|
Témaindító hozzászólás
|
2013.10.01. 19:06 - |
 |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Csak bólintottam. -Fogalmam sincs hogy ki vagy mi, de nem vagyunk biztonságban....legalábbis, azt hiszem. - mondtam, majd halkan sóhajtottam - Ha ez az ellenséges falka, akkor lehet hogy terveznek valami nagyot. Legalábbis, nem hinném hogy ennyi idő után csak így rájuk tör a pusztítás. Ha eddig nem akartak minket tömegesen lemészárolni, akkor valaminek történnie kellett. - gondolkoztam hangosan. Megittam a maradék kávémat, majd kivettem a hajamból a hajgumit. Télen szeretem kiengedni a hajam, nem tudom, fura szokás... |
 Most a lány tényleg nem tudott több mindent vagy csak nem akarta elmondani nekem. De végül is hagytam az egészet, majd biztos meg tudom időbe hiszen, a harcosok nélkül nem mennek semmire ha valami veszélyes közeledik. Végül pár pillanatig csak emésztgettem a mondatát. Mindenki érez valami gyanúsat.
- Az emberek se érzik már nagyon biztonságban magukat. Minden nap újabb és újabb eltűnteket jelentenek be. Gondolod, hogy valaki hozzánk hasonló van a dologban? – kortyoltam bele az italomba és már is sokkal jobban elviselhető volt a hideg. A helyi újság egyre többet foglalkozott a dologgal, a végén még nyomozást indítanak és akkor a vérfarkasoknak nagyon meg kéne húzni magukat. De ki az közülünk, aki ennyi embert tesz el láb alól? Nem gondoltam volna, hogy a szomszédos falka ilyen agresszív lenne, eddig sem keltettek túl nagy feltűnést. Akkor talán valami magányos dög? Nehéz kérdés, de szinte biztos voltam benne, hogy nem ember a bűnös. |
Nem is rossz kezdés egy nőcsábásztól. -Oh...milyen kedves. - mosolyogtam, majd a sorban állva a az előttünk álló családot figyeltem. Vagyis leginkább a gyerekeket. Eléknyeztetett, zajos kölykök voltak, de a szüleik azért mégis csak aranyosan nevelgették őket. Majdnem megszólaltam, hogy haver a kölykeidre ráférne egy kis keretezés, de végül hagytam a fenébe. Isten bocsássa meg, de nem vágyom gyerekre.
Mikor megkaptam a poharat, először csak az illatát szívtam be, majd lassan belekortyoltam. Nem is volt olyan rossz. -Azt hiszem ez teljesen megfelel. - mondtam, majd a kérdésre lettem figyelmes. Szóbakerült a falka. -Nos, annyit gondolok hogy valami igazán komoly dolog van készülőben. Csak ez még, szóval nem tudom biztosan....de biztos hogy mindenki érez valami gyanúsat. Azonban erről én sem tudok többet. - mondtam halkan, közben mélyen a fiú szemeibe néztem. Végül a kávéba ittam. Tényleg, mostanában történt egysmás, azt tudom, érzem....gondolom. De hogy mi ez a dolog, arról fogalmam sincs. |
Figyelmesen hallgattam a lányt és közben szorosabbra fontam magam előtt a karomat. Lassan odaértünk a kis büfé kocsihoz, pont mire a lány kimondta, hogy inna egy kávét.
- Ez remek én is pont erre gondoltam. Meghívlak. – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, de azért kedvesen, és miután az előttünk lévő kis család eltávolodott a lányra mosolyogtam. Leadtam a rendelést és vártam, hogy kiadják a papírpoharakat. – Csak találkoztam valakivel. – igazat mondtam, de a részletekbe inkább nem mentem bele. – Remélem nem gond, hogy csak ezzel kínálhatlak meg. – nyújtottam felé az egyik gőzölgő poharat. Hát ha rendes kávéra vágyott akkor most így járt. – De szerintem ez sem olyan pocsék. – jegyeztem meg miután eltávolodtunk az árustól.
- Egyébként te kém vagy nem? Úgy hallottam érdekes dolgok történnek mostanában. – mivel eddig a poharamban örvénylő sötét kávét figyeltem, most felnéztem a lányra és csak most jöttem rá, hogy a szeme is pont olyan színű mint az előbb vizslatott italom. |
Annyit tudtam Mattről, hogy nem valami hűséges kisfiú. Ő inkább olyan "nagyon nem hűséges férfi." Legalábbis, ahányszor csak láttam a városban, mindig más nővel kóricált. Nem tudtam vajon emlékszik e a nevemre. De mivel ez nem derült ki, nem is mondtam semmit. Pedig lehet hogy megkönnyítettem volna a dolgát. Sebaj, így csak izgalmasabb az egész.
