|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 16:17 - |
 |
[40-21] [20-1]
| SASHA
Figyelmesen végighallgattam. Amikor a teliholdat említette kissé összerezzentem. -Ne is mondd...ez az egy, amiért talán a farkas alakomat is éflre tudnám dobni...-mondtam halkan. Rühelltem a teliholdat. embereket öltem, kocsikat törtem szét. Borzalmas volt. Volt hogy gyerekekkel is végeztem. Borzalmas visszagondolni. Borzalmas. És semmit sem tudunk tenni. |
 Néztem, ahogyan elhelyezkedik. Bólogatva hallgattam.
- Aha. Hát, a munkahelyemen is eléggé felborult minden, meg ugye, közeledik a telihold... jó, szinte egy hónap, de az úgy elrepül, mint a... mint a galamb - magyaráztam. |
| SASHA
Megkönnyebbülten közelebb húzódtam az asztalhoz és a kávémba ittam. Csoda hogy nem ömlött ki. -Meló utáni békés kávézást terveztem. Mostanában nagy a hajtás. Veled? - kérdeztem majd tovább szürcsöltem a kávét. Elég erős volt, úgyhogy reméltem nem pörgök fel tőle nagyon. |
Éppen kellemesen iszogattam a kávémat egy kétszemélyes asztalnál. Nem zavart, hogy senki sem ült le, sőt! Nem akartam, hogy egy idegennel kelljen, feszengve a kínos csöndtől meginnom ezt a jó kis cappucinót.
Amikor valaki lehuppant, ijedtemben majdnem kiköptem a kávémat. Ezt próbáltam megakadályozni, amikor egy kicsi leszaladt a torkomon, ezért köhöni kezdtem. Aztán felismertem a lányt.
- Sasha? - válaszoltam a kérdésre kérdéssel. Mosolyogva megráztam a fejem. - Nem, nem baj, már úgy is ilyen hirtelen idehuppantál, maradj csak. Meg amúgy sem az enyém a kávézó - vonogattam a vállam vigyorogva. - Miújság? - kortyoltam az italomba. |
SASHA Munka után jól esik egy kávé. A kávézó hangulata is megnyugtató, Belépéskor kellemes kávé illat csapott meg, és ezzel együtt egy kis aggodalom is. Teltház volt. Mindenhol ült valaki, és kígyózó sorok álltak. Na ennyit a nyugis kávézgatásról. Miután 20 percet vártam a pultnál, kértem egy feketét majd keringeni kezdtem. Sehol egy hely, sehol egy ismerős. Szuper. Miközben az asztalok között mászkáltam, fontolgattam hogy inkább elhúzok innen a kávémmal együtt. De ekkora egy pasas meglökött, és én pedig egyenesen egy székre estem/ültem. Mikor feleszméltem, a pasas bocsánatot kért, én meg csak megforgattam a szemem. Hogyne. Tökre elnézem hogy fellöksz. Végülis, érthető. Teltház van, ezért fellökök egy nőt. Áh, mindegy. Szóval az asztal másik oldalán lévő lányra pillantottam. Kate! Igen, tényleg ő volt az. Eddig észre sem vettem. -Kate!? - mosolyogtam rá meglepetten. Egy falkából valóak voltunk. -Öhm...nem baj ha csatlakozok? - nevettem halkan, miközben a tömeget figyeltem. |
Munka után leültem a kávézóba, és rendeltem magamnak egy cappucinót. Csenden kevergettem az egyre inkább kihülő löttyöt. Nem szeretem, hogyha tűzforró, de azt sem, ha már langyos vagy hideg, úgyhogy még mielőtt ez bekövetkezik, gyorsan beleittam.
Unottan néztem körbe, miközben elfojtottam egy ásítást. Nehéz volt a mai nap, jól esik a kikapcsolódás. |
 Halványan elmosolyodtam. -Persze, nem gondolom hogy rossz. ÉS tényleg, szuper átváltozni....csak tudod, teliholdkor nem akarok én is emberek sorsáról dönteni. Erről engem senki sem kérdezett meg, és mégis hónapokig küszködtem. - mondtam egyre alhalkuló hangon - De mostmár mindegy. - vontam meg a vállam, majd bólintottam - Menjünk.
