|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 19:06 - |
 |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Reméltem, vagyis inkább ajánlottam annak a két idiótának, hogy ne jöjjenek vissza. Legközelebb nem leszek ilyen tapintatos. Nagyjából megnyugodtam. Felálltam és nyújtóztam egyet. - Nem megyünk el valamerre? - kérdeztem a lánytól. Szerettem a szabadban lenni, de nem tudtam sokáig egyhelyben maradni. |
 A szívem a torkomban dobogott. Egészen közel voltam a fiúhoz és a szemei...közelről is csodálatosak voltak. Ez az egész csodás volt. Na, de térjünk vissza a valóságba. Kérdezett valamit nem? -Persze. - mondtam tömören, majd gyorsan beszívtam az illatát. Csak egy pillanat volt az egész. Szép pillanat.... Miután átvakargattam Caspert, kicsit leporoltam magam, és felegyenesedtem. Körülnéztem a parkban. Látszólag senkit sem hatott emg a kis jelenet. Nem volt feltűnő. Végülis, jobb is így. |
Még mindig kissé idegesen túrtam a hajamba. Nagyon fel tud húzni az ilyen. A saját testi épségemet boxoló lévén egyáltalán nem féltettem, viszont Gertrude-ét annál inkább. Közelebb húztam magamhoz és végignéztem rajta. - Jól vagy? - kérdeztem mélyen a szemeibe nézve. Hihetetlen, hogy néhányan mit meg nem engednek maguknak. Mikor a lány leguggolt a kutyához, én is úgy tettem és megdícsértem. Okos kutya volt, minden parancsot tudott. Régen még katonai és rendőri kiképzést is kapott. |
Először nagyon megijedtem mikor Francis úgymond kiállt a két fickóval. Nem akartam hogy baja essen két ilyen barom miatt. Nem tudtam mit csináljak, de aztán helyreállt a rend. Furcsa volt. Mikor még 16 voltam, valahogy egyedül kellett elfutnom. Elfutni miután éjszakáztam a bárban, vagy rosszabb esetben tűrni míg a barmok el nem húznak. De most. Elég más volt a dolog. Valahogy úgy éreztem, hogy van ember aki nem tesz arra hogy éppen molesztálgatni kezdenek. Valami furcsa érzés támadott emg. Először is ezerszer meg akartam köszönni de nem akartam az a "bajba jutott esetlen kislány" sem lenni, aki rászorul egy férfira. De lássuk be, így vagy úgy, Francis állati rendes volt. Már majdnem ott tartottam hogy a nyakába ugrok, de aztán fékeztem magam. Mi a francot csinálsz???? - gondoltam magamban, majd gyorsan megálltam a fiú előtt. Én...Köszönöm. - néztem rá hálásan, és egy darabig csak néztem és abban a bizonyos érzésben lubickoltam. Leguggoltam Casperhez, és jól megsimogattam. Elvégre ő volt az én második "hősöm". |
Ránéztem. Muszáj volt mosolyognom a nevetésén. Olyan édes volt. Na, nem mintha alapból nem lett volna az, de ilyenkor különösen. Két pasas tűnt fel a láthatáron, jól észrevehetőleg a mi padunk felé igyekeztek. Érdeklődve felvontam az egyik szemöldökömet. Először azt gondoltam, hogy biztos a lány ismerősei. Amikor viszont ideértek, és elkezdték piszkálni, felment bennem a pumpa. Caspernek se kellett több, idegesen morgott a két idegenre. - Nyugi kisfiú... - szóltam halkan a kutyának, majd felálltam és az egyik karomat a két srác és Gertrude közé tartottam. - Szerintem a hölgy ezt nem igazán díjazza - néztem rájuk összeszűkült szemekkel. Egymásra néztek, majd mindketten felröhögtek. Hátrébb löktem őket, mire az egyik a kezét lendítette, de lefogtam. A másik pedig épp támadni készült, mikor Casper közbelépett és vicsorogva szembe szállt vele. Egyből rájött, hogy hány kilós és hátrálni kezdett. - "Szerintem húzzunk innen" - tanácsolta a fiatalabbik. Gyorsan sarkon fordultak és eltűntek a közelünkből. |
