|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 21:03 - |
 |
[54-35] [34-15] [14-1]
 Nem igazán tudtam, hogy mihez is kezdjek. Emberi alakban talán tudtam volna csillapítani a fájdalmán. Sőt, nem talán, hanem biztos. Kérdés, hogy engedné-e hogy egy ellenséges falkából származó segítsen neki. Lefeküdt megadó helyzetbe. Tudtam, hogy nem fog bántani. Mondjuk törött kulcscsonttal nehéz is lenne. Leültem elé és úgy figyeltem. Közelebb másztam hozzá és finoman megböktem a mancsát. |
 Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem ellenséges szándékkal közeledik, hagytam, hogy jobban megnézze a vállamat. Eléggé fájt, most így az ütközés miatt, ezért egyáltalán nem raktam le a lábam. Egyébként feltünő jelenség lehettem, mivel a varratoknál le volt nyírva a bundám. Borzasztó.
Csak lestem a fketés színű farkas közeledő alakját. Valamivel kisebb volt nálam és kecses mozgású. Elfogadnám házifarkasnak. Nem akartam tovább ott állni így lefeküdtem és félig a hátamra dőltem. Ez kimondottan megadó testtartás. Ezzel is jeleztem felé, hogy nem fogom megharapni, bármilyen sunyi is a pofám. |
Egyből megcsapott az illata. Nem falkabeli - állapítottam meg. Mikor morogni kezdett kicsit hátrébb léptem, de akkor észrevettem a vállán egy rendellenességet. El volt törve a kulcscsontja. Ápólőnő révén egyből kiszúrtam, mondjuk nem mintha más normális ember ne vette volna észre kapásból. Óvatosan közelebb léptem hozzá és szemügyre vettem a sérülését. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem én okoztam neki ezt azzal, hogy véletlen ráugrottam. Halkan nyüszítettem egyet jelezve, hogy nem áll szándékomban bántani, tőlem a nyulat is viheti nyugodtan. |
Pont mikor rá akartam rontani a nyúlra, egy másik farkas is odaért, akinek eddig még nem éreztem erősen a szagát a szélirány miatt. De most szó szerint összeütköztünk. A préda természetesen összepréselődött a kettőnk súlya alatt, szóval amint lehetett gyorsan el is haraptam a nyakát a biztonság kedvéért, majd felálltam. Érdeklődve lestem az idegen farkasra. Közelebb léptem hozzá és lassan megszagoltam. Mostmár beugrott, hogy a Thunderlander tagja. Összerezzentem és halkan felmordultam. Egy kicsit el is távolodtam tőle, a nyulat meg ráhagytam. |
Valahol az erdő kellős közepén kullogtam, nem törődve semmivel. A gyomrom morogni kezdett, jelezte, hogy kaja kéne, mert ha nem, képes és felemészt engem. Emberi alakban szimatoltam a levegőbe, igaz farkasként jobb a szaglásom, de így is ki tudom szűrni valamennyire a vadakat. Megcsapta az orromat egy illat, pontosan nem tudtan, hogy milyen, csak elindultam az irányába. Rühelltem az őszt, ilyenkor szinte lehetetlen volt halkan közlekedni a falevelek miatt. Pár méterre tőlem kiszúrtam egy nyulat. Átváltoztam és közelebb lopóztam hozzá. Elrugaszkodtam, de nagy meglepettségemre nem egy nyulat fogtam meg, hanem egy másik farkast. Mi a picsa - másztam le róla. Valószínűleg ő egy századmásodperccel hamarabb ugrott, mint én. |
