|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 19:08 - |
 |
[29-10] [9-1]
 - Okés, mehetünk - mondtam mosolyogva és néztem rá. Ugyis rég voltam már, jót tesz majd egy kis úszás. Lassan felálltunk az asztaltól, majd elindultunk az uszoda felé.
/Folyt. köv. Uszoda/ |
 Miután kiröhögtük magunkat, eszembe is jutott egy jó hely. Vagyis szerintem jó hely. -Mit szólnál ha uszodába mennénk? - vetettem fel teljesen eltérve a témától. Nem tudom hogy tetszik e majd neki az ötlet, de nem akartam hogy azt higgye, csak szeretném bikiniben látni. Ha nemet mond nem megyünk...Csak egy ötlet volt, vártam hogy Dorothy mit gondol. |
Mosolyogtam. - Nemtudom merre menjünk.Semmi ötletem sincs. - mondtam és néztem rá. Hirtelen megcsörrent a telefonja, és halottam, hogy direkt beteges hangon kezd el beszélni. A beszélgetésükből leesett, hogy biztos a bátyjával beszél. Elnevettem magamat, de persze azért halkan, hogy nehogy meghallja a bátyja. Végül már ugy nevettem, hogy a szám elé raktam a kezemet. Biztos azért pattintotta le, mert engem nem igazán szeretett volna. Legalábbis ez az én elméletem. Meg gondolom neki se volt nagy kedve hozzá. Végül mikor lerakta a telefont, vele együtt nevettem hangosan. |
Csak mosolyogtam. -Oks. Hát igen...nem a kedvemnc elfoglaltságom plázában járkálni. - nevettem halkan - Menjünk. Merre? - hagytam rá a döntést. Nekem végülis mindegy volt. Így a bátyám ajándékából lényegesen jobb dologba keveredtem. Ekkor megcsörrent a telefonom. Felvettem, majd mikor beleszóltam a bátyám hangját hallottam. Miért pont most? A bátyám leadott egy sor bájcsevejt. nekem meg nem volt kedvem hozzá. Dorothyt se akartam lepattintani, meg amúgy sem akarom hogy újból eljöjjön csak hogy megállapítsa, nem megy olyan jól nekem mint neki. Hogy végignézze az ajándékot és elégedetlenül, erőltetett mosollyal rávágja hogy kösz haver...spha nem hiányzott. Most meg különösen nem. Előadtam valami beteges hangon hogy rosszul vagyok és el ne jöjjön. Közben vigyorogva olykor Dorothyra néztem. Végül kinyomtam a telefont ezzel elintézve a dolgot. Végül kiszakadt belőlem a röhögés. |
Néztem rá és halgattam amit mond. Reméltem, hogy nem néz rám furán, amiért elárultam, hogy gazdag környezetben nőttem fel. Mondjuk ez , hogy nem apuci pénzén élek, szerintem biztos pozítiv volt nála. - Hmm.. ez tökjó. Mármint hogy körbeutaznád a világot meg hogy adományoznál. Kiskoromba mindig az volt az álmom, hogy én majd ha nagy leszek körbehajózom a világot. - mondtam és nevettem halkan egyet. Nem tudtam, hogy most mit mondhatnék. Néztem rá. - Ha van kedved, elmehetnénk még valamerre.. Mert végülis egy plázában nincs igazán semmi ami egy srácot megfogna, sztem- Vettem fel a lehetőséget, hogy menjünk valamerre. Végülis, ha nincs kedve velem lenni, beszélgetni, már elment volna.. Vagy max aztmondja, hogy most mennie kell. Majd kiderül. |
Értem. - bólintottam halvány mosollyal. Igaz. Végülis, ha valaki mögött gazdag szülők vannak. De szép hogy azért eljött ide, és nem apuci pénzén él. -Nos..- gondolkoztam egy kicsit. Még nem is tették fel nekem ezt a kérdést, furcsa... -Szóval azt hiszem..azt hiszem körbeutaznám a világot egy magánrepülővel és adományoznék egy jó darabot a rászorulóknak. DE, elsősorban inkább az állatvédő szervezeteknek. - magyaráztam. Mindig sokkal fontosabbnak tartottam valahogy az állatokat. Sokkal jobban megrázott, ha egy állatnak esik baja, mintha egy embernek. Ez is fura. Igazából, furcsa volt ilyen "világbéke, adományozzunk, mindenki boldog" cuccokról beszélni. |