Halkan felnevettem. Már csak azért is, mert elképzeltem Francist kiskorában. Szóval az egész történet vicces képet alkotott bennem. Csak mosolyogtam, aztán a fiúra néztem. Ismét kicsit időztem az arcán...teljesen akaratlanul. Amikor sikerült róla levennem a szememet, beletúrtam a hajamba, és éppen Casper felé nyúltam volna amikor....Két pasas haladt el mellettünk. Gyanúsan méregettek, és beugrottak a régi képek is. Mikor anno a brában dolgoztam, és efféle perverz barmokat kellett eltűrnöm. Közelebb léptek a padhoz, és a szívem kezdett egy kicsit hevesebben dobogni. Először csak a hajamt kezdték tapizni, és kezdtem felidegesedni. Casper idegesen morgott, én pedig csak reméltem hogy elhúznak. De csak rosszabb lett a helyzet, én pedig nem is tudtam mit csináljak. Két ilyen állat ellen esélyem se volt. Persze azt sem akartam hogy Francis "mentsen meg", mintha csak én lennék a szegény kislány, aki segítségre szorul. De miután a két fazon egyre jobban nyomult, egy röpke pillantást vetettem a fiú felé. Na ebből mi lesz? |
Kezdtek lezsibbadni a végtagjaim, és a póz amiben voltam, az is kezdett unalmassá válni. Főleg, hogy a kutyám rajta ült a lábamon, mégjobban elősegítette, hogy az elzsibbadjon. Gertrudera néztem és eltöprengtem. Igazából vannak olyan nevek, amelyeknek önállósult becenevük van. Az enyém pont ilyen lenne. De mégsem így kaptam ezt a nevet. - Az első szavam az volt, hogy Paco - emlékeztem vissza mosolyogva. Még a szüleim mesélték, hogy baba koromban egyfolytában ezt hajtogattam, és képtelenek voltak kierőszakolni belőlem egy "anya" vagy egy "apa" szót. Így hát könnyen rám ragadt ez a becenév. |
Lassan megvontam a vállaimat. Igazából sosem gondolkodtam rajta, hogy nehéz vol e. Úgy voltam vele hogy, nekem ott volt az intézet. Nem kötődtem senkihez, igazából...mindegy is, nem akartam felidézni a dolgokat. -Egyébként...Honann jött a beceneved?- nagyon kíváncsi voltam. Nem is tudom, mivel biztosan nem a nevéből jött a dolog, ezért már érdekelt a sztori. |
Figyelmesen hallgattam. Közben Caspert simogattam, aki eléggé élvezte a helyzetet és okosan le is csücsült a lábamra. Azt mondják, hogy, ha a kutya ráül a lábfejedre, akkor szeret. Nos, az én drága huskym rettenetesen szerethetett engem, mivel egyfolytában rám ült. Vagy épp lehet csak hideg neki a beton. Visszatereltem a gondolataimat Gertrude-ra. Eléggé rossz lehet neki, hiszen gyáltalán nem is ismeri az apját. Bár, ki tudja, lehet ő másképp áll a dolgokhoz. Találkozott a tekintetünk. Alaposan feltérképeztem az arcát, és megállapítottam hogy szinte egyetlen egy hiba sincs rajta. A szemeinek tökéletes, mandula vágása volt és gyönyörű színe is. A telt ajkaira szegeződött a pillantásom, majd visszanéztem Casperre. - Nem lehetett egyszerű gyerekkor - mondtam halkan. |
Mikor Casper visszatért, kiszedtem belőle egy-két gazt, aztán meghallottam a mondatot. Hát, rajtam a sor. Kénytelen leszek. Gyerünk Gertrude! -Nos...anyám meghalt mikor megszülettem, az apámat nem ismertem. Egy texasi árvaházból ide hozott az út. Egy éve boldogítom a szigetet, egyenlőre haverok körében. - mondtam egy kis összegzést, miközben végig a földet bámultam. Végül visszazökkentem a valóságba, és a szemeimet Francisre szegeztem. Egy pillanatra elvesztem a szemeiben. Aztán végül megráztam a fejem. Oh állj már a sarkadra! Nem igaz hogy a semmivel is levesz a lábadról! - gondoltam, majd inkább csak megsimogattam Casper fejét, aki csóválni kezdte a farkát. |
Casper visszacsámborgott. Tiszta gaz volt meg minden. - Hát te meg hol jártál? - néztem rá, mire odajött hozzám és feltette a két mancsát a térdemre. Addig én kiszedtem a szőréből a muhart. - Nem zavar - néztem a lányra mosolyogva. - Most te jössz - adtam át neki a szót és vártam, hogy többet tudhassak meg róla. Kedves lány volt és nagyon szimpatikus. |
Mikor találkoztunk, azt hiszem a többiek Paco-nak hívták. Hát, én nem tudom honnan jött a beceneve, de nekem akkor is jobban tetszett az eredeti. Jó, legyünk őszinték. Bejött a srác, az nem kerdés...-Ha nem zavar, megtartom a jó szokásom. - mosolyogtam. Figyelmesen végighallgattam, aztán bólintottam. -Értem. Azt hiszem mindent elmondtál... - néztem rá halvány mosollyal. A hajamba túrtam, de nem volt ötletem megtörni a kis kínos csendet. Ha ő szeretne rólam tudni valamit, akkor valósznűleg majd kérdez. Amúgy sem volt a kedvencem a bemutatkozós téma. |