Úgy döntöttem lelépek vadászni így egyedül. Jól is esett már a függetlenség. Szerettem Kiarát valamennyire, de akkor is jó volt átgondolni a dolgokat. Amúgy is éhes voltam már, szóval idejöttem. Valami egyszerű vadat akartam fogni, például nyulat, mert törött kulcscsonttal nehéz volt mozogni. Továbbra sem terheltem le a bal lábam, felemelve bicegtem a bozóntosba. Már elég messze járhattam a házamtól és egyáltalán a falkánk területének határától, de ez nem izgatott. Csak zabálni akartam. Ki is szúrtam a vacsorát, egy jó húsos nyulat. Örömömben szívesen mosolyogtam volna, hogy végre kiélhetem állati ösztöneim a préda szétropogtatásával, de mivel azt a mimikám nem engedte ilyen alakban, ezért inkább hagytam a fenébe és az áldozatra koncentráltam. |
 Nagyon megkönyebbóltem amikor a doki kiért.Végig ott voltam az állatkorházban.Amikor szóltak,hogy Chris fel ébredt bementem hozzá.-Héé husi.-vigyorogtam rá majd végig simitottam az oldalán.-Látod mondtam hogy minden rendben lesz.-nyomtam egy puszit az "arcára".Nagyon elleneztem,hogy elvigyér akárhova is.Ragazkodtam hozzá,hogy majd én gondját viselem.A doktort nagy nehezen meggyőztem,és azt mondta haza vihetem.De egy ketrecben kell tartanom,és ha jólvan vissza kell engednem.Egyetértően mondogattam neki,hogy jójó semmi gond nem lesz.Este fél 8 felé haza vittek és Christ is hozzám hozták egy ketrecben.Lepakolta a fuvaros és bevittük a kandalló mellé.-Köszönöm szépen.-mosolyogtam a fuvarosra majd mikor elment oda térdeltem Chris elé egy takaró kiséretében.-Na.Itt is vagyok.-mosolyogtam rá majd kinyitottam a ketrecét és megsimogattam az oldalát.-Ha szeretnéd "kiveszlek" és ha van annyi erőd vissza változhatsz.De igy is maradhatsz.Ahogy gondolod.Ha ember akarsz lenni mozgasd a bal mancsod ha maradni akarsz a jobbat.-mosolyogtam rá. |
 Egy rövid eszméletvesztés után hamar magamhoz is tértem. Kinyitottam a szemeim és hallgattam amit mond nekem. Emberként most tuti megcsókoltam volna, de így csak az éppen maradt jobb első és a hátsó lábaim segítségével feltornáztam magam és megnyaltam az arcát. Ezzel csak azt akartam, hogy ne sírjon, majd biztos jobban leszek. Utána odakuporodtam közvetlen elé és újra visszanyertem a gyenge állapotom. Csak annyira futotta, hogy megköszönjem neki a kedves szavakat és amit értem tett. Lehunytam a szemeim és próbáltam pihenni. Szerencsére az orvos hamar ideért, csak éppen túl sokat kérdezősködött, mert félt tőlem, és ezzel is egyre szarabbul éreztem magam. Végül csak rászánta magát és beadta nekem az altatót. Utána gondolom a furgonba vitt és úgy műtött meg. Mire felébredtem már nyakvédő volt rajtam és a helyén voltak a csontjaim -"összecsavarozva". Valószínüleg fájdalomcsillapító injekciót is kaphattam, mert kevésbé volt érzékeny a terület. A szememmel Kiarát kerestem. Most szükségem lett volna a simogatására meg ilyesmi. Egyébként még eléggé kábult voltam, és amikor próbáltam felállni, visszaszédültem az asztalra. Kutyául éreztem magam. Szó szerint. Mintha egy közönséges állat lettem volna.
