még szerettem is. Biztos. Furcsa volt ezen elmélkedni, meg sem tudtam volna mondani, mikor voltam utoljára moziban. Amúgy meg attól paráztam, nehogy félrenyeljek, amilyen ijesztőek voltak a reklámok még az is megtörténhetett volna. Úgyhogy vártam, hogy elkezdődjön a film. |
Teletömtem a számat kukoricával. Eléggé hangosan ropogott a fogaim között, de ezt mások egyáltalán nem hallhatták. Rajtam kívül maximum még a mellettem ülő lány érzékelhette. A tekintetemet visszatereltem a képernyőre. Egy reklámot nyomtak be, ami iszonyat hangos volt. Igen, ezért nem jár ép eszű vérfarkas moziba. Megsüketül. De hát én sohasem tartoztam a normálisak közé. Arra eszméltem fel, hogy a lány egy hatalmasat ugrik a székben. Odakaptam a fejemet, hogy rendben van-e, mire majdnem az ölemben landolt a kólája. Szerencsére idejében elkapta. Megkönnyebbültem és halványan elmosolyodtam. - Nem történt semmi - vontam vállat. Bár akkor sem öltem volna meg, ha rámborult volna a lötty. Legfejlebb kiröhög vagy megbámul mindenki hazafele menet, akkor sem izgatott volna különösebben a dolog. |
Azt hiszem, életem legnagyobb badarságát követtem el, mikor rávettem magam, hogy végre megnézzek egy filmet a moziban. De mikor hazafelé sétáltam a városon keresztül, magára vonta a figyelmemet a plakát, így gyorsan utánanéztem az időpontoknak, hogy mikor adják. Végül is nem ártana, ha végre a civilizáció luxusát is kiélvezném néha. Így aztán azon kaptam magam, hogy egy átlagosnak tűnő Anchorage-i délutánon a moziba lépek. Gyorsan megvettem a jegyem, aztán körülnéztem, hogy mi a helyzet. A kukoricaárusnál végtelennek tűnő hosszú sor állt, így nem azt választottam, bár amúgy sem voltam oda érte. A másik opciónál szerencsésebben jártam, s hamarosan egy adag nachos kíséretében, valamint egy fél literes kólát egyensúlyozva siettem be a terembe, aztán leültem a kijelölt helyre. Ahogy körülnéztem konstatáltam, hogy nem sokan kíváncsiak a filmre. Csak nekem lehet ilyen fiamos az ízlésvilágom, ez teljesen biztos. Már azt hittem, hogy nem ül le mellém senki, mikor egy fiú levágta magát a mellettem lévő székre. Kíváncsian odapillantottam a hajam mögül, ami közben valahogy az arcomba omlott, de jól is jött, mert nem sokkal azután, hogy ránéztem pontosan tudtam, hogy egy fajtából valók vagyunk. Nagyon nem volt ismerős, de nem tudtam eldönteni, melyik falkába tartozik. Az én csapatomat azért ismertem. Kivéve, ha nagyon új a srác. Visszapillantottam előre, mikor kezdik a filmet, a kép pont ekkor sötétült el. Aztán olyan hangerővel szólalt meg a reklám, hogy azt hittem, menten kirepülök a tetőn, akkorát ugrottam ijedtemben. Kicsin múlott, hogy a tele lévő kólám ne ömöljön a mellettem üldögélő ölébe, de még idejében sikerült elkapnom a műanyag tálcával együtt. Éljenek a gyors reflexek.
- Hűha, bocsi. - Pillantottam rá, elsöpörve a hajam az arcomból. Nem beszéltem túl hangosan, hiszen biztos voltam benne, hogy hallja? Én meg már elszoktam a mozi hangerejétől, szóval egyelőre örültem, ha nem röhög ki. |
Beerőszakoltam magamat az emberek közé. Még így is kilóméteres sorok álltak a pattogatottkukorica árusnál. Azt hittem, hogy megöregszek, mikor végre én következtem. Vettem egy másfél litereset, biztos ami biztos, üdítőnek pedig kólát választottam. Teli kézzel besétáltam a terembe. Bár a jegyemen rajta volt, hogy hanyas szék is az enyém, nem igazán szoktam figyelembe venni. Oda ülök, ahova akarok. Ha meg pont valaki helyét foglaltam el, akkor max. elzavar, nagy dolog. Letelepedtem egy vörös hajú lány mellé és belemarkoltam a kukoricámba. Egyből megcsapott az illata, amiből leszűrtem, hogy egy vérfarkas ül mellettem. A szemem sarkából figyeltem egy darabig, de nem sikerült beazonosítanom. Valószínűleg most érkezett a falkába, vagy pont az ellenkező falka tagja. Nem tudtam megállapítani. Közben a fények elhalványultak, a kép elsötétült. Kezdődött a film. |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