Mosolyogtam és hallgattam amit mond. - Hát igen.. a főnököm folyamatosan mondja, hogy táncoljak kapok több fizetést, de nem igazán az én stílusom.. megmaradok én felszolgálónak, van mikőr a főnőköm beállít mixerkedni, és elég jól megy - mondtam majd mosolyogtam egyet Jackre. - Huu. hát igazából ez jó kérdés, nemtudom, nem hiszem, hogy elkölteném, sztem a felét odaadnám olyanoknak, akinek szüksége van rá, a másik felével nemtudom mit kezdenék. Igazából velem ez bármikor megtörténhetne, mivel a szüleim egész jól élnek. Direkt ezért költöztem el, mert mindig mindent megkaptam, és ugy éreztem, hogy ez így nem jó, megkell állnom a saját lábamon. Ekkor költöztem el ide, és kezdtem el dolgozni. - Mondtam majd figyeltem a reakcióját. Nem tudtam, hogy erre mi lenne a legjobb válasz, mert végülis persze, magamra is költenék meg minden, de biztos, hogy nem az egészet. - És te mit kezdenél vele? - néztem rá kérdően, kíváncsi voltam az ő válaszára. |
Bólogattam miközben beszélt. Ismertem lányokat akiknek bejöttek a kocsik. De sokan csak azért mondták ezt, hogy közelebb kerüljenek hozzám. Reméltem Dorothy nem ilyen. -Na az szuper. - mosolyogtam, majd tovább hallgattam. -Hát...legalább van normális melód, és nem eltáncolgatsz egy bárban. - bíztattam. Nem voltam híve az egyéjszakás kalandoknak, se az olyan lányoknak akik ott rázzák magukat. Persze voltak idők amikor fel tudtak vidítani. De ma már csak nagyritkán járok a bárokba. Akkor ha valami nagyon felbosszant. Eszembe jutott egy kérdés, amit már sok embertől megkérdeztem. Szerettem, mert sok mindent elárult az illetőkről. Úgyhogy most is feltettem. -Mellesleg...Ha az öledbe hullana töméntelen pénz, mit kezdenél vele? |
Láttam hogy vidámabb lett, és máris örültem magamnak, hogy picit jobb kedvre derűlt az új téma miatt. Hallgattam, amit mond. Szóval autószerelő, nem rossz munka, nekem tökre tetszene. - Uhh imádom a kocsikat.. igen lány létemre, odavagyok értük mondtam majd mosolyogtam egyet Jackre. - Hát igazából anyámék mindig azt akarták, hogy kb. az utódjuk legyek, menjek orvosi egyetemre meg minden cuccra. De én egyáltalán nem akartam az lenni. Most egy bárban vagyok kiszolgáló.. Nem valami nagy cucc. - Mondtam. Igaz, hogy nem valami nagy cucc, de azért szeretem a munkámat. Végülis, mikor mindenféle részeg pedofil nekem esik, mert volt már rá példa, akkor van, hogy legszívesebben felmondanék. Sóhajtottam egy kicsit és ránéztem Jackre. |
Végre elterelődött a téma.- Nos.. - mondtam vidámabb arckifejezéssel -Autókat szerelek. Igazából, alkalmi meló, ha valakinek van valami problémája az jön a garázsomba. Nem túl komoly a dolog, de ha már szerelésről van szó általában megoldom a dolgokat. Szóval műszaki dolgokkal bárki jöhet, kis szerelésekből összejön a pénzem. Úgy ismernek mint a...szomszéd srác aki rendbehozta a vezetékeket. - nevettem halkan. Hát, lehetne jobb munkám is. De egyenlőre nem akarok komolyabba kezdeni. Mindig érdekelt az üzletelés, meg ilyesmi, de lássuk be, ahhoz a gazdag apuci segítsége kéne. Nincs se befektetni való pénzem, se kedvem a nagy bizniszekhez. -És te? -kérdeztem kíváncsian. Lényegesen jobb téma volt. |
- Persze, jól vagyok.. Csak egy rossz dolog eszembe jutott.. De mindegy. mondtam és egy erőltett mosolyt vágtam le. Figyeltem arra amit mond, kíváncsi voltam.- Óh..értem..hát sajnálom.. mondtam majd néztem rá. Igazából erre nem igazán tudtam mit mondani, sajnáltam szegényt, hisz tudom milyen elveszíteni valakit a családból. Igaz neki az apja halt meg, nekem meg a hugom, egy picit mássabb, de azért majdnem ugyanaz a kettő. Próbáltam kicsit arrébb terelni a témát meg minden, hogy ne legyen ilyen rossz hangulat. - Dolgozol egyébként? Ha igen, mit? - |
Láttam hogy neki sem a kedvence a téma. Hát, szuper, erőltetett ismerkedés. De azér figyelmesen hallgattam, de láttam hogy valami nincs rendben. Valami szar dolog lehetett ami eszébe jutott. -Jól vagy? - kérdeztem aggódva, de mikor láttam hogy nem fizikailag van baja, akkor kicsit megnyugodtam. Az én családom. Ch...A kedvenc mesém. -Nos... - túrtam a hajamba - Nos, Rióban nőttem fel. Annak is a szegény negyedében. - sóhajtottam -Apámat nem ismertem. Annyit tudok róla, hogy valami gazdag rohadék volt, aki aztán lelépett. Anyám nevelt fel. 17 éves voltam, mikor meghalt. Én meg nekivágtam Alaszkának. - mondtam el nagyvonalakban. Elég is volt ennyi regélés. Nem akartam többet mondani. Én sem szerettem erről beszélni. |