Viszont még így "kómásan" is hallottam, hogy arról beszél a doki, hogy el akar vinni a vadállat-kórházba, ahol a sebesülteket ápolják.. aztán kiengedik őket, ha meggyógyultak. Csakhogy én még mindig ember vagyok félig. Drukkoltam a csajnak, hogy "szerezzen vissza". |
-Nenenenene.Chris.Nézd a kezem.Ittvagyok veled.Mindjárt elviszlek valahová.-csordult ki a szememből egy könny csepp majd előkaptam a telefonom és hvtam az állat orvost.-Jónapot.Egy sebesült farkast találtam.Kérem azonnal jöjjenek ki hozzá.A kis erdőben vagyunk az üsvény után balra.Kérem siessenek.-töröltem le az arcomról a könnycseppeket.-Maradj épren Chris.Nyiszits vagy akármi csak adj valami életjelet.-kérleltem,de lehet,hogymár túl késő volt...Nemtudom.-Christiaaan. Csak próbálj meg itthagyni ezekkel a barmokkat.Csak próbáld meg...-vontam egy fél mosolyt majd mégtöbb könny csordult ki a szememböl.Nagyon fontos eltt nekem ez a perverz állat. |
Nem volt erőm hozzá, hogy átváltozzak, vagy bármit is csináljak. Hihetetlenül fájt a vállam! De azért még odamutattam az orrommal, hogy vegye észre a belőlem kiálló darabot. Majd megnyaltam a kezét köszönetképpen, és visszatettem a fejem a földre. Nyugtatott a simogatása, de a fájdalmat nem feledtette el, szóval tovább szüköltem. Azt akartam, hogy kapjon fel és vigyen állatorvoshoz, mert az is jó. Farkasként nem vagyok valami nehéz, de emberi alakomban brutálisan nézne ki a szétroncsolt vállam és így nem mehetek sehova. Szívbajt kapnak.
Szóval vártam a reakcióját mi lesz. Közben folyt belőlem a vér, és lassan elkábultam a fájdalomtól. Lecsuktam a szemem és vége. |
Hirtelen fel "pattantam".Még farkas alakba voltam.Oda mentem Chrishez és az orromal el kezdtem az odlalát piszkálni.Észre vettem,hogy elég nagy baj van,úgyhogy vissza változtam.-Chris.-néztem rá szinte már majdnem könnyes szemmel,de próbáltam magam tartani.-Mi-mi a baj?-néztem rá tehetetlenül nagy szemekkel és kétségbe esett arcal.-Hol fáj mit segitsek?-tettem rá az oldalára a 2 kezem majd elkezdtem simogatni.-Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá majd vártam,hogy végre ember legyen és elmondja mi türtént.Nagyon meg ilyedtem.A szivem hevesen vert és a tenyerem izzadt.Mély levegőket vettem.Ezt váltotta ki belőlem.Nem tudom miért.... |
Én rendes alakomban követtem Kiát. Sosem voltam olyan bátor, hogy az emberek előtt változzak át, még akkor sem, ha csak páran láthattak volna, márpedig most kifejezetten kevés "mugli" volt a parkban. Szóval gyors léptekkel mentem az erdő felé. Ott átvedlettem szürkés árnyalatú bundámba. A csajnak egyébként sokkal szebb színe volt mint nekem, olyan igazi sötétszürke.
Miután megtörtént az átalakulás, én kicsit másfelé mentem, ugyanis bevonzott a szarvasok szaga. Volt már, hogy egyedül terítettem le egy sérültet, vagy egy öreget, szóval gondoltam most sem lesz probléma. Odalopóztam a csordához, puha léptekkel, kúszva. Mikor elég közel értem az egyik sebesült példányhoz, elkezdtem üldözni és leválasztottam a többitől. Sikeresen hajszoltam egy ideig, bele-beleharaptam, ő közben próbált megrúgni a hátsó lábával. Mivel már nem volt elég gyors, csak ez az egy védekezőeszköze maradt. Az egyik patája célba is ért, erősen megrúgva ezzel a vállamat, ami egy nagy reccsenéssel meg is adta magát, én pedig borultam egy hatalmasat előre. Ha az emberi alakomat nézzük, tulajdonképpen a kulcscsontom tört el. Borzasztó fájdalmaim voltak, a csont átfúrta a bőrömet, ráadásul préda nélkül maradtam. Úgy döntöttem felkeresem Kiarát. Szóval elkezdtem követni a szagnyomait, és elértem hozzá egy rejtett helyre, ahol meghúzta magát a nyulaival. Bicegve közelítettem felé, és keservesen nyüszítve néztem rá. Végül megadtam magam és összerogytam. |
|
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