Elmosolyodtam, amikor azt mondta ,,engem szórakoztat" egy darabig. Haha. Amikor viszont felhozta a pizzázást. Szinte megcsillant a szemem. A parkból kifelé tartottunk és már meg is láttam honnan jött MAxnek ez az ötlete. Magamban szélesen vigorogtam, kívül viszont ezt csak halvány félmosollyal takartam.-Mehetünk, éhes vagyok otthon nem volt kedvem főzni, Mella meg kitudja hol csavarog-nevettem fel halkan majd a cipőm orrára néztem. Barna bokacsizma volt, belül pihe puha, és jó vastag talpú aminek köszönhetően két centivel magasabban voltam a talajtól. Szeretem ezt a csizmát, még télen is képes megállni a helyét, bár amikor a hóbortos haverok néha hócsatás kedvükben vannak, jobb egy térdig érő csizma, vagy egy nagy bakancs ha bele löknek a hóba éés persze stb. Mindjárt itt lesz az az idő. A vérmes hócsaták ideje. Már elképzeltem Cholát ahogy lelkesen fürdeti a fiúkat, ha valakit, hát az én hugomat nehezen tudják legyőzni, tavaly még egy fára is felmászott hogy ne fürdessék meg. Bezzeg ha én szemtelenkedek, mindig rögtön elkapnak és akkor nincs menekvés...Kicsit elbambultam, ezért megráztam a fejem amikor kiértünk a betonútra és a pizzázó felé indultunk. |
A tarkómnál a hajamba túrtam és hátradőltem a padon. Casper leugrott mellőlem, elment bóklászni valamerre. A nevem hallatán felkaptam a fejemet. - Azt hiszem, te vagy az egyetlen aki a teljes keresztnevemen szólít - néztem rá. Legtöbben csak Paco-nak hívnak. Ezek az amerikaiak... Hát még milyen nehézséget okozna nekik a vezetéknevem kiejtése. - Mit meséljek? - kérdeztem a lánytól, meg egy kicsit magamtól is. - 6 éve lakok itt. Két éve költöztem el a nagyszüleimtől. Anyám még kiskoromban meghalt, apám pedig 16 éves koromban. Most egyedül élem Casperrel a szingli életet - kezdtem bele a mondandómba. |
 Bólintottam, majd elvigyorodtam a kutya láttán. -Társaságra vágytam. Itt mindig össze lehet futni valakivel... - válaszoltam. -Szóval annyit tudok rólad, hogy Francisco vagy, brazil származású, boxolsz és...azt hiszem ennyi. Mesélj magadról!- kértem, majd felhúztam a lábaimat törökülésbe, és vártam Francis mondandóját. |
Leültem a kutya és a lány közé. Casper kiváncsian előrehajolt, és kissé oldalra döntött fejjel figyelte Gertrude-ot. - Csak sétálni jöttem - vontam vállat. - Neki sem árt - böktem finoman oldalba a melelttem ülő ebet, mire az arcon nyalt. Elvigyorodtam és megsimogattam a fejét. - És téged? - fordultam vissza a lány felé miután letöröltem magamról a nyálat. |
Egy ismerős alakot pillantottam meg. Francisco, az a brazil srác. Rögtön beugrott. Miután egy mosollyal üdvözöltem, inkább a kutyája vonta el a figyelmemet. Elbűvölő kutyus volt, úgyhogy alaposan átdögönyöztem. Ismét a fiúra pillantottam, majd futtában végigmértem. Nem tudtunk még igazán megismerkedni. -Mi hozott ide? - néztem rá kíváncsian. Gondoltam inkább a haverjaival van, vagy éppen a barátnőjével. Bár, ki tudja... |
Lejöttem egy kicsit sétálni. Ritka az olyan nap nálam, hogy ne legyek kint a szabadban. Most viszont magammal hoztam Caspert, a gyönyörűszép szibériai husky-mat. Rá fért már egy kis mozgás, mivel általában a kandalló előtt döglik. Okos kutya volt, nem keleltt póráz hozzá. Zsebre dugott kézzel kullogtam utána. Szinte már ő sétáltatott engem. Néha fel-felpillantottam. Nem szerettem volna, hogy ha belekeveredik a forgalomba. Mikor legutóbb felnéztem, egy pad felé baktatott, ahol egy barna hajú lány ült. Közelebb érve felismertem a csajt, Gertrude volt az. Casper boldogan körbeszimatolta és felugrott mellé. - Szia - köszöntem egy halvány mosollyal. - Casper, ül - parancsoltam rá a négylábúra, mivel épp bele akart mászni a lány ölébe. |
Igazság szerint csak sétálgattam. Kiszellőztettem a fejem, mert mostanában túlságosan a magányba zárkóztam. Buli, haverok, másnaposság. Szünetet tartottam, mert eléggé a padlón volt mostanában. Szó szerint... Szóval amióta nincs mindig társaságom, kicsit csüggedt vagyok. A parkban általában össze lehet futni valakivel, úgyhogy egy próbát megért. |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