Szóval azt kérdezte mi járatban. Ha az interjúról kezdenék beszélni pár perc alatt le is koptatna. -Miután kárba veszett fél óra az életemből, gondoltam legalább kávézok egyet. Szóval, oda indultam. - maradtam ennél a titokzatos hangvételnél. -És te? - hülye kérdés. Fix hogy 2 perce még csajjal volt. |
Mikro meghallottam a nevem automatikusan fordultam meg, de bár ne tettem volna. Ez aztán kényelmetlen helyzet. Túl sok nővel volt már dolgom, hogy mindnek emlékezzek az arcára és a nevére, szóval most erősen meg kellett erőltetni az emlékezőképességem. Hosszú barna haj és kedves mosoly, viszont karakteres arcvonások. Nem. Őt hála istennek nem az ágyból ismertem olyan jól. Hanem egészen biztosan a falkánk volt közös, hiszen éreztem rajta azt a különleges szagot.
- Igen én volnék. – mosolyodtam el és aztán gyors névpörgetésbe kezdtem. Sarah? Sandra? Sabrina? Ohh a francba, tuti, hogy valami ilyesmi volt. Végül hagytam az egészet és kedvesen rámosolyogtam.
- Szia. Mi járatban?- kérdeztem és elindultam vele együtt a park másik fele felé, amerre édes kis bódékból árultak forrócsokoládét és talán valami ételt is. Már pont rám fért valami ami nem ilyen nyamvadt hideg. |
Már jóideje az parkban ácsorogtam, mivel egy riportra vártam egy hölgyet. Azonban az volt kedves, és lökött egy sms-t, miután már jó 20 perccel megvárakoztatott. Fontos lett volna az interjú az újságba. De nembaj, nem az első az ilyen pech, ez egy ilyen szakma....Szóval a kávézó felé vettem az irányt, hogy legalább ne legyen fölösleges ez a kiruccanás. Egy fiúra lettem figyelmes a falkából. Most jobban végigmértem, és megállapítottam hogy egy egészen jó pasi. Közelebb mentem hozzá, majd halvány mosollyal megszólítottam. -Matt? - mosolyogtam továbbra is, majd vártam a reakcióját. |
Még a vérfarkas képességeim ellenére is éreztem a hideget, ahogyan bevág a fekete szövetkabátom alá. Ezért is arra törekedtem, hogy minél hamarabb odabent legyek a kávézóban vagy egy étteremben vagy akárhol, csak ne idekint. Soha többet nem megyek egy parkba randira télen. Egészen biztosan nem volt normális ez a csaj, ezt már az első pár mondat után leszűrtem. Maradjunk csak a normális jól bevált egyéjszakás módszernél. Én tényleg igyekeztem váltani tekintve az újévre, de hogy valakinek az életét hallgassam egy órán keresztül?! Nagyon nem az én világom. Gyors léptekkel vágtam át a parkon és közben próbáltam nem tudomásul venni hogy az arcom nagy valószínűséggel elfagyott miközben a lányt hallgattam és megnyerően mosolyogtam. Pont elég volt belőle egy másfél óra és elég hamar leráztam. De nem volt egy feltűnő szépség meg semmi ilyesmi és borzasztó együgyűnek tűnt. Bolond vagy Matt, hogy egyáltalán leálltál egy ilyen csajjal. |
Figyelmesen hallgattam. Persze bólogattam is így is jelezve hogy odafigyelek arra amit mondd. -Pont a betondzsungel tetszett meg??-nyújtottam ki a nyelvem rá csak a poén kedvéért,. -Najó vannak szép kis részei..-ismertem el. -NEm is tudom....amerre visz az út...mondjuk figyelni kell nehogy nekimenjen valamelyikünk egy fának. Tapasztalatból beszélek!-emeltem fel a kezem mentségül mert kicsit furán nézett rám aztán halkan kuncogtam egyet. Kaptam megint egy kérdést.-Hát nincs...részben én is állat vagyok úgyhogy nem tudnék megélni mellette.... szerintem. Neked van valami kiskedvenced???-kérdeztem én is. Lehet hogy csak én vagyok így ezzel az állattartással épp ezért kíváncsi voltam mit gondolnak mások. Bár eddig mindenkinek volt valami háziállata...