Néztem rá. És gondolom most jönnek majd az ismerkedős kérdések. Láttam rajta, hogy nem igazán kedveli őket. Hát énse nagyon, de valahogy megkell ismerni a másikat. - Washingtonból jöttem.. Kicsit messzebről - mondtam mosolyogva - A szüleim ott élnek, nem nagyon szoktam velük beszélni.. Mindig csak akkor hívnak ha valami kell nekik.. mondtam és néztem rá. Eszembe jutott a hugom, aki meghalt. Kiscist kirázott a hideg, és megráztam a fejemet, és próbáltam leplezni hogy eszembejutott, mert nem igazán szeretek róla beszélni.- Na és te? A te szüleid? - mondtam majd néztem rá és próbáltam elterelni a szót a családomról, vagyis inkább arról, hogy eszembejutott a hugom. |
Oké. Letudtuk a kávézást, most merre? Gondoltam a legjobb ha maradok a beszélgetésnél...Főleg ha bezárt az a bolt. -Szóval, most költöztél ide. Vagyis nemrég. Honnan jöttél? Merre van a családod? - tettem fel a sablonos kérdéseket. Hát, inkább a tettek embere voltam, de tény hogy ezeket az ismerkedős kérdéseket mindennél jobban utáltam. |
Mosolyogtam, majd lassan megittam a kávémat. Ránéztem az órámra, és láttam, hogy amelyik üzletbe akartam venni ruhát, most zár be. Igazából nem volt valami szükséges, hog vegyek valamit, csak ha unatkozok vagy eljövök vásárolni, vagy sétálgatni megyek valamerre. - Hát ruhát már ugy látszik ma nem veszek, de nem is baj. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. Majd néztem a srácra, és vártam, hogy most vajon mi lesz. Itt fogunk ülni? Vagy csak most itthagy? Igazából nem mintha annyira jóba lettünk volna ennyi idő alatt, hogy itt kéne maradnia velem, de legalább nem unatkoznák meg semmi. |
Kedves lány volt. Egyre jobban örültem hogy összefutottunk. Bólintottam, hogy azért tudja, figyelek rá. Végül elmosolyodtam. -Ha a másikat rádborítottam, akkor ez kijárt. - mondtam, majd megittam az utolsó kortyot is. Nem tudtam hogy mit fogunk csinálni. Elkísérem ruhát venni, vagy mi?! Hát, elég tanácstalan vltam hogy ezután végülis mi legyen. De nem akartam csak egy kávéval otthagyni. |
Beálltunk a kávézónál a sorba. Nagyon kedves volt ez a srác, na meg nem is nézett ki rosszul.Olyan volt ez a találkozás mintha a sors akarta volna.. vagy én nemtudom de tényleg. Egy helyes srác leönt kávéval, aztán vesz nekem mégegyet, és most meg tök jól elbeszélgetünk. - Én csak akartam venni magamnak valami új ruhát, vagy valamit.. Meg pont a várost néztem körbe, mert nem rég költöztem ide. - mondtam mosolyogva, és néztem a srácra. Kértem egy habos kávét, majd leültünk egy asztalhoz - Tényleg köszi mégegyszer- mondtam mosolyogva majd néztem a srácra. |
Jogos. -Hát az a helyzet...hogy énsem. Egy évben jó ha egyszer találkozom vele. - magyaráztam. -De mindegy, nem fontos.- legyintettem. Ha már legalább találkoztam egy helyes lánnyal, minek rontsam el? Végül a kávézóhoz értünk és beálltunk a sorba. -És te mi után kutattál? - kérdeztem a lányt, aztán sorra is kerültünk Én kértem valami erős kávét, és vártam hogy Dorothy mit kér. Miután elmondta a rendelést, kifizettem a löttyöket és leültünk egy szimpatikus asztalhoz. |
Mosolyogtam a srácra és néztem rá. Kedves srácnak tűnt, de tényleg. -Hát akkor előre is köszönöm a kávét -mosolyogtam. - Hát énse tudok semmi ötletet mondani, főleg h aztse tudom miket szeret a bátyád- mondtam majd követtem mosolyogva a fiút a kávézó felé. |
Dorothy...- memorizáltam a nevet. Csak mosolyogtam, miközben beszélt. -Neeem, a kávét fix hogy megkapod. - vigyorogtam -Öhm...egyébként a bátyámnak kerestem ajándékot. Most vol t a szülinapja és...nem igazán tudom mi a fenét kell venni egy pasinak. - túrtam a hajamba. -Na de gyere, ne ácsorogjunk itt, irány a kávézó. - mosolyogtam, majd elindultunk a kávézó feé. |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