folyt.köv.Tisztás |
 Figyelmesen hallgattam. - Értem - mondtam. Eléggé félve mesélte el nekem a történetet. Mintha még most sem lenne annyira kibékülve a helyzettel. - Nem olyan rossz mint amilyennek gondolod - mondtam a farkaséletre célozva. Én kifejezettem élvezem, mikor átváltozhatok. Őszintén szólva, imádtam farkasnak lenni. - Ha van kedved hozzá, akkor kimehetnénk egy kicsit a tisztásra - ajánlottam fel neki. |
Szerencsére a csend megtört, a kérdés hallatán azonban kissé megborzongtam. Nem szerettem visszaemlékezni arra a pillanatra, mikor megharaptak. 18 voltam mikor első nap idekerültem a szigetre. Telihold volt, és én semmit sem tudtam a vérfarkasokról. Este szállt le a gépem, és...gondolom így már kitalálod. - félelemetes volt, nem értettem akkor semmit. Máig szokom a farkasbőröm, és hogy ez jó ez vagy rossz. Kicsit elbambultam, majd próbáltam elterelni a gondolataimat. |
Visszafordítottam a fejemet Gertrude felé. Elgondolkdotam, hogy mit is mondhatnék. Bár én a hosszú csendet sosem éreztem kínosnak. - Te hogyan lettél... vérfarkas? - kérdeztem tőle egy kicsit halkabban. Megtörtem a csendet. Igazából eléggé érdekelt a dolog. Meg úgy minden, ami hozzá kapcsolódik. |
 Szereti a kocsikat. Hát, nem tudom ki ne szeretné őket...namindegy. Ez rosszat nem jelent. -A kocsikon kívül? - nevettem halkan, majd elgondolkoztam. Igazából, néha rajzolgatok. Bár nem valami művészi alkotásokat, csak terveket. Leginkább ilyen műszaki rajzokat. Öhm....de remélem nem én vagyok a világ legunalmasab embere. Aki kocsikat szerel és csendben elrajzolgat... - nevettem ismét. Hát mondjuk nem voltam az a nagyon beszédes típus, és igazából tudnék én teljes magányban is élni. Csakhát, akkor már tényleg mindenki azt hinné hogy befodrultam. |
A sütim elfogyott, úgyhogy a maradék kávémat iszogattam, és természetesen a fiút néztem. Mostmár teljesen feltérképeztem az arcát. Minden vonását. Mikor elfogyott a kávém, félretoltam, és gondolkoztam mit is kérdezhetnék még. Egyre többet akartam tudni a fiúról. De tényleg, így elgondolkozva semmi sem jutott eszembe....Ismét fellépett a jó barát, a kínos csend. Reméltem Francis megszakítja. |
Szórakoztathatta, hogy szétégettem a nyelőcsövemet. Elnézegettem ahogy eszi a sütijét. Én egyáltalán nem voltam éhes, viszont számomra mindig is érdekes módon megnyugtató volt, ha láthattam, ahogy egy lány eszik. Fogalmam sincs, miért. Hamar elfogyott a kávém, az első pár korty után már nem is éreztem, hogy éget. Hátra dőltem a széken és a hajamba túrtam. Kinéztem az ablakon Casperre. Hűségesen ült és várt. |
 Elnevettem magamat.-Nem, nem vagyok kocsifüggő.. de szeretem a kocsikat.-mosolyogtam. Igazából bármit tudtam volna tőle hallgatni. Elég jó vagyok az emberek meghallgatásában, és szeretem is hallgatni őket. Érdekelt is ez a kocsis téma, bár én nem igazán értek hozzájuk. Ittam a kávémból és a fiú szemeibe pillantottam.- Van valami hobbid?-kérdeztem. |
Kicsit elhúztam a szám, amikor a fiú belekortyolt a kávéba. Aztán végül halványan, nem túl észrevehetően elmosolyodtam. Ez nekem olyan tipikus pasis szokás volt. Bírom hogy ezek ennyire türelmetlenek...(no cinizmus!) De tényleg. Néhány tipikus férfias gesztus nagyon is megfogott. Mint például ez. Hát először belekortyoltam a kávéba, aztán lelkesen elkezdtem sütit eszegetni. Közben néha a kávéba kortyoltam, és csak élveztem a mindenféle ízt. Olykor Francisre pillantottam. Nem igaz, hogy még akkor is szexi mikor kávét iszik... |
Igen, jó ha az ember szereti amit csinál. Na nem mintha én nem szeretném a kocsik babrálását. -Naigen...órákig tudnék beszélni a legújabb LandRover 50000 köbcentis motorjáról csakhát...gondolom nem ez a legjobb pillanat. Hacsak, nem vagy te is kocsifüggő. - vigyorogtam. Már majdnem elkezdtem mondani, hogy az az új jep, meg minden....Siekrült leállítanom magam. Nem hinném hogy ezzel jó társaság lennék. |
- Rendben - mosolyogtam rá. A pultos inkább egy tálcára pakolta a cuccokat, nehogy a végén leejtsem. Kösz, hogy balfasznak nézel - suhant át az agyamon, de csak erőltetetten rávigyorogtam és elvettem a tálcát. Megkerestem Gertrude-ot és lepakoltam elé a kávéját meg a sütijét. Leültem vele szembe és beleszürcsöltem a forró löttybe. Lehet nem kellett volna, mert végigégette a torkomat. - Khm.. vigyázz mert forró - nyeltem egy nagyot. |
-Ismerős..-mosolyogtam halványan, majd egy icipicit kortyoltam a kávémból, de persze rettentő forró volt még, úgyhogy egy kicsit pihentettem.- Bármit. Esküvőket, születésnapokat, gyerekzsúrokat..-soroltam.- Szeretem csinálni.-mosolyogtam. Ennek örültem is.. ugyanis nehéz olyan munkát találni, amit élvez is az ember.- Na és te? Gondolom imádod a kocsikat.-mosolyogtam, majd megfújtam az italomat. |
Mikor kihozták a kávét, hosszan beszívtam az illatát, majd belekortyoltam. -Hát, amikor általában semmi dolgom, és unatkozom....akkor valahogy oda keveredek. - válaszoltam, majd ismét a kávéba kortyoltam. Mellesleg...rendezvényszervező...jó meló lehet. Miket vállalsz el? - kérdeztem hogy éppen ne üljünk ott szótlanul. Na nem mintha gyerekzsúrt kéne összecsapni, csak azért mégis szólnom kellett valamit. |
Mikor kihozták Francis kávéját, igazán megtetszett, úgyhogy gondoltam nem is vacilálok. -Egy ilyen cuccot. Meg egy brownie-t. - válaszoltam, majd vártam a finomságaimra. Foglalok egy helyet. - mondtam halkan, majd leültem egy kétszemélyes asztalhoz. Kezdtek egyre többen lenni, úgyhogy jó hogy időben leültem. Az ablakból Casperre néztem, aki hűségesen követte szemével gazdája minden mozdulatát. Elmosolyodtam, majd levettem a kabátomat, és magam mellé tettem. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