|
 -Oké,köszi.Nekem sincs nagyon kedvenc állatom de talán még a ló vagy a delfin.De inkább a farkas,azt jobban szeretem.-Mosolyogtam.-Akkor nincs olyan messze a lakásod.Először úgy volt hogy csak énekelni jövök ide de nagyon megtetszett itt minden,így maradtam itt.Saját lakásom van és nem mostanság fogok elköltözni innen.Max majd utazni fogok más országokba de akkor is csak énekelni.Vagy talán nyaralni.-Vigyorogtam.Annak nagyon örültem hogy nem kell orvoshoz menni.El is idultam egy víz felé.Hátha kicsit segít,remélem.Oda értünk a vízhez és inkább csak lemostam a kezem.Nem kötöm be,lehet az kicsit felesleges lenne.Meg zavarna is.-Merre menyjünk?-Nekem teljesen mindegy volt merre megyünk.Nagyon úgy se ismerem a környéket,nem sok ideje lakom itt.De még is úgy tettem mintha félig ismerném.De a park nagyon tetszik és szép is.Ránéztem a kutyákra és felmerült mégegy kérdés.-Neked van kutyád?Vagy ha nincs szeretnél?-Na jó ez két kérdésre sikerült.Nem is tudom honnan jön ez a sok kérdés belőlem.Legtöbbször inkább a rajongók kérdeznek.Na de nem egozok,azt is csak néha szoktam.Önkritikám is szokott lenni.Túl ego embereket én se szeretem.Főleg ha még bunkó is valaki. |
-Vizes ruhát bárhol lehet találni fogsz egy rongyot és hideg vizzel belocsolod ennyi-mosolyogtam rá. Elismerően bőlintottam amikor a saját munkáját...hogyismondjam ,,ismertette" velem. MAjd bólintottam, és ha már felém tartotta a kezét, akkor hagytam hadd segítsen felállni. Nem mintha oly nagyon segitségre szorultam volna, de hát a szándék a fontos. És végre van valaki aki jófej errefelé és lehet vele haverkodni. -Kedvenc állatom igazán nincs...mindenféle állatkát szeretek főleg azt ami lényem másik része, ha rted mire gondolok. És neked?-kérdeztem vissz a. Elvégre így illik. Mégegy kérdés. Azta. -Hát ami azt illeti kezdhetném most magyarázni de nemhiszem hogy fognád az adást. Majd ha végszükséglet lenne vizes ruhára akkor úgyis látni fogod az útvonalat-mondtam egy mosollyal. -DE úgy arrafelé lakok-mutattam egy irányba.-Naéste? Vagy esetleg lakbérlő vagy? Vagy hotel? Elvégre aztmondtad énekes vagy. Vagy nem átutazóban vagy?-most hirtelen belőlem is ömleni kezdtek a kérdések. Nem tudtam hogy mi jött rám, lehet hogy a téma váltotta ki belőlem, és a természetes emberi kíváncsiság, ami bennem a természetesebbnél kicsit az átlagnál fentebb van. Túlságosan kíváncsivagyok mindenre és ezért olykor pofátlan is tudok lenni, hogyha egyszer elindulok egy úton akkor meg nem állok csak firtatom és firtatom a dolgot. Néha már engem idegesít nem még azt akit faggatok. Nos az önkontrollt nekem ezen a téren kell gyakorolni. Ráadásul új ismeretkötés téren vagyok, most főként visszakell fognomm agam mert nem akarom Elenát megsérteni. Főleg hogy milyen kedves hozzám. Nem is tudom miért vagyok így meglepődve ezen? Elvégre amikor én kedves vagyok általában visszatükrözik rám. Mondjuk ja, vannak olyan emberekm int például ami most ezzel a lánnyal előfordult. Méghozzá egy futó. Egy futó!!!!! Na jelenelg ez verte ki nálam a biztosítékot. Mégis hogy lehet valaki ekkora tahó....na éppen ezért vagyok..bocsánat ezért is vagyok én jófej mert nem állítanak rólam ilyeneket utána. Meg persze az alap hogy én ilyen vagyok. A taplóságnak elvégre semmi értelme, abból úgyis mindig csak rossz van. Nem is tudom és nem is értem hogy van az olyan embereknek haverjaik. Nyalnak azoknak akik szimpik nekik? Vagy hogy megy ez??? Na majd egyszer megpróbálok haverkodni és akkor kiderül. Ha lesz elég erőm elviselni az ilyeneket. Van egy sejtésem hogy nem lesz könnyű...De kicsit elkalandoztam, úgyhgoy visszakanyarodott figyelmem a társaságomra meg arra hogy tulajdonképp hol is vagyok: park. Oké, meg volt minden. Elena. Király! Még a lány neve is rémlik! Akkor hát minden oké. Most inkább körülnéztem, és megvizsgáltam, hogy a park milyen kirobbanó színekben pompázik. Vörös és sárga csudálatos árnyalatai. Néhol kutyák ugattak és olyan nyugalmas volt az egész. |
-Csak vizes ruha jó lenne.Tudod hol lehet szerezni,orvoson kivűl?-Nevettem.-Én rappar vagyok,énekes.-Néztem felé.-Itt is felfogok mad egyszer lépni.Vagy is még tervezem.-Aztán felálltam.-Megyünk sétálni?-Nyújtottam a másik kezem hogy segítsem felállni.Úgy nagyon témát nem tudtam de majd jön ami jön.-Mi a kedvenc állatod?-Most csak kérdezgetni tudtam de így is olyan hülyeségeket vagy furákat.-Messze laksz innen?-Mosolyogtam.Az orvosokat mindig kerülm nem szeretem őket.Se a fájdalmat ami okoznak néha. |
Elhűltem a válaszon.-Biztos nem kell vizes ruházni vagy valami?-kérdeztem és aggodó pillantásokkal méregettem a karját. Egy futó? NA ne már csak mert nekimentek? Ez nekem fáj...dekomolyan. Új témát vetett fel.-Fotós vagyok. És te?-kérdeztem. Ismerős arca volt ahogy felmértem, de nem ugrott be semmi, még a neve sem árulta el ismerem-e valahonnan. Egy kicsit elbambultam ezen....de aztán visszazökkentem a valóságba. |
-Jó név.Én is csak úgy vagyok.Jah semmi komoly csak megtámadtak.Vannak még parasztok sajna.Egy futó vitatkozott velem és megszorította a kezem.De téll semmi komoly.-Jól esett hogy rákérdezett,mintha gondoskodni akart volna róla.Ez jó és figyelmes.-Már kezdtem unatkozni,szóval jókor jöttél.-Mosolyogtam majd ránéztem aranyosan.-Mi a munkád?-Munkáról jut eszembe,nem tudom hogy ismer-e.Hisz híres vagyok sok helyen rappaltam már.Csak itt nem még.De egyszer itt is fogok.Mint a sok különböző helyen. |
A lány kedves volt velem, ez jól esett. Lehuppantam mellé. -Monroe Ambers-nyújtottam a kezem. De észrevettem, hogy az ő keze nagyon piros. DE ekkor megint kérdezett.-CSak frissülök-rántottam meg a vállam egy mosollyal arcomon.-Mi történt a kezeddel?-kérdeztem aggódó tekintettel. Anyai ösztön....mivelhogy van egy hugom valahogy mindig felébred bennem a gondoskodási ösztön főleg ha az ellenkező neműekből van dolgom valakivel. Ez van ilyen vagyok... de nem rossz igaz?? |
Egyszer csak egy srác ült mellém.Mosolygott rám,biztos kedves lehet meg aranyos.-Szia,igen persze.-Mosolyogtam majd kikapcsoltam a zenét.A kezem még fájt és piros volt.-A nevem Elena Stefan.Téged hogy hívnak?-Érdeklődtem neve felé.Kéne valami vizes rongy a kezemre azt hiszem.Mindegy nagyon nem is ez izgatott.-Mijáratban erre fele?-Mondjuk már örültem egy kis társaságnak végre.Kevés emert ismerek itt.Most végre valaki hozzám szólt. |
Egyedül sétálgattam. Kimentem a parkba hogy kicsit szellőztessem a fejem. Jól esett a friss levegő, hogy egy kicsit a természeti részét tudtam látni az életnek és nem a betontömböket. Magányosan sétálgattam kicsit már hiányzott a társaság. MEgláttam egy lányt a padon. Zenét hallgatott, de azért csak nem veszi bunkóságnak ha esetleg megpróbálok ismerkedni. LEgalábbis mertem remélni. Odasétáltam elé.-Helló, leülhetek?-kérdeztem kedvesen sé a jó behatás fejében rá is mosolyogtam. |
Végre rendet tudtam rakni a szombámba és kijönni sétálni egy kicsit.Már untam hogy mindig otthon vagyok.Kell a levegő.Elővettem az mp3-asom és zenét hallgattam.Egy futó belém jött és elkezdett velem vitatkozni hogy miért nem figyelek.Pedig én előre néztem és ki akartam kerülni.Szerintem ő jött belém direkt.Elkezdte a kezemet rángatni mint egy őrült.Alig akart elengedni szinte.Végül kiszabadultam és elmentem.Leültem egy padra hogy megnézhessem a kezem.Csak piros volt nem nagy ügy.Majd meggyógyul.Ülve maradtam a padon és zenéz hallgattam tovább.Más ötletem nem nagyon volt. |
 Nagyot sóhajtottam, majdmegigazítottam a pólómat, ami kicsit felgyűrődött.-De persze...Esetleg egy kávézó? - kérdeztem. Vágytam egy jó kávéra. Meg hát, a sütire is, ami a szokásom. Szerettem a kávézót, mert nagyon jó hangulata volt. |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
